Interjú

"Úgy képzelem, Putyinnak van humora, ám ez csekély vigasz"

Jonas Jonasson író

Könyv

A 100 éves ember 101 éves lett: a svéd szerző megírta a világszerte nagy sikert aratott A száz­éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt folytatását. Ennek apropóján váltottunk e-maileket.

Magyar Narancs: Csak úgy nyüzsögnek a nagy hatalmú politikusok A százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik lapjain. Míg Kim Dzsong Un, Putyin és Trump valószínűleg meglehetősen távol élnek öntől, Margot Wallström svéd külügyminiszter tulajdonképpen házon belül van, már ha az a ház Svédország. Tőle akár valami visszajelzésfélét is remélhetne.

Jonas Jonasson: Egyelőre nem történt ilyesmi. Felmerült bennem, hogy küldök neki egy dedikált példányt, de amint elgondoltam, hogy csomag érkezik egy ismeretlentől a külügyminisztériumba, már nem is tűnt olyan jó ötletnek. Szomorúsággal töltött volna el, ha riasztani kell a tűzszerészeket. De Merkel német kancellárnak van egy dedikált példánya, a Der Spiegel újságírója segített eljuttatni hozzá. Egyelőre felőle sem hallottam semmit a könyv kapcsán, de ezt betudom annak, hogy más dolgokkal lehet elfoglalva.

MN: Képzeljük el, pusztán csak a beszélgetés kedvéért, hogy a könyvében szereplő világpolitikai tényezők Kim Dzsong Untól Putyinig elolvassák a könyvét. Ez Trump olvasási szokásai ismeretében elképzelhetetlen, de próbáljuk mégis elképzelni. Mit gondol, tudnának nevetni önmagukon?

JJ: Biztos vagyok benne, hogy Trump elnök híján van a humornak és képtelen kívülről szemlélni magát. Mélyen hiszek benne, hogy ha a nagyhatalmak vezetői rendelkeznének ezekkel a tulajdonságokkal, a világ élhetőbb hely lenne. Kim Dzsong Unról e tekintetben nem igazán tudok semmit, de például úgy képzelem, Putyinnak van humora, ám ez csekély vigasz, amikor a politikája oly távol esik az ízlésemtől. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy Merkel kancellárnak száraz, intelligens humora van, és rendelkezik az önkritika képességével is. Joggal remélhetem, hogy bírja a könyvemet. Ha kiderülne, hogy tényleg így van, meglenne az aznapi örömöm.

Jonas Jonasson

Jonas Jonasson

Fotó: Wikipédia

 

MN: Milyen olvasnivalót ajánlana nekik?

JJ: Merkel asszonynak, ugye, van már egy példánya A százegy éves ember…-ből. A többiek pedig kezdhetnék az olvasást Ámosz Oz Hogyan gyógyítsuk a fanatikust című könyvével.

MN: Ugye, az csak az írói fantáziája szüleménye, hogy Benjamin Netanjahu az irodája falán tartja és dartsnyilakkal dobálja Margot Wallström arcképét, mert Svédország az ő kezdeményezésére ismerte el önálló államként Palesztinát?

JJ: Így igaz, ez száz százalékig a fantázia szülötte. De egyáltalán nem lennék meglepve, ha igazam lenne. Nemegyszer megtörtént már, hogy az írói fantáziáim igaznak bizonyultak – vagy egyszer csak beteljesültek.

MN: Ön kinek a fotóját rakná ki a falra, hogy aztán dartsnyilakkal dobálja meg?

JJ: Hát, ez talán nem az én módszerem. Ám ha mégis meg kellene tennem, mi lenne, ha az Egyesült Államok képviselőháza szerepelne azon a fotón? A teljes ház, de főleg a republikánusok. A saját seggüket mentik, ahelyett, hogy a nemzetet mentenék? Szégyellhetnék magukat!

MN: Miután ennyi politikussal eljátszadozott a könyvében, nem észlelt titkosszolgálati aktivitást a lakóhelye közelében?

JJ: Egyelőre még életben vagyok. Merem remélni, ez még egy darabig így is marad.

MN: Van egy könyv, ami még A százéves ember…-nél is nagyobb népszerűségnek örvend: a Biblia címen ismeri a világ. Úgy tűnik, ön nem túlságosan szíveli ezt a bestsellert – mégis, mit vétettek a szerzők vagy a szerkesztők? Vagy a történetek csengenek hamisan?

JJ: Úgy gondolom, a hit nagyon jó szolgálatot tehet egy nyugtalan léleknek. De a Biblia? Mégis ki írta és mikor?

MN: Azért csak akad benne egy-két jó sztori? Melyiket tartja a legjobbnak?

JJ: Lehet, hogy költői szempontból az Énekek éneke? Vagy lehet, hogy nem. Vegye figyelembe, hogy nem egy szakértővel beszél. Számomra az lenne a legjobb, ha minden reggelemet a következő olvasásával kezdeném: „Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” (Máté 6,34) Említettem már, hogy aggódó természet vagyok?

false

MN: „A világ szar” – elmondása szerint az édesapja minden áldott este ezzel kapcsolta ki a tévét a híradó után. Melyik 2018-as hír dühítette volna fel a legjobban a papáját?

JJ: Könnyen lehet, hogy a szeptemberi svédországi választások. A populisták a szavazatok közel 17 százalékát szerezték meg. A nacionalizmus fasizmushoz vezet, a fasizmus pedig az általunk ismert demokrácia lebontásához.

MN: És a legjobb idei hír?

JJ: Ugyanennek a választásnak az utózöngéje. Hirtelen a politikusok elkezdtek az ideológiáról beszélni. Ez némi reményre ad okot.

MN: A könyveiből eladott 15 millió példány valamivel jobb hellyé teszi az ön számára a világot?

JJ: Volt egy autóm, volt egy tévém és volt egy házam. Aztán jött a 15 millió eladott példány. Most már új autóm, nagyobb tévém és két házam van. Úgyhogy a válaszom: igen.

MN: Mielőtt az írásra adta a fejét, 107 alkalmazottat irányított egy médiavállalat vezetőjeként. Politikusoknak végzett munkát?

JJ: Nem én. A következő éle­temben azonban politikus leszek. Vagy talán mégsem. Frusztráló lehet azt hinni, hogy igazad van, miközben látod, hogy az emberek másra szavaznak.

MN: Mivel a könyvében hangsúlyos szerephez jut a spárga, meg kell kérdeznem: jobb világ lenne, ha több spárgát ennénk?

JJ: Ebben nem vagyok biztos. De ha kevesebb hús kerülne az asztalra, az mindenkinek csak jobb lenne, környezeti okokból.

MN: Elszakadva a spárgától, tudna mondani egy olyan regényt, ami megváltoztatta az éle­tét?

JJ: Ha erre kényszerít, mondok egy írót: Gabriel García Márquez. De ha arra kényszerít, hogy egy művet nevezzek meg, azt visszautasítom.

Neked ajánljuk