KÖNYVMELLÉKLET

Moritz Föllmer: A Harmadik Birodalom kultúrtörténete

  • - banza -
  • 2018. július 7.

Könyv

Pofonegyszerű, ám remekül működő ötlettel teszi roppant méretű anyagát áttekinthetővé a szerző. A fejezetek élén egy-egy fotót közöl, és a képen látható motívumokkal közelíti meg tárgyát. Talán a legfrappánsabb, amikor indulásként és kedvcsinálóként egy 1928-ban, Berlinben lefényképezett újságosbódé kínálatát elemzi. Látható tehát, hogy Föllmer az ún. Alltagsgeschichte módszereivel is él, vagyis a mindennapi élet mozzanatait ügyes kézzel helyezi a világtörténelmi súlyú események mellé. Már a könyv eredeti címében Goebbels naplóját idézi, aki Párizs eleste után ezt rögzíti: „Olyan az egész, akár egy álom.” Föllmer koncepciója szerint a „kultúra mindig, mindenütt vágyakhoz és álmokhoz kötődik”, ami nem feltétlenül igaz, de módszertanilag gyümölcsöző alaptétel, ráadásul szerfölött olvasóbarát.

Aztán jönnek a további naplók. Például a hamburgi tanárnő, Luise Solmitz 1933-as hátborzongató, ámde tipikus bejegyzése: „Nagyszerűen érzem magam a diktatúrában.” De amikor rádöbben, hogy zsidó férjével nem is lesz olyan álomszerű az élet, 1941-ben már ezt írja: „Minden önállóságot, minden személyességet és individualitást államellenesnek nyilvánít a rendszer, mely kizárólag az állami akarat eszközének tekinti az embert.” És végső summája, melyet Föllmer már nem idéz: „Soha nem volt még nép, mely nagyobb lelkesedéssel képviselt volna egy rossz ügyet.”

E szélsőértékek közt lezajló folyamatokat elemzi higgadtan, ötletesen a kötet, mely remek fordításban, odaadó szerkesztésben került elénk.

Fordította Kurdi Imre. Corvina, 2018, 267 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.