Könyv

Ted Hughes: Prométheusz a sziklán

  • - krusovszky -
  • 2012. május 19.

Könyv

Az utóbbi évtizedek angol nyelvű lírájának egyik legnagyobb hatású és legellentmondásosabb figurája kétségkívül Ted Hughes. Sylvia Plath sötét, zárkózott (ellen)párjaként még egy hollywoodi moziban is feltűnt Daniel Craig alakításában, bár ezért a legkevésbé Hughest lehet hibáztatni.

Nálunk viszont, kevés kivételtől eltekintve (a Varjú és a Hold-bálnák csúnyácska kiadásai mellett egyedül a Születésnapi levelek jelent meg méltó formában), ismeretlen ez a megrendítő életmű.

Nagy előrelépést a mostani, kétnyelvű könyv sem jelent, de legalább a régóta ígért válogatott versekre való egyre elkeseredettebb várakozás közben ad némi felüdülést. Lázár Júlia fordító egyetlen ciklust ültetett át magyarra, s azt Horváth Dávid fotóival rendezte össze Hollósy Ferenc tervező. A végeredmény kissé felemásra sikerült. Bár Hughes földközeli, rögös nyelve adja magát arra, hogy szociofotókkal állítsuk párba a verseket, épp ez a zavaró: túl kézenfekvő, ezért pluszizgalmat kevéssé generál ez a párosítás, hiába jók a versek és erősek külön a fotók. És sajnos minderre a könyvterv is rátesz egy lapáttal: meglehetősen kilencvenes évek szaga van a dolognak, és valljuk be, az az évtized nálunk nem a szép könyvekről, végiggondolt tipográfiáról szólt.

Lázár fordításai általában megbízhatóan visszaadják Hughes markáns hangját, igaz ugyan, hogy pont markánsságból lehetne kicsit több a kötetben, akár a letisztultság rovására is. Ahol azt olvassuk: "That cannot be otherwise / And could not have been otherwise, // And never can be otherwise", ott mintha kicsit kevés lenne, hogy "Végleges, / Másképp nem lehetett, // És nem lehet soha." Mert persze a magyar kevésbé viseli jól a szóismétlést, de a három otherwise itt nem csak szóismétlés. Lehetne kicsit feszegetni ezt a mi nyelvünket, végül is többek között ez a versfordítás célja.

Fordította: Lázár Júlia. Syllabux Könyvkiadó, 2012, 64 oldal, 2700 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.