Könyv

Philip K. Dick: A halál útvesztője

  • Baski Sándor
  • 2014. július 5.

Könyv

A rutinosabb Dick-olvasóknak már az első oldalon illene gyanút fogniuk, amikor kiderül, hogy A halál útvesztőjének világában Isten léte nem hit és remény kérdése, hanem bizonyosság. Ha van egyetlen, visszatérő motívuma az életműnek, akkor az éppen a ráismerés, hogy semmi sem biztos, nincsenek fix pontok az univerzumban, ami valóságosnak tűnik, az többnyire csak illúzió.

A halál útvesztője sem töri meg a sormintát, Dick precízen felvonultatja kedvenc rögeszméit, de a regény premisszája mégiscsak különleges.

Ahogy az írói előszóból kiderül, Dick "a vallásos gondolkodás absztrakt logikai rendszerét" próbálta kifejleszteni. Így született meg a Létrehozó, a Közbenjáró és a Földönjáró szentháromságára épülő teológia. Mennyiben különbözik az emberek világlátása, gondolkodása és mindennapi élete egy olyan alternatív világban, ahol az imát nem elmormolják, hanem galaktikus táviratként adják fel egy konkrét címre? Már egyedül ennek a kérdésnek a boncolgatásával meg lehetne tölteni egy ezeroldalas kötetet, Dicknél viszont ez csak a kiindulópont. Villámgyorsan összetereli tizennégy szereplőjét egy Delmak-O nevű telepesbolygóra, ahol, mintha csak egy Leslie L. Lawrence-krimiben lennénk, sorra haláloznak el. A túlélők, akik természetesen a különféle pszichiátriai problémák katalógusaiként szolgálnak, mindössze azt nem tudják csak, hogy ki helyezte át őket erre a telepre, mi a küldetésük, miért változtatja helyét a bolygó egyik épülete, és hogy lehet-e hinni a mindent tudó sárkánynak.

A halál útvesztője elsőrangú pszichedelikus krimitrip, ott a helye Dick legjobbjai közt, a legnagyobb rejtély vele kapcsolatban mégis az, hogy miként tudta mind ez ideig elkerülni az éber hollywoodi producerek figyelmét.

Fordította: Veres Mihály. Agave, 2014, 195 oldal, 2880 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.