Könyv

Habár sokan szeretnénk hinni (vagy éppen másokkal elhitetni) az ellenkezőjét, azért a családi leszármazás máig nyomasztóan nagy szerepet játszik a személyes pályafutás és sors alakulásában.

Népszerűsítő könyvet írni a matematikáról egyszerre nemes kihívás és kecsegtető feladat: ha jól csinálja az ember, olyanokban is felkeltheti a tárgy iránti érdeklődést, akikben csak traumák maradtak középiskolai tanulmányaik nyomán - ugyanakkor azoknak is képes szórakoztató órákat szerezni, akik máig sem szűnő lelkesedést mutatnak a matek iránt.

A Haaretz vezető publicistája csodának nevezi könyve egy pontján a cionizmust, melynek "az volt a célja, hogy egy népet áttelepítsen az egyik földrészről a másikra, hogy meghódítson egy országot, összegyűjtsön egy nemzetet, felépítsen egy államot, újjáélesszen egy nyelvet, és reményt adjon egy reményvesztett népnek. És a cionizmus ezt minden akadály ellenére sikeresen véghezvitte."

Az amerikai megjelenése után két évvel itt van a vastag bestseller, a szovjetizáció mindennapi tapasztalatait bemutató, történészi kvalitásokkal rendelkező, alapjában mégis zsurnalisztamunka magyar változata.

Mint egy billegő körzet sorsa, jelenlegi listánk első helye 0,7 százaléknyi szavazaton múlt.

Per pillanat a legszebb magyar regénybefejezésnek tartom a csillaggal leválasztott záró bekezdést a 623. oldalon. Ez az öntükröző mondat az egyetlen, melyben Závada Pál, saját maga közvetlenül saját magáról vall, nem valamelyik narrátora beszél, s nem is a megduplázott "vezérelbeszélő", aki négykezű karmesterként dirigálja a többi "personát". Ez az egy önreflexió árulkodik arról az érzelmi és kognitív megrendülésről, amely ennek az egész prózafolyamnak a ki nem merült forrása, az olvasó felől nézve pedig a torkolata.

Nagyban készül a Harcosok klubja folytatására, de először még mással – gonzóerotikával és slash fictionnel – sokkolja Amerikát. A világhírű írót a gépekhez fűződő erotikus vonzalmairól és a kormányzati szintre emelt magyar „buzilobbizás” amerikai lehetőségeiről is kérdeztük.

Kafka kéziratait Max Brod a zsidókkal megrakott, utolsó szabadon távozó vonaton menekítette ki magával Prágából, 1939-ben. A hagyaték vele együtt eljutott Palesztinába, és átvészelte a függetlenségi háborút is Izrael kikiáltását követően.

A rutinosabb Dick-olvasóknak már az első oldalon illene gyanút fogniuk, amikor kiderül, hogy A halál útvesztőjének világában Isten léte nem hit és remény kérdése, hanem bizonyosság. Ha van egyetlen, visszatérő motívuma az életműnek, akkor az éppen a ráismerés, hogy semmi sem biztos, nincsenek fix pontok az univerzumban, ami valóságosnak tűnik, az többnyire csak illúzió.

Amikor már nemcsak Pókember, Batman vagy Superman, de Amerika kapitány is visszajáró vendégnek számít a hazai multiplexekben, joggal hiányolhatjuk a magyar szuperhősöket, ha nem is a mozikból, de legalább a képregényekből.

Regényíró, korábbi könyve, a Hosszú út lefelé filmváltozata most landol a mozikban. A Pop, csajok, satöbbi, az Egy fiúról, a Szívem csücskei 57 éves szerzőjével Berlinben beszélgettünk.

Irodalmi körökben ma is előszeretettel hangoztatott közhely, hogy létezik egy tovább élő nagy magyar fordítói hagyomány, mely különösen a költészet tolmácsolása terén mutatott és mutat fel újra és újra nagyszerű eredményeket. Az igazság ehhez képest az, hogy már bő két évtizede sehol sem vagyunk ezen a téren, s ha magunk elé képzeljük egy olyan lírafogyasztó honfitársunkat, aki semmilyen világnyelven nem olvas (amit nem is olyan nehéz azért elképzelni), akkor azt is látnunk kell nyomban, hogy egy-két kósza kivételtől eltekintve a 80-as évek utáni külföldi lírából szegény számára szinte semmi sem elérhető.

Azok közé a nagy reményű ifjak közé tartozott, akiknek életét a 20. század drámai fordulatai törték ketté. Túlélte a holokausztot, majd részt vett az 56-os forradalomban, aminek leverése után emigrált. Tapasztalatait két regényben és több színdarabban írta meg, amelyek külföldön nagy sikert arattak, de idehaza szinte teljesen észrevétlenül maradtak.