Könyv
Krasznahorkai László lemezen: Köd a kávéscsészében
A Magyar Narancs friss lapszámának főszereplője a jeles író, Krasznahorkai László. Ennek örömére előástuk a Narancs történetének egyik legviccesebb interjúját, amelyben két Krasznahorkai Lászlót terrorizáltak az álnok riporterek.
"Így nem vagyok hajlandó élni" - Barnás Ferenc író
A szép és a groteszk közelségének jellemzően kelet-európai hagyományát ünnepelte a The Times, mikor A kilencedik című regénye megjelent angolul. Új könyve kapcsán a személyességről, a személyiségről és az öngyilkosságról kérdeztük a rendkívül ritkán nyilatkozó írót.
7 kérdés – Háy János
A könyvfesztiválra jelenik meg Háy János új regénye, A mélygarázs. Az író ennek apropóján elmondta, hogy ha döntenie kéne, a Háború és békét, de talán még inkább az anyukája kakaós csigáját választaná. De hogy kerül egy mondatba a fiatalkori Orbán Viktor és a nudizmus?
A remény operája
Hogyan változhat át az Éj Királynője aggódó anyából gyilkos bosszút forraló, őrjöngő fúriává? Miként vetemedhet lányrablásra a bölcs papkirály, Sarastro, és hogyan bízhatja a Királynő lányát, Paminát Monostatos őrizetére, akinek a "lelke éppolyan fekete, mint az arca"?
„A konyha istenének keze volt a dologban” – Lawrence Norfolk
Miért nehéz a szexről írni? Kell-e jó katolikusnak lenni egy buggyantott tojás elkészítéséhez? És mivel lehetne megkenni a pápákat – régieket és újakat? Mindez kiderül A Lemprière-lexikon világhírű szerzőjével, Lawrence Norfolkkal készített, lapunk friss számában található interjúból. Az viszont, hogy Norfolk szerint miről kell majd írni 300 év múlva, illetve hogy milyen is volt számára az a bizonyos első alkalom, csak itt és most olvasható.
Molnár Illés: Hüllők és izzók
A szerző debütáló kötete olyan, mintha egy kis Térey Jánost, Schein Gábort, Borbély Szilárdot és Marno Jánost összeturmixolnánk, és bő lére eresztve tálalnánk. Bő lére, mondom, hiszen a vékonyka verseskötet a maga 66 oldalával is túlírtnak tűnik. Olyan, a kortárs költészetben közhelynek számító tematikákkal dolgozik, mint a város, az utazás, a múlt, a test és ezek különféle kombinációi. Ezzel önmagában még nem lenne baj, csakhogy a versek az említett költők árnyékában nemigen képesek új hangot találni, vagy ami ezzel egyenértékű, nem mondanak újat.
Székelyhidi Zsolt: Űrbe!
Morfondírozhatnánk azon, hogyan használható ma az avantgárd mint technika, mint attitűd, és közelebbről: mire jut vele a Vass Tibor nevével fémjelzett Spanyolnátha folyóirat és köre. De az online kiadvány harmincéves főszerkesztő-helyettesének ötödik kötete más, bár nem kevésbé nagy horderejű információkkal szolgál: "...én a reklámszakmából élek, Enikő fodrászol, az albérletből nemrég szabadult lány tanul. Berka zombifilmeken nevelkedett, engem Zsírsátán tanított az életre, Vass JA-díjas, Marci Johannát szereti..." Ha szeretnék tudni, mi a helyzet Anettel és Virággal, feltétlenül vegyék meg Székelyhidi könyvét. Egyébiránt nem ajánlom.
Barlog Károly: Maxim
Elhibázott cím ez, még akkor is, ha elsőre jól hangzik, könnyen megjegyezhető, és tulajdonképpen bármit rejthet maga mögött. Ezt a titokzatosságot igyekszik is fenntartani Barlog, noha sok értelme nincsen, hiszen a Maxim nevű hős csak az első novellákat uralja, ez a három szöveg viszont nincs komoly hatással a kötet egészére. Maxim afféle posztmodern Huckleberry Finn vagy Dean Moriarty lenne, aki szerzőnket kézen fogva kószál a szövegrengetegben, és közben pufogtatja jóravaló féligazságait. Barlognak azonban sokkal jobban áll a posztmodern anekdotázás, amikor csinálja, mint amikor beszél róla.