Könyv

Ira Levin: Rosemary gyermeke

  • Benedeksz
  • 2014. július 10.

Könyv

Kicsit félve vettem kézbe a könyvet, ugyanis pont előtte olvastam el a folytatását, amely éppen három évtizeddel az alapmű megjelenése (1967) után született (magyarul: Rosemarynak nagyfia van; Kalandor Kiadó, 2006), és annak nemcsak meglehetősen soványka a története, de ráadásul tele van rossz mondatokkal (legalábbis magyarul). De fölöslegesen aggódtam. A Rosemary gyermeke azok számára is remek olvasmány, akik úgy érzik, hogy a könyökükön jön ki Polanski filmje. Azon ritka párosítások egyikével állunk szemben, amikor az eredeti mű és az adaptáció teljesen egyenértékű. A regényt egyetlen nap alatt végig lehet olvasni, nem hagyja, hogy letegyük, a sztori pörög, a párbeszédek élnek, a szereplőket a filmtől függetlenül is tisztán látjuk magunk előtt, és ahogy annak egy igazi thrillerben lennie kell, fejezetről fejezetre nő a feszültség. A rendszerváltás környékén már megjelent magyarul - furcsa módon akkor Rosemary gyereket vár címmel -, ám érdemes volt leporolni, és most méltó köntösbe csomagolva elhelyezni a magyar olvasók polcán, mégpedig immáron a végleges helyén: a klasszikusok között.

Elvégre mi más lenne egy olyan mű, amely fél évszázaddal a keletkezése után is ugyanolyan eleven és élettel teli, mi több, aktuális maradt? Chuck Palahniuk azt írja az előszóban, hogy a Rosemary gyermeke forradalmi újítása az volt, hogy a horrort az Isten háta mögötti, elhagyatott kastélyokból és temetőkből behozta a szomszéd szobába. Majd jött utána az Ördögűző, az "men és a hasonló klónok, amelyek kapcsán Ira Levin azon kesereg a kötet végén közölt, 2003-as utószavában, hogy mostanra generációk nőttek úgy fel, hogy készpénznek veszik a Sátán létezését, és ha ő annak idején nem akar újszerű horrort írni, akkor "talán ma nem rohangálna a világban annyi vallási fundamentalista".

Fordította Varsányi Mária. Agave, 2014, 244 oldal, 2880 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.