A Maxim-történetek nehézkessége után nagyszerű humorú, ötletes, a műfajokat bátran váltogató vagy éppen ötvöző szövegek következnek. A három ciklusban a szerző a legkülönbözőbb kvalitásait mutatja meg, miközben jól tudjuk: végig ugyanarról van szó. A teremtő és a múltját újrahasznosító ember áll a középpontban, e két feladat minden nehézségével, bizonytalanságával és persze örömével. "S hogy mivel ajándékoznám meg az embert? A múltjával. Hisz mindig a boldog múlt után sóvárog" - elmélkedik az egyszeri teremtő a hentesüzlet felé tartva. Ezt csak annyiban pontosítanánk, hogy valójában a megszépült múltra vágyik, és a szerző is tisztában van ezzel, hiszen kevesen tudnak olyan megbocsátó érzékenységgel írni gyermekkorról, a régi Jugoszláviáról, Titóról, háborúról, mint Barlog a Kártyanovellák ciklusban. Az utolsó darabok az újvidéki irodalmi életből az "anyaországi", nyolcadik kerületi rögvalóságba átköltöző szerző útját mutatják meg keresetlen egyszerűséggel, e két ciklus közé pedig a Kovács Istenke mindennapjait bemutató rész ékelődik pofátlan humorával, és bizonyos EP és JA angyalokkal, akik alaposan rendet tesznek a szövegben és a Földön. Menni fog ez, csak nem szabad abbahagyni a mesélést.
Forum-JAK-Prae.hu, 2012, 129 oldal, 2000 Ft
