Könyv

Molnár Illés: Hüllők és izzók

  • Pogrányi Péter
  • 2013.04.07 14:03

Könyv

A szerző debütáló kötete olyan, mintha egy kis Térey Jánost, Schein Gábort, Borbély Szilárdot és Marno Jánost összeturmixolnánk, és bő lére eresztve tálalnánk. Bő lére, mondom, hiszen a vékonyka verseskötet a maga 66 oldalával is túlírtnak tűnik. Olyan, a kortárs költészetben közhelynek számító tematikákkal dolgozik, mint a város, az utazás, a múlt, a test és ezek különféle kombinációi. Ezzel önmagában még nem lenne baj, csakhogy a versek az említett költők árnyékában nemigen képesek új hangot találni, vagy ami ezzel egyenértékű, nem mondanak újat.

Az önreflexív, csattanós verszárlatok közül nem egy a grammatika vidékére kalandozik, ilyenkor a szerző mintha fitogtatná tudományos jártasságát. A kevesebb több lett volna: hiszen már-már tanáros didaxissal mutatnak a szövegek saját magukra, miközben az önnön tengelyük körül futó körök közepéről éppen az hiányzik, amit a sűrű önismétlések és a nem kellőképpen meghúzott versek eltakarnak. A nyelv tömörré, anyagszerűvé alakításának szándéka érezhető, ám többnyire nem elég meggyőző. Ami pedig egyenesen lehangoló: a számtalan rossz szóvicc, szójáték, amelyek éppen lenullázzák ezen egyszerre vallomásos és filozofikus igénnyel fellépő költészet hatását. (Itt jut eszünkbe néhány Marno-sor, amelyek infantilis bájukkal nem a kötet falhoz csapdosására, inkább elnéző mosolyra és belső kontemplációra indítanak.) A rendre visszatérő metaforák, toposzok - álom, emlék, fény, folyók, partok, grammatikák stb. - ismétlődése kopogóssá, vázszerűvé teszi a szövegeket. Néhol felfénylik a dallam ("talajba hasított sínek / fájnak így a lúdbőröző tájnak"), de ezek a helyek a rímelés mellőzése miatt is ritkák, noha a Vaktérkép ciklus tudja: "a szavakban dalok bújnak meg". Így szinte fenyegetésnek hat A szedő című vers: "A mondat végén a szedő / kéri majd számon a szavak súlyát."

FISZ, 2013, 66 oldal, 1600 Ft

Neked ajánljuk

Vértelenül

A „skót darab” – így emlegetik színházi körökben Shakespeare legrövidebb és egyik legvéresebb drámáját. Átkok, balszerencse, titokzatos balesetek kötődnek mind színpadi, mind filmes adaptációihoz, és változatos rítusok, amelyekkel távol lehet tartani a balsorsot.

Angyalbőrben

A leegyszerűsítésre mindenkor hajlamos kívülálló számára úgy tetszik, az operaénekesi működés két legnagyobb kihívása: magas hangokat kiénekelni és prózában megszólalni. Merthogy mindkét esetben gyakorta észlelhető a fokozott mértékű feszültség fönt a színpadon, és a megbocsátásra rögtön kész együtt­érzés odalent a nézőtéren.

Megnyíló életek

  • Rádai Andrea

Az előadás legnagyobb részében a holokauszt-túlélő 97 éves Katona Éva, Göndör László nagymamája testetlen hangként jelenik meg, mintha ott lebegne a lelke felettünk. Ezt az érzést érdekes módon elsősorban nem a mulandóság melankóliája táplálja, hanem az előttünk megnyíló életek gazdagsága miatt érzett öröm.

Ők így csinálják

  • A szerk.

PTSD – csúnya betegség, az van nekik, szegény Fidesznek, poszttraumás stressz szindrómájuk, immár vagy negyedszázada.