Könyv

Mint az életben

Sally Rooney: Baráti beszélgetések; Normális emberek

Könyv

Ha csak magát a szüzsét nézzük, minden adott ahhoz, hogy lektűrnek tartsuk Marianne és Connell, a két fiatal egyetemista bizonytalan, traumákkal terhelt szerelmének elbeszélését, vagy az írói énjét bontogató Frances érzés- és gondolatvilágának bemutatását egy házasságtörő kapcsolatban. Ám az elbeszélés módja, a szerző egyedi hangja és pszichológiai érzéke miatt mind a Baráti beszélgetések, mind a Normális emberek kilóg ebből a dobozból.

Az ír szerző, Rooney szikár, karcos hangot használ. Stílusa jellegzetes, karakterjegyei könnyen felismerhetők. Nem elemez, közvetít, leírásai érzelemmentesek. Magát a történetet csak darabosan és fokozatosan bontja ki, de akkor sem teszi minden elemében megismerhetővé. Jó ritmusú mondataiban a késleltetés és a váratlanság mind fontos eszköz. Ráadásul Rooney remek jellemrajzoló is.

A hétköznapi helyzetekből induló sztorik változó fókuszú, összefolyó párbeszédei során a szereplők mikrotörténetein túl a történetek olyan általánosabb érvényű kérdésekkel foglalkoznak, mint identitáskeresés, félelem az intimitástól, az elköteleződés hiánya vagy épp az úgynevezett normalitás fogalmának körülírása. Mindkét történet definiálható szerelmes, fejlődés-, generációs vagy akár lélektani regényként is.

A Normális emberek, a szerző díj­esővel jutalmazott (többek között Nemzetközi Man Booker-díjra is jelölt) második regénye egy azonos vidéki iskolába járó, de két különböző társadalmi csoporthoz tartozó diák kapcsolatáról szól, mely kapcsolat kísérletezve, titokban indul, nehogy a közkedvelt fiú népszerűségét veszélyeztesse a bolondnak tartott lány. Szerelmük először úgy ér véget, ahogy egy rosszabb romantikus filmben: a fiú a könnyebben elérhető, egyszerűbb és kevésbé problémás másik lányt hívja el a végzős bálba. A fiatalok legközelebb már az egyetemen találkoznak. A Trinityn fordul a kocka, a fura lány megtalálja saját közegét, lubickol az egyetemi életben, míg a vidékiségével küzdő, szófukar fiú hirtelen talajvesztetté válik. Már felismerik ugyan, hogy milyen értékek fontosak számukra, de a vonzás és taszítás kettősségéből nem tudnak kiszakadni. (A Normal People-ből készült televíziós sorozatról írt kritikánk a 39. oldalon olvasható.)

A lázadó Bobbi és az érdekes énképpel rendelkező Frances, akik szintén a dublini elitegyetem diákjai, egy véletlen folytán ismerkednek meg egy vonzó művészpárral, az íróként és fotósként dolgozó nővel és férjével, a közepesen tehetséges színésszel. A Baráti beszélgetések e kapcsolatrendszer alakulását, folytonos újradefiniálását szemlélteti az introvertált Frances szemszögéből. Nincsenek nagy drámák, csak átlagos, piti kis feszültségek, kommunikációképtelenség. Ám a viszonyok felértékelődnek, az igazi, mély barátság éppúgy, mint a tét nélkül induló, majd valódi fájdalmat okozó szexuális kaland. A szerelmi sokszögből építkező történet egy női útkeresés krónikája. A személyes szál mögött azonban felsejlik a kor, a rengeteg lappangó érzelem mellett a regény fontos részét képezi a politikai és társadalmi kérdések taglalása. A szexuális zaklatás, a szíriai polgárháború, a gazdasági válság utáni ír választások éppúgy szóba kerülnek, mint a menekültek befogadásának kérdése, a multikulturalizmus, vagy épp a depresszió és a kapitalizmus viszonya.

Rooney történeteiben a szereplők folyamatosan megkérdőjelezik az értékeket, miközben próbálnak kapaszkodókat keresni a bizonytalanságban.

Fordította: Dudik Annamária Éva. 21. Század Kiadó, 2020, 301 oldal/kötet, 3990 Ft/kötet

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.