Mintatankönyv – Jonathan Wilson: Futballforradalmak

  • Baski Sándor
  • 2014. június 8.

Könyv

„Végül is hogyan kell futballozni? Gyengéden, mint aki szeretkezik, vagy otrombán, mint aki a busz után rohan?” A brazíliai vébéhez időzítve megjelent magyarul is a 21. század legfontosabb futballkönyve.
false

Most, hogy lassan stadion-nagyhatalommá leszünk, és a magyar foci második aranykora is hamarosan beköszönt, nem lenne teljesen váratlan fejlemény, ha a futball érettségi tantárggyá válna. A jó hír az, hogy az elméleti oktatáshoz külön tankönyvet már nem kellene íratni, megjelent ugyanis magyarul Jonathan Wilson alapműve, a Futballforradalmak, amely páratlan részletességgel, közel 600 oldalon át tárgyalja a sportág taktikai fejlődését a kezdetektől egészen a tavalyi BL-döntőig.

A labda, mint tudjuk, gömbölyű, a jó csapatnak szerencséje van, a hazai pálya óriási előnyt jelent, és általában azok nyernek, akik jobban akarják a győzelmet, kivéve, ha nem tudják az ellenfél sztárjátékosát semlegesíteni. Bedobásnál pedig nincs les. A televíziós közvetítések „szakértői” diskurzusai és úgy általában a drukkerközbeszéd egészen a közelmúltig ezen a nívón zajlott. Taktikáról, formációkról, filozófiáról mint a játék merőben férfiatlan aspektusairól nem sok szó esett. Erős túlzás lenne azt állítani, hogy a helyzet megváltozása a Futballforradalmak 2008-as első megjelenésének köszönhető, de Wilson kétségkívül jól időzített. Mára eljutottunk oda, hogy a futballműsorok alapfelszereltségévé vált a virtuális mágnestábla, aki pedig az érintőképernyőkön bűvészkedő taktikai guruk látványánál is többre vágyik, az a neten élőben frissülő hőtérképek, passzstatisztikák és önkéntes szakértők számadatokkal telezsúfolt gyorselemzései közül válogathat.

Ebből akár az is következhetne, hogy ma jelentősen több futballokos ember követi a világ legnépszerűbb játékát, mint mondjuk tíz éve. A helyzet ellenben az, hogy a statisztikacunami mit sem ér, ha nem tudjuk a hasznost a haszontalantól elkülöníteni, és csak a részleteket látjuk, a teljes képet nem. Wilson dolgozata pont ebben segít. Alapműveltséget ad és kontextusba helyez. Kimerítő részletességgel, de közérthetően vezeti végig az olvasót a futball evolúcióján a 19. századi 1-2-7-es formációtól a Barcelona-féle tiki-takáig, külön fejezetet szentelve többek közt az angol, az osztrák, a magyar, az ukrán, a brazil, a holland és a spanyol futball legizgalmasabb, paradigmaváltó periódusainak.

Ha csak ennyire vállalkozna, a Futballforradalmak már akkor is hiánypótló és fontos könyv lenne, de Wilson magát a futballt is megpróbálja kontextusba helyezni, vagyis a történelmi, társadalmi és kulturális együtthatókról sem feledkezik meg. Kiderül többek közt, hogy mi köze a bécsi és a budapesti kávéházaknak a Duna menti futballkultúra kialakulásához, hogyan segítette a kelet-európai antiszemitizmus a dél-amerikai foci fejlődését, és mit köszönhet a totális futball a holland hippiknek.

Wilson úgy tárgyalja ezeket az egyszerre lokális és globális összefüggéseket, hogy közben nem veszíti el a fókuszt: az olvasóra zúdított, helyenként a kelleténél talán töményebben adagolt információáradatból ugyanis szép lassan kirajzolódik egy narratíva. A Futballforradalmak nemcsak a taktikai evolúciót követi le, de azt is, hogy a különböző korszakokban és kultúrákban milyen választ adtak a futballfilozófia legalapvetőbb és máig eldöntetlen kérdésére, vagyis arra, hogyan kell „helyesen játszani”.  Az esztétikai élmény, a nézők gyönyörködtetése a fontos, vagy a győzelem mindenáron? A tradíciókhoz ragaszkodás a legfőbb érték, vagy az állandó változás, az innováció? Wilson nem akarja eldönteni ezt a kérdést (mert nem is lehet), csak tárgyilagosan felvázolja a szembenálló álláspontokat.

