A menekültválságról és a menekültek életéről nem lehet elegendő könyvet írni, gondolom mindezt több, a témában született írás elolvasása után is. Bár a történetekben az elemek ismétlődnek, mégis mindig akad újabb valóságmorzsa: az idilli szíriai gyerekkor a nagycsaláddal, a tetőn töltött fülledt éjszakák, a változás furcsa, baljóslatú szele, tankok, vér, menekülés és a pillanatnyi megnyugvás utáni nihil, hogy akkor mit is lehet kezdeni menekültként egy idegen országban. Dua története mindezt kiegészíti a meneküléssel a kvázi biztonságot nyújtó Egyiptomból a fényes jövőt ígérő Európába. Őszintén beszél az embercsempészek gonoszságairól, az illegális határátlépésért kiszabott börtönbüntetésekről, és a végtelenül hosszúra s tragikusra sikeredett földközi-tengeri hánykolódásról két idegen gyerekkel a karjában. Dua Ez-Zamíl, a fiatal szír menekült lány életét Melissa Fleming, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának vezető szóvivője öntötte regény formátumba, éppúgy képet adva az arab tavasz és a szír háború kibontakozásáról, mint egy vőlegénye vízbe fúlását néhány centiméterről végigkövető lány szenvedéseiről. Mesél szokásokról, makacs szerelmesekről, vallási és politikai ellentétekről, tehetetlenségről és a vágyott békéről, amely Egyiptomban fogadja a menekülő szír családot, és amely néhány hónap leforgása alatt gyűlöletté formálódik. Az olvasóban pedig csak gyűlik a rettenetes igazságtalanságok felett érzett düh, és Duához hasonlóan egy idő után már ő sem látja a túlpartot.
Fordította: Nagy Marcell. HVG Könyvek, 2018, 256 oldal, 3500 Ft
