Folyóirat

Betekintő

Könyv

"Mindig teljesen kifogástalanul cselekedtem" - ha egyetlen mondatot keresnénk a magyar történelemből a politikusi felelőtlenség érzékeltetésére meg az önkritika teljes hiányának körvonalazására, úgy az idézett állásfoglalás bízvást jó eséllyel indulhatna az amúgy nyilvánvalóan komoly versenyben, amelyben a jelen politikai élete újabb és újabb erős nevezésekkel igyekszik a dobogó közelébe kerülni. 1945 októberében Horthy Miklós fogalmazott ugyanis ekképpen, amerikai kihallgatói előtt adva a szentet, s e szilárd meggyőződésében aligha csak az aggkori szellemi leépülés folyamata erősítette meg az akkor már 77 éves volt államfőt. Erről győzheti meg az olvasót Gellért Ádám és Turbucz Dávid közös írása (Egy elmaradt felelősségre vonás margójára. Horthy Miklós Nürnbergben). Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának internetes folyóiratában olvasható tanulmány egy sor kérdésben követi nyomon az idős tenger- és országnagy jelen idejű, illetve retrospektív álláspontjának alakulását. Kiválólag felvázolva például az (ex)kormányzó zsidókérdéssel és annak "rendezésével" kapcsolatos véleményét, amely kétségkívül tartott némi távolságot a Hitlerétől, amint erről a cikkben is idézett oly igen karakán Horthy-mondat is tanúskodhat számunkra, 1943-ban bátran belevágva a vezér és kancellár képébe saját morális zsinórmércéjének e gyöngyszemét: "mégsem ütheti őket [a zsidókat] agyon".

A Betekintő legutóbbi (2012/4.) száma korántsem csupán ezzel a figyelemre méltó írással lépi túl a csak szűkebb szakmai közönségnek szánt és a közérdeklődésre méltán számot tartó publikációk között húzódó - nem éppen vékony - határvonalat. Merthogy az informatív szervezettörténeti dolgozatok (Cserényi-Zsitnyányi Ildikó: A közlekedési szabotázs-elhárítás szervezete 1956-1962 között, illetve Borvendég Zsuzsanna: A BM II/16. Osztályának [Rádió-elhárítás] története és szervezeti felépítése 1945-1962 között] mellett olyan izgalmas áttekintés is kínálkozik itt, mint Orgoványi István tanulmánya (A társadalomra különösen veszélyes ellenséges elemek ellenőrzése 1959-1989) az úgynevezett F-doszsziékat, azaz Figyelő-dossziékat nyitó és záró külön-nyilvántartási rendszer működéséről és szinte szüntelen működési zavarairól. "Azt az ellentmondást, mely szerint van 10-12 ezer veszélyes elem, és a gyakorlatban nem tudjuk őket megtalálni, nem lehet egyszerűen a dossziényitások erőltetésével megoldani" - hangsúlyozta már egy 1961-ben összeállított tájékoztató jelentés, s a külön-nyilvántartási rendszer működtetői mintha állandó lemaradásban lettek volna az egész Kádár-korszak folyamán. A változó operatív helyzethez idomítani a "normát", a rendszerre veszélyes személyeket mind bevezetni a dossziégyűjteménybe, s időről időre átrostálni, mondjuk kvietált horthysta miniszterek helyett ifjú maoistákkal átszínezni a listát - mindez folyamatos kihívást jelentett a szervek számára, s az összképet tovább árnyalta a kádári politika egyik belső alapvetése, amely egyszerre kívánta mérsékelt szinten tartani az állambiztonsági erők súlyát és jelenlétét, valamint azért megfékeztetni velük minden potenciálisan rendszerellenes akciót.

Nánási László írása az egykor Rákosit, Kádárt és Szálasit is ügyészként megvádoló Miskolczy Ágost egyedi és mégis korjellemző életét-pályafutását tekinti át, míg Varga Krisztián egy alig kilenc hónapnyi időtartamot átfogó szervezettörténeti dolgozattal érdemli ki a figyelmünket. Igaz, ez utóbbi munka egy különösen izgalmas terület és időszak böngészésére teremt alkalmat: Az Állambiztonsági Rendészet és a politikai rendészeti osztály(ok) szervezettörténete (1944. március 28. - 1944. december 25.). Hain Pétertől Hain Péterig, akár ez is lehetne e szikár tárgyszerűségében is oly érdekes írás címe, amely - akárcsak a netes folyóirat többi közleménye - megvalósítja az orgánum tiszteletre méltó vállalását, amennyiben valódi betekintést kínál.

2012/4., Betekinto.hu

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.