A Futballforradalmak azt sem akarja megmondani, hogy miként kell helyesen meccset nézni. Az alkalmi focifogyasztókat, akiket csak egy vb-, Eb- vagy BL-döntő idején kap el a futball-láz, nyilván eleve nem izgatják fel az olyan kardinális dilemmák, hogy mi a különbség a 4-4-2 és a 4-4-1-1 között, ahogy a B-középben tombolókat is inkább a közösség és az adrenalin vonzza. Wilson könyve nem is nekik készült, hanem azoknak, akik nemcsak látni, de érteni is akarják azt, ami a pályán zajlik, hogy a meccsnézés ne passzív kikapcsolódás, hanem komplex élmény, mi több, intellektuális gyakorlat legyen.

Fordította: Hegedűs Henrik, Lukács Dániel, Mártha Bence, Nagy Ádám. Akadémiai Kiadó, 2014, 608 oldal, 4800 Ft. A leadben elhelyezett idézet Jean Eskenazi francia újságírótól való.

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

Dubček dadogása

2023. október 17-én Pekingben, ahová Kína önfényező „Egy övezet, egy út” fórumára Orbán Viktor egyedüli uniós politikusként utazott el, a magyar kormányfő Vlagyimir Putyinnal is tárgyalt.

Sorcsere Brüsszelben

Az Európai Parlament október 27-én jóváhagyta az Ursula von der Leyen vezette második Európai Bizottság névsorát, rajta a magyar Várhelyi Olivérrel. Az EU új végrehajtó szerve, „kormánya” december 1-jén kezdte meg munkáját, és a 2029-es európai választásokig lesz hivatalban. Ugyanekkor történt őrségváltás az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban is, ahol a belga liberális Charles Michel helyére a portugál szocialista António Costa lépett elnökként. Ezzel teljessé vált a tisztújítás az uniós intézmények élén.

Digidemokrácia

  • Bretter Zoltán

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

A tétovák és a rutinos betartók

Két hónap után sem jutottak dűlőre egymással a frakciók a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester-helyettesek ügyében, és nem tűnik úgy, hogy közelednének az álláspontok. A Tisza Párt mintha továbbra is keresné a helyét a fővárosi politikában.

Mennyek és poklok

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?

„Ezt ma egy magyar bíró nem meri kimondani”

Másfél évtizede dekorálja ki a kormány társadalmi célú hirdetéseknek álcázott propagandaplakátjait a pécsi jogász, akit ezért elmarasztalt a bíróság. Nem adja fel, az elzárást is vállalja a szabad véleménynyilvánításért. Örül annak, hogy az „óbaloldal” eltűnőben van, de szerinte a Tisza Párt nem tud választást nyerni ellenállási mozgalom nélkül.

„Megjelent egy elefánt”

Mit tesznek a szakemberek a hortobágyi őslovak védelméért, s hogyan kell elaltatni a Budapesti Állatkert egyik rinocéroszát – a Spektrum új, saját gyártású műsorából ez is kiderül, de a nézők a jegesmedvéktől kezdve a bölényeken át a viperákig rengeteg állattal találkozhatnak a nyolc epizódban. A Dr. S.O.S. – Vészhelyzet a vadonban két főszereplőjével beszélgettünk.

Felöltözhet, Mrs. Robinson

Miközben a média és a művészet a feminizmustól hangos, észre sem vesszük, hogy női egyenjogúság címen néha még mindig férfivágyakat kiszolgáló képeket, történeteket adnak el. A gerontoszex témáját feldolgozó filmeket olykor már önmagukban progressziónak tekintik – de vajon valódi reprezentálást nyújtanak-e az érintett nőknek, vagy csak mélyítik a problémát?