Könyv

Barlog Károly: Maxim

  • Czinki Ferenc
  • 2013. április 7.

Könyv

Elhibázott cím ez, még akkor is, ha elsőre jól hangzik, könnyen megjegyezhető, és tulajdonképpen bármit rejthet maga mögött. Ezt a titokzatosságot igyekszik is fenntartani Barlog, noha sok értelme nincsen, hiszen a Maxim nevű hős csak az első novellákat uralja, ez a három szöveg viszont nincs komoly hatással a kötet egészére. Maxim afféle posztmodern Huckleberry Finn vagy Dean Moriarty lenne, aki szerzőnket kézen fogva kószál a szövegrengetegben, és közben pufogtatja jóravaló féligazságait. Barlognak azonban sokkal jobban áll a posztmodern anekdotázás, amikor csinálja, mint amikor beszél róla.

A Maxim-történetek nehézkessége után nagyszerű humorú, ötletes, a műfajokat bátran váltogató vagy éppen ötvöző szövegek következnek. A három ciklusban a szerző a legkülönbözőbb kvalitásait mutatja meg, miközben jól tudjuk: végig ugyanarról van szó. A teremtő és a múltját újrahasznosító ember áll a középpontban, e két feladat minden nehézségével, bizonytalanságával és persze örömével. "S hogy mivel ajándékoznám meg az embert? A múltjával. Hisz mindig a boldog múlt után sóvárog" - elmélkedik az egyszeri teremtő a hentesüzlet felé tartva. Ezt csak annyiban pontosítanánk, hogy valójában a megszépült múltra vágyik, és a szerző is tisztában van ezzel, hiszen kevesen tudnak olyan megbocsátó érzékenységgel írni gyermekkorról, a régi Jugoszláviáról, Titóról, háborúról, mint Barlog a Kártyanovellák ciklusban. Az utolsó darabok az újvidéki irodalmi életből az "anyaországi", nyolcadik kerületi rögvalóságba átköltöző szerző útját mutatják meg keresetlen egyszerűséggel, e két ciklus közé pedig a Kovács Istenke mindennapjait bemutató rész ékelődik pofátlan humorával, és bizonyos EP és JA angyalokkal, akik alaposan rendet tesznek a szövegben és a Földön. Menni fog ez, csak nem szabad abbahagyni a mesélést.

Forum-JAK-Prae.hu, 2012, 129 oldal, 2000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.