Fotó: Sióréti Gábor
1. Kitől kérnél autogramot?
Amikor negyedikes voltam, lemásoltam egy híres színész, azt hiszem, Domján Edit aláírását. Azzal kérkedtem a suliban. Elmeséltem, hogy jutottam hozzá: hogy a Blahánál az aluljáróban, mikor épp próbára loholt, leszólítottam. Nem volt nehéz összedobni a történetet, csak azt kellett elmondanom, amit soha nem mertem volna megcsinálni, és ma sem mernék.
2. Mi a luxuskiadásod?
Kiadásban kerülöm a luxust. Amúgy van luxus az életemben. Például, hogy nem kell korán kelnem. Igaz, általában korán kelek, de ez az én döntésem.
3. Harry Potter vagy Háború és béke?
Háború és béke, mert az is hosszú, de nem unalmas, legfeljebb a történelemfilozófiai részek, de azokat végül is át lehet lapozni. Sőt, akinek így is sok, az megpróbálkozhat azzal, hogy csak a dialógusokat olvassa. Úgy aztán tényleg pörög.
4. Melyik kitalált figuránál érezted leginkább, hogy mintha rólad mintázták volna?
Gyerekkoromban teljesen azonosultam János vitézzel, aztán később a Tenkes kapitányával, meg Bornemisza Gergellyel, rossz volt rájönni, hogy nem rólam mintázták, s hogy közelebb áll hozzám egy-egy ügyefogyott mesehős, mint például Füles (na nem azért, mert a farkát keresi).
5. Mit tennél, ha nő lehetnél egy napra?
Nő lennék.
6. Mit töltöttél le utoljára?
Kép: Angela Merkel nudista fotóját – ehhez képest Orbán fiatalkori fotóit mutogatni tényleg semmi. Szöveg: Kenyeres Zoltán Weöres-monográfiáját (Tündérsíp). Mindenkinek ajánlom, figyelmes, gondolatgazdag munka, amiből nemcsak az idén százéves Weörest lehet megismerni, hanem az elmúlt század legfontosabb líratörténeti problémáit. Amúgy is itt volna az ideje, hogy lehántsuk Weöresről azt a képet, hogy ő az örök gyerek, akit kicsaptak az oviból, s azért ír ilyen gyagyás ritmusokat, hogy visszakönyörögje magát.
7. Kultúrafogyasztóként miről gondoltad legutóbb, hogy ez a legjobb dolog a világon?
Nekem ez a kultúra meg legjobb dolog a világon valahogy nem jön össze, és akkor még a fogyasztót nem is érintettem. Amúgy sem tudom különválasztani, hogy honnan érkezik az élményszerűség. Nálam egy szekérre van pakolva a tavasz meg Miró, Bukta Imre és az anyám kakaós csigája. Szóval a legjobb dolog a világon, hogy van, s néha persze épp ez a legrosszabb is.
Legutóbbi nagyinterjúnk Háy Jánossal itt olvasható.
