Könyv

Mint az életben

Sally Rooney: Baráti beszélgetések; Normális emberek

Könyv

Ha csak magát a szüzsét nézzük, minden adott ahhoz, hogy lektűrnek tartsuk Marianne és Connell, a két fiatal egyetemista bizonytalan, traumákkal terhelt szerelmének elbeszélését, vagy az írói énjét bontogató Frances érzés- és gondolatvilágának bemutatását egy házasságtörő kapcsolatban. Ám az elbeszélés módja, a szerző egyedi hangja és pszichológiai érzéke miatt mind a Baráti beszélgetések, mind a Normális emberek kilóg ebből a dobozból.

Az ír szerző, Rooney szikár, karcos hangot használ. Stílusa jellegzetes, karakterjegyei könnyen felismerhetők. Nem elemez, közvetít, leírásai érzelemmentesek. Magát a történetet csak darabosan és fokozatosan bontja ki, de akkor sem teszi minden elemében megismerhetővé. Jó ritmusú mondataiban a késleltetés és a váratlanság mind fontos eszköz. Ráadásul Rooney remek jellemrajzoló is.

A hétköznapi helyzetekből induló sztorik változó fókuszú, összefolyó párbeszédei során a szereplők mikrotörténetein túl a történetek olyan általánosabb érvényű kérdésekkel foglalkoznak, mint identitáskeresés, félelem az intimitástól, az elköteleződés hiánya vagy épp az úgynevezett normalitás fogalmának körülírása. Mindkét történet definiálható szerelmes, fejlődés-, generációs vagy akár lélektani regényként is.

A Normális emberek, a szerző díj­esővel jutalmazott (többek között Nemzetközi Man Booker-díjra is jelölt) második regénye egy azonos vidéki iskolába járó, de két különböző társadalmi csoporthoz tartozó diák kapcsolatáról szól, mely kapcsolat kísérletezve, titokban indul, nehogy a közkedvelt fiú népszerűségét veszélyeztesse a bolondnak tartott lány. Szerelmük először úgy ér véget, ahogy egy rosszabb romantikus filmben: a fiú a könnyebben elérhető, egyszerűbb és kevésbé problémás másik lányt hívja el a végzős bálba. A fiatalok legközelebb már az egyetemen találkoznak. A Trinityn fordul a kocka, a fura lány megtalálja saját közegét, lubickol az egyetemi életben, míg a vidékiségével küzdő, szófukar fiú hirtelen talajvesztetté válik. Már felismerik ugyan, hogy milyen értékek fontosak számukra, de a vonzás és taszítás kettősségéből nem tudnak kiszakadni. (A Normal People-ből készült televíziós sorozatról írt kritikánk a 39. oldalon olvasható.)

A lázadó Bobbi és az érdekes énképpel rendelkező Frances, akik szintén a dublini elitegyetem diákjai, egy véletlen folytán ismerkednek meg egy vonzó művészpárral, az íróként és fotósként dolgozó nővel és férjével, a közepesen tehetséges színésszel. A Baráti beszélgetések e kapcsolatrendszer alakulását, folytonos újradefiniálását szemlélteti az introvertált Frances szemszögéből. Nincsenek nagy drámák, csak átlagos, piti kis feszültségek, kommunikációképtelenség. Ám a viszonyok felértékelődnek, az igazi, mély barátság éppúgy, mint a tét nélkül induló, majd valódi fájdalmat okozó szexuális kaland. A szerelmi sokszögből építkező történet egy női útkeresés krónikája. A személyes szál mögött azonban felsejlik a kor, a rengeteg lappangó érzelem mellett a regény fontos részét képezi a politikai és társadalmi kérdések taglalása. A szexuális zaklatás, a szíriai polgárháború, a gazdasági válság utáni ír választások éppúgy szóba kerülnek, mint a menekültek befogadásának kérdése, a multikulturalizmus, vagy épp a depresszió és a kapitalizmus viszonya.

Rooney történeteiben a szereplők folyamatosan megkérdőjelezik az értékeket, miközben próbálnak kapaszkodókat keresni a bizonytalanságban.

Fordította: Dudik Annamária Éva. 21. Század Kiadó, 2020, 301 oldal/kötet, 3990 Ft/kötet

Figyelmébe ajánljuk

A falnak is szeme van

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Radiohead különösebben sok vidámságot csalt volna az arcunkra, épp ezért furcsa a némiképp utódzenekarának tekinthető The Smile névválasztása.

Mélyen tisztelt publikum!

  • - turcsányi -

„Vándorcirkuszos szeretnék lenni, hóban-esőben a cirkusszal menni…” – köszöntötte az új évtizedet 1970-ben Karda Beáta.

Szabó, baka, kém

Hogyan válhatott a II. világháború kulcsfontosságú alakjává egy divattervező? Miért hízelegtek nagy hatalmú német vezetők egy töpörödött francia nőnek?

Elfordított arccal

  • SzSz

Hosszú percekig kitartott, éjfekete vászonnal indulunk, amelyet hirtelen vált fel az idilli kép: családi délután a folyóparton, a madárcsicsergést csak a játék és hancúrozás hangjai szakítják meg. Jonathan Glazer filmjében ugyanis a sötétség és a fényesség a szó szoros értelmében egymás szomszédságában honol.

Fejjel a falnak

A rasszizmus mindig újratermelődik, és már csak emiatt is elemi érdekünk, hogy újra és újra elővegyük a tiszaeszlári történetet, és beszéljünk róla.

A jelmez hatalma

A zalaegerszegi színház minden évadban műsorra tűz egy kötelező olvasmányból készült előadást; az idén a Tartuffe-öt a színház színművésze, Farkas Ignác állította színpadra.

Boldogan éltek, míg

Három, fehér menyasszonyi ruhába öltöztetett próbababa tájol minket a lépcsőfordulóban, körülöttük papírból kivágott virágok és levelek, mintha egy kicsit sután berendezett menyasszonyi szalon kirakatát látnánk.

A nem haszonelvű szeretet

Ennél abszurdabb és szerencsétlenebb szituációt nehezen lehetett volna elképzelni, erre tessék. A Kossuth rádión ugyanis épp Balog Zoltán mondta el a reggeli imát aznap, amikor egész mást kellett volna mondania.

A szomorú bohóc

  • Domsa Zsófia

Hjalmar Bergman a svéd próza és dráma egyik klasszikusa. A történetcsokor első darabjában egy svéd vidéki kisvárosban járunk, a múlt század elején, a szerző legjobban sikerült elbeszéléseinek idején. Bergman a realizmust fantasztikummal, a vígjátékot mély tragédiával vegyítő írásmód mestere. A Nagymama és az Úristen egy matriarcha életét és elmúlását, egy társadalom átrendeződését tárja elénk.

Az utolsók

Már az első magyarázkodásuk is átlátszó és röhejes volt: az tudniillik, hogy Svédország NATO-tagsága miatt „vita van” a kormány és a Fidesz-frakció között. Volt ám ilyen vita Finnország ügyében is! Aztán amikor Törökország, amellyel a baráti magyar kormány együtt mozgott a két ország tagságának a blokkolásában, bejelentette, hogy a finnek részükről jöhetnek, Orbán is meggondolta magát.