Könyv

Ted Hughes: Prométheusz a sziklán

  • - krusovszky -
  • 2012. május 19.

Könyv

Az utóbbi évtizedek angol nyelvű lírájának egyik legnagyobb hatású és legellentmondásosabb figurája kétségkívül Ted Hughes. Sylvia Plath sötét, zárkózott (ellen)párjaként még egy hollywoodi moziban is feltűnt Daniel Craig alakításában, bár ezért a legkevésbé Hughest lehet hibáztatni.

Nálunk viszont, kevés kivételtől eltekintve (a Varjú és a Hold-bálnák csúnyácska kiadásai mellett egyedül a Születésnapi levelek jelent meg méltó formában), ismeretlen ez a megrendítő életmű.

Nagy előrelépést a mostani, kétnyelvű könyv sem jelent, de legalább a régóta ígért válogatott versekre való egyre elkeseredettebb várakozás közben ad némi felüdülést. Lázár Júlia fordító egyetlen ciklust ültetett át magyarra, s azt Horváth Dávid fotóival rendezte össze Hollósy Ferenc tervező. A végeredmény kissé felemásra sikerült. Bár Hughes földközeli, rögös nyelve adja magát arra, hogy szociofotókkal állítsuk párba a verseket, épp ez a zavaró: túl kézenfekvő, ezért pluszizgalmat kevéssé generál ez a párosítás, hiába jók a versek és erősek külön a fotók. És sajnos minderre a könyvterv is rátesz egy lapáttal: meglehetősen kilencvenes évek szaga van a dolognak, és valljuk be, az az évtized nálunk nem a szép könyvekről, végiggondolt tipográfiáról szólt.

Lázár fordításai általában megbízhatóan visszaadják Hughes markáns hangját, igaz ugyan, hogy pont markánsságból lehetne kicsit több a kötetben, akár a letisztultság rovására is. Ahol azt olvassuk: "That cannot be otherwise / And could not have been otherwise, // And never can be otherwise", ott mintha kicsit kevés lenne, hogy "Végleges, / Másképp nem lehetett, // És nem lehet soha." Mert persze a magyar kevésbé viseli jól a szóismétlést, de a három otherwise itt nem csak szóismétlés. Lehetne kicsit feszegetni ezt a mi nyelvünket, végül is többek között ez a versfordítás célja.

Fordította: Lázár Júlia. Syllabux Könyvkiadó, 2012, 64 oldal, 2700 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”