Könyv

Mint az életben

Sally Rooney: Baráti beszélgetések; Normális emberek

Könyv

Ha csak magát a szüzsét nézzük, minden adott ahhoz, hogy lektűrnek tartsuk Marianne és Connell, a két fiatal egyetemista bizonytalan, traumákkal terhelt szerelmének elbeszélését, vagy az írói énjét bontogató Frances érzés- és gondolatvilágának bemutatását egy házasságtörő kapcsolatban. Ám az elbeszélés módja, a szerző egyedi hangja és pszichológiai érzéke miatt mind a Baráti beszélgetések, mind a Normális emberek kilóg ebből a dobozból.

Az ír szerző, Rooney szikár, karcos hangot használ. Stílusa jellegzetes, karakterjegyei könnyen felismerhetők. Nem elemez, közvetít, leírásai érzelemmentesek. Magát a történetet csak darabosan és fokozatosan bontja ki, de akkor sem teszi minden elemében megismerhetővé. Jó ritmusú mondataiban a késleltetés és a váratlanság mind fontos eszköz. Ráadásul Rooney remek jellemrajzoló is.

A hétköznapi helyzetekből induló sztorik változó fókuszú, összefolyó párbeszédei során a szereplők mikrotörténetein túl a történetek olyan általánosabb érvényű kérdésekkel foglalkoznak, mint identitáskeresés, félelem az intimitástól, az elköteleződés hiánya vagy épp az úgynevezett normalitás fogalmának körülírása. Mindkét történet definiálható szerelmes, fejlődés-, generációs vagy akár lélektani regényként is.

A Normális emberek, a szerző díj­esővel jutalmazott (többek között Nemzetközi Man Booker-díjra is jelölt) második regénye egy azonos vidéki iskolába járó, de két különböző társadalmi csoporthoz tartozó diák kapcsolatáról szól, mely kapcsolat kísérletezve, titokban indul, nehogy a közkedvelt fiú népszerűségét veszélyeztesse a bolondnak tartott lány. Szerelmük először úgy ér véget, ahogy egy rosszabb romantikus filmben: a fiú a könnyebben elérhető, egyszerűbb és kevésbé problémás másik lányt hívja el a végzős bálba. A fiatalok legközelebb már az egyetemen találkoznak. A Trinityn fordul a kocka, a fura lány megtalálja saját közegét, lubickol az egyetemi életben, míg a vidékiségével küzdő, szófukar fiú hirtelen talajvesztetté válik. Már felismerik ugyan, hogy milyen értékek fontosak számukra, de a vonzás és taszítás kettősségéből nem tudnak kiszakadni. (A Normal People-ből készült televíziós sorozatról írt kritikánk a 39. oldalon olvasható.)

A lázadó Bobbi és az érdekes énképpel rendelkező Frances, akik szintén a dublini elitegyetem diákjai, egy véletlen folytán ismerkednek meg egy vonzó művészpárral, az íróként és fotósként dolgozó nővel és férjével, a közepesen tehetséges színésszel. A Baráti beszélgetések e kapcsolatrendszer alakulását, folytonos újradefiniálását szemlélteti az introvertált Frances szemszögéből. Nincsenek nagy drámák, csak átlagos, piti kis feszültségek, kommunikációképtelenség. Ám a viszonyok felértékelődnek, az igazi, mély barátság éppúgy, mint a tét nélkül induló, majd valódi fájdalmat okozó szexuális kaland. A szerelmi sokszögből építkező történet egy női útkeresés krónikája. A személyes szál mögött azonban felsejlik a kor, a rengeteg lappangó érzelem mellett a regény fontos részét képezi a politikai és társadalmi kérdések taglalása. A szexuális zaklatás, a szíriai polgárháború, a gazdasági válság utáni ír választások éppúgy szóba kerülnek, mint a menekültek befogadásának kérdése, a multikulturalizmus, vagy épp a depresszió és a kapitalizmus viszonya.

Rooney történeteiben a szereplők folyamatosan megkérdőjelezik az értékeket, miközben próbálnak kapaszkodókat keresni a bizonytalanságban.

Fordította: Dudik Annamária Éva. 21. Század Kiadó, 2020, 301 oldal/kötet, 3990 Ft/kötet

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.