| ||
Most, hogy lassan stadion-nagyhatalommá leszünk, és a magyar foci második aranykora is hamarosan beköszönt, nem lenne teljesen váratlan fejlemény, ha a futball érettségi tantárggyá válna. A jó hír az, hogy az elméleti oktatáshoz külön tankönyvet már nem kellene íratni, megjelent ugyanis magyarul Jonathan Wilson alapműve, a Futballforradalmak, amely páratlan részletességgel, közel 600 oldalon át tárgyalja a sportág taktikai fejlődését a kezdetektől egészen a tavalyi BL-döntőig.
A labda, mint tudjuk, gömbölyű, a jó csapatnak szerencséje van, a hazai pálya óriási előnyt jelent, és általában azok nyernek, akik jobban akarják a győzelmet, kivéve, ha nem tudják az ellenfél sztárjátékosát semlegesíteni. Bedobásnál pedig nincs les. A televíziós közvetítések „szakértői” diskurzusai és úgy általában a drukkerközbeszéd egészen a közelmúltig ezen a nívón zajlott. Taktikáról, formációkról, filozófiáról mint a játék merőben férfiatlan aspektusairól nem sok szó esett. Erős túlzás lenne azt állítani, hogy a helyzet megváltozása a Futballforradalmak 2008-as első megjelenésének köszönhető, de Wilson kétségkívül jól időzített. Mára eljutottunk oda, hogy a futballműsorok alapfelszereltségévé vált a virtuális mágnestábla, aki pedig az érintőképernyőkön bűvészkedő taktikai guruk látványánál is többre vágyik, az a neten élőben frissülő hőtérképek, passzstatisztikák és önkéntes szakértők számadatokkal telezsúfolt gyorselemzései közül válogathat.
Ebből akár az is következhetne, hogy ma jelentősen több futballokos ember követi a világ legnépszerűbb játékát, mint mondjuk tíz éve. A helyzet ellenben az, hogy a statisztikacunami mit sem ér, ha nem tudjuk a hasznost a haszontalantól elkülöníteni, és csak a részleteket látjuk, a teljes képet nem. Wilson dolgozata pont ebben segít. Alapműveltséget ad és kontextusba helyez. Kimerítő részletességgel, de közérthetően vezeti végig az olvasót a futball evolúcióján a 19. századi 1-2-7-es formációtól a Barcelona-féle tiki-takáig, külön fejezetet szentelve többek közt az angol, az osztrák, a magyar, az ukrán, a brazil, a holland és a spanyol futball legizgalmasabb, paradigmaváltó periódusainak.
Ha csak ennyire vállalkozna, a Futballforradalmak már akkor is hiánypótló és fontos könyv lenne, de Wilson magát a futballt is megpróbálja kontextusba helyezni, vagyis a történelmi, társadalmi és kulturális együtthatókról sem feledkezik meg. Kiderül többek közt, hogy mi köze a bécsi és a budapesti kávéházaknak a Duna menti futballkultúra kialakulásához, hogyan segítette a kelet-európai antiszemitizmus a dél-amerikai foci fejlődését, és mit köszönhet a totális futball a holland hippiknek.
Wilson úgy tárgyalja ezeket az egyszerre lokális és globális összefüggéseket, hogy közben nem veszíti el a fókuszt: az olvasóra zúdított, helyenként a kelleténél talán töményebben adagolt információáradatból ugyanis szép lassan kirajzolódik egy narratíva. A Futballforradalmak nemcsak a taktikai evolúciót követi le, de azt is, hogy a különböző korszakokban és kultúrákban milyen választ adtak a futballfilozófia legalapvetőbb és máig eldöntetlen kérdésére, vagyis arra, hogyan kell „helyesen játszani”. Az esztétikai élmény, a nézők gyönyörködtetése a fontos, vagy a győzelem mindenáron? A tradíciókhoz ragaszkodás a legfőbb érték, vagy az állandó változás, az innováció? Wilson nem akarja eldönteni ezt a kérdést (mert nem is lehet), csak tárgyilagosan felvázolja a szembenálló álláspontokat.
A Futballforradalmak azt sem akarja megmondani, hogy miként kell helyesen meccset nézni. Az alkalmi focifogyasztókat, akiket csak egy vb-, Eb- vagy BL-döntő idején kap el a futball-láz, nyilván eleve nem izgatják fel az olyan kardinális dilemmák, hogy mi a különbség a 4-4-2 és a 4-4-1-1 között, ahogy a B-középben tombolókat is inkább a közösség és az adrenalin vonzza. Wilson könyve nem is nekik készült, hanem azoknak, akik nemcsak látni, de érteni is akarják azt, ami a pályán zajlik, hogy a meccsnézés ne passzív kikapcsolódás, hanem komplex élmény, mi több, intellektuális gyakorlat legyen.
Fordította: Hegedűs Henrik, Lukács Dániel, Mártha Bence, Nagy Ádám. Akadémiai Kiadó, 2014, 608 oldal, 4800 Ft. A leadben elhelyezett idézet Jean Eskenazi francia újságírótól való.
