KÖNYVMELLÉKLET

Egyről a kettőre

Marcus du Sautoy: A prímszámok zenéje; Alex Bellos: Alex Csodaországban

Könyv

Népszerűsítő könyvet írni a matematikáról egyszerre nemes kihívás és kecsegtető feladat: ha jól csinálja az ember, olyanokban is felkeltheti a tárgy iránti érdeklődést, akikben csak traumák maradtak középiskolai tanulmányaik nyomán - ugyanakkor azoknak is képes szórakoztató órákat szerezni, akik máig sem szűnő lelkesedést mutatnak a matek iránt.

Az angol Marcus du Sautoy például remek példája annak, hogyan férhet meg egy emberben a tudós és a tudomány-népszerűsítő: az Oxfordi Egyetemen matematikaprofesszor, miközben az űrt is megjárt Charles Simonyi által alapított tudománynépszerűsítő tanszék vezetője (ebbéli minőségében Richard Dawkins utódaként). A matematika mellett gyakorló futballista és trombitás Sautoy remek könyvek szerzője, emellett állandó szereplő a Times vagy a Guardian hasábjain, illetve a BBC különböző műsoraiban.

Jellemző, hogy külön cikkben világította meg, mi a kapcsolat a Galaxis útikalauz stopposoknak mágikus száma, a 42 és az általa kutatott úgynevezett Riemann-féle zéta-függvény között. Nos, ez utóbbi előkerül a most magyarul is kiadott első, nagy sikerű könyve, A prímszámok zenéje lapjain is. Ki ne hallott volna a prímekről, melyek csak önmagukkal és 1-gyel oszthatók? Kevésbé közismertek a velük kapcsolatos matematikai dilemmák és hipotézisek: például hogy megjósolható-e a prímek eloszlása a számegyenes tetszőleges (azaz a nem túl nagy pozitív egészek általunk is magabiztosan kezelt csoportján túlmutató) szakaszán, illetve létezik-e olyan képlet, amellyel prímeket lehet előállítani, lehet-e kapcsolatot teremteni a prímszámok és a komplex számok univerzuma vagy éppen e számok és a zene között. S miközben a látszólag absztrakt problémákat elemzi, könyvében feltárul a tudomány és ezen belül a matematikatörténet utóbbi két-három évszázada is, olyan lenyűgöző, elvarázsolt figurákkal, mint például hőse, Bernhard Riemann, a 19. századi német matematikuszseni (akinek számos kiadatlan írása a hálátlan házvezetőnő jóvoltából a kályhában végezte). A híres Riemann-sejtést a göttingeni utód, David Hilbert már 1900-ban felvette a matematika 23 megoldatlan problémája közé - és 2000-ben is felkerült a "millenniumi problémák" hetes listájára, melyet a Clay Matematikai Intézet állított össze, tetemes pénzjutalom kitűzése mellett! Pedig pusztán egy, a komplex számokon értelmezett zéta-függvény úgynevezett nem triviális megoldásairól szól, amelyekről azt állítja, hogy ezek valós része rendre 1/2, azaz valamennyi komplex, nem valós gyök egyetlen egyenesen helyezkedik el. A prímszámok ebből következő egyenletes eloszlásának problémája azóta is a legnagyobbak elméjét foglalkoztatta, s korántsem meddő módon: a matematika, a számítástechnika, a kriptográfia s részben a modern elméleti (részecske)fizika jelentős területei épültek fel a prímszámok rejtélyeinek kutatása nyomán. Elő is kerül a könyv lapjain a közelmúlt megannyi hőse: a néhai zseniális indiai matematikustól, Srínivásza Rámánudzsántól Kurt Gödelen át Alan Turingig vagy a mi Erdős Pálunkig és a matematika magyar iskolájáig. Du Sautoy frappáns megfogalmazása szerint Riemann cikke és munkássága a matematikusokat kiragadta addig megszokott univerzumukból, s egy új, a józan észnek gyakorta ellentmondó világba szippantotta - így jutott el Alice is a nyúl üregén át Csodaországba.

Ez a hasonlat érdekes módon visszaköszön másik könyvünk címében is (eredetileg Alex's Adventures in Numberland). Ez utóbbi szerzője, a szintén brit Alex Bellos igazi polihisztor: matematikus létére évekig volt a Guardian dél-amerikai tudósítója, ezalatt könyvet írt a brazil futballról, s afféle "négerként", brit Peterdiként ő öntötte mondatokká Pelé önéletrajzát is. Mikor azonban hazatért, érdeklődése ismét a matematika felé fordult, s e könyve jelentős kritikai sikert arató bestseller lett a brit könyvpiacon. Pedig Bellos látszólag nem is tesz semmi mást, mint sok száz oldalon veszi elő a matematika autonóm területei, a számelmélet, a valószínűség-számítás, az algebra, a geometria, a topológia stb. problémáit, s illeszti őket szellemes és szórakoztató szövegkörnyezetbe.

Könyvében valósággal körbeszáguldja a Földet, miközben fejszámolóművészek, mechanikus kalkulátorok virtuóz kezelői, kaszinófosztogató számolózsenik és az aranymetszés megszállottjai kavarognak előttünk. Eközben világosan kiderül, hogy amiről a matematika beszél, az nem puszta absztrakció (habár formáját tekintve természetesen az is), hiszen az alakzatok, a ritmusok, a szimmetriák és eloszlások itt villódznak a szemünk előtt - mondhatni, ezekből épül fel a világ. És nem hagyja ki a számításból azokat a játékokat sem, melyeket gyakorta nem matematikusok ötöltek ki, de matematikai jelentőségük kétségtelen - a tangram és a sudoku mellett kiemelt helyen foglalkozik a Rubik-kockával és a vele kapcsolatos tudományos problémákkal is. Bűvös négyzetek, Menger-szivacsok, Sierpi–ski-szőnyegek: mind azt jelképezik, hogy a formákkal, számokkal, alakzatokkal, szimmetriákkal való játék egyszerre mozgatja meg elménk racionális felét és képzeletünket: a matematika egy jókora szeletét klasszikus módon szépnek látjuk, miközben ezek racionális, kalkulálható magját sem szűnünk meg kutatni.

Fordította: Gyenes Zoltán. Park, 2014, 421 oldal, 3900 Ft; Fordította: Dedinszky Zsófia. Európa, 2014, 581 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.