Könyv

Mint az életben

Sally Rooney: Baráti beszélgetések; Normális emberek

Könyv

Ha csak magát a szüzsét nézzük, minden adott ahhoz, hogy lektűrnek tartsuk Marianne és Connell, a két fiatal egyetemista bizonytalan, traumákkal terhelt szerelmének elbeszélését, vagy az írói énjét bontogató Frances érzés- és gondolatvilágának bemutatását egy házasságtörő kapcsolatban. Ám az elbeszélés módja, a szerző egyedi hangja és pszichológiai érzéke miatt mind a Baráti beszélgetések, mind a Normális emberek kilóg ebből a dobozból.

Az ír szerző, Rooney szikár, karcos hangot használ. Stílusa jellegzetes, karakterjegyei könnyen felismerhetők. Nem elemez, közvetít, leírásai érzelemmentesek. Magát a történetet csak darabosan és fokozatosan bontja ki, de akkor sem teszi minden elemében megismerhetővé. Jó ritmusú mondataiban a késleltetés és a váratlanság mind fontos eszköz. Ráadásul Rooney remek jellemrajzoló is.

A hétköznapi helyzetekből induló sztorik változó fókuszú, összefolyó párbeszédei során a szereplők mikrotörténetein túl a történetek olyan általánosabb érvényű kérdésekkel foglalkoznak, mint identitáskeresés, félelem az intimitástól, az elköteleződés hiánya vagy épp az úgynevezett normalitás fogalmának körülírása. Mindkét történet definiálható szerelmes, fejlődés-, generációs vagy akár lélektani regényként is.

A Normális emberek, a szerző díj­esővel jutalmazott (többek között Nemzetközi Man Booker-díjra is jelölt) második regénye egy azonos vidéki iskolába járó, de két különböző társadalmi csoporthoz tartozó diák kapcsolatáról szól, mely kapcsolat kísérletezve, titokban indul, nehogy a közkedvelt fiú népszerűségét veszélyeztesse a bolondnak tartott lány. Szerelmük először úgy ér véget, ahogy egy rosszabb romantikus filmben: a fiú a könnyebben elérhető, egyszerűbb és kevésbé problémás másik lányt hívja el a végzős bálba. A fiatalok legközelebb már az egyetemen találkoznak. A Trinityn fordul a kocka, a fura lány megtalálja saját közegét, lubickol az egyetemi életben, míg a vidékiségével küzdő, szófukar fiú hirtelen talajvesztetté válik. Már felismerik ugyan, hogy milyen értékek fontosak számukra, de a vonzás és taszítás kettősségéből nem tudnak kiszakadni. (A Normal People-ből készült televíziós sorozatról írt kritikánk a 39. oldalon olvasható.)

A lázadó Bobbi és az érdekes énképpel rendelkező Frances, akik szintén a dublini elitegyetem diákjai, egy véletlen folytán ismerkednek meg egy vonzó művészpárral, az íróként és fotósként dolgozó nővel és férjével, a közepesen tehetséges színésszel. A Baráti beszélgetések e kapcsolatrendszer alakulását, folytonos újradefiniálását szemlélteti az introvertált Frances szemszögéből. Nincsenek nagy drámák, csak átlagos, piti kis feszültségek, kommunikációképtelenség. Ám a viszonyok felértékelődnek, az igazi, mély barátság éppúgy, mint a tét nélkül induló, majd valódi fájdalmat okozó szexuális kaland. A szerelmi sokszögből építkező történet egy női útkeresés krónikája. A személyes szál mögött azonban felsejlik a kor, a rengeteg lappangó érzelem mellett a regény fontos részét képezi a politikai és társadalmi kérdések taglalása. A szexuális zaklatás, a szíriai polgárháború, a gazdasági válság utáni ír választások éppúgy szóba kerülnek, mint a menekültek befogadásának kérdése, a multikulturalizmus, vagy épp a depresszió és a kapitalizmus viszonya.

Rooney történeteiben a szereplők folyamatosan megkérdőjelezik az értékeket, miközben próbálnak kapaszkodókat keresni a bizonytalanságban.

Fordította: Dudik Annamária Éva. 21. Század Kiadó, 2020, 301 oldal/kötet, 3990 Ft/kötet

Figyelmébe ajánljuk

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.

Néma helyett bűnös

Csaló váltja az eddigi semmittevő szószólót – háborog a hazai román nemzetiség egy része. A költségvetési csalás miatt jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt Tát Margit méhkeréki fideszes polgármester lehet az áprilisi nemzetiségi voksolás után a magyarországi románok parlamenti szószólója.