Könyv

Az X generáció fehér bálnája

Az eredetileg 1996-ban kiadott regény magyar fordítását a szerző halálának tizedik évfordulójára időzítette a Jelenkor Kiadó. Vajon nem aggályos-e az újabb recepció szempontjából egy kultikus művet több évtizedes késéssel megjelentetni?
  • Bán Zsófia
  • 2019. január 20.

Van mit tanulni a kaktuszoktól

A 2015-ös milánói expó nálunk a hatalmas botrányt kavart sámándobügytől volt hangos, és az onnan érkező hírekbe véletlenül sem keveredett bele a Milánó egyik csatornáján lebegő kis üvegház, a Jellyfish Barge.
  • Götz Eszter
  • 2019. január 20.

Az ösztönök mikroszintjén

József Attila elméleti írásai összegyűjtve 1958-ban jelentek meg először, a Szabolcsi Miklós-féle négykötetes életműkiadásban.
  • Sipos Balázs
  • 2019. január 20.

A napsütötte sár

A költőről írt, amolyan összefoglalónak szánt cikkemet ezzel zártam e lapban: „Most, 2003 végén nem tudhatjuk, mi marad meg költészetéből, és aligha lehet megnevezni azt a bizonyos 10-12 verset, amely Gottfried Benn szerint egy nagy költőtől bizonyosan fennmarad. Mindamellett az összes versek kiadása valószínűleg a kimenő év legfontosabb irodalmi eseménye.”
  • Bán Zoltán András
  • 2019. január 20.

„Ott röpül a szánom az éjben”

Jézuska, fenyőfa, rénszarvas, hópehely, betlehemi jászol, csordapásztorok, háromkirályok, arany, mirrha, tömjén, mennyből az angyal: a karácsonyi (eklézsia)líra közhelyeit mintha egy adventi szöveggenerátor cserélgetné a hófehér papíron, olykor a legnagyobbak kézirataiban is. A naiv, de nehezen vitatható bölcselem szerint kétféle vers van: az, amelyiknek meg kell íródnia (szinte „megírja magát”, mintegy „megíródik magától”), és az, amelyet akarattal írnak, teljesítménykényszerben, például alkalomra vagy határidőre (feladatköltészetnek hívom az ilyesmit).
  • Térey János
  • 2019. január 20.