Pofonegyszerű, ám remekül működő ötlettel teszi roppant méretű anyagát áttekinthetővé a szerző. A fejezetek élén egy-egy fotót közöl, és a képen látható motívumokkal közelíti meg tárgyát. Talán a legfrappánsabb, amikor indulásként és kedvcsinálóként egy 1928-ban, Berlinben lefényképezett újságosbódé kínálatát elemzi. Látható tehát, hogy Föllmer az ún. Alltagsgeschichte módszereivel is él, vagyis a mindennapi élet mozzanatait ügyes kézzel helyezi a világtörténelmi súlyú események mellé. Már a könyv eredeti címében Goebbels naplóját idézi, aki Párizs eleste után ezt rögzíti: „Olyan az egész, akár egy álom.” Föllmer koncepciója szerint a „kultúra mindig, mindenütt vágyakhoz és álmokhoz kötődik”, ami nem feltétlenül igaz, de módszertanilag gyümölcsöző alaptétel, ráadásul szerfölött olvasóbarát.
Aztán jönnek a további naplók. Például a hamburgi tanárnő, Luise Solmitz 1933-as hátborzongató, ámde tipikus bejegyzése: „Nagyszerűen érzem magam a diktatúrában.” De amikor rádöbben, hogy zsidó férjével nem is lesz olyan álomszerű az élet, 1941-ben már ezt írja: „Minden önállóságot, minden személyességet és individualitást államellenesnek nyilvánít a rendszer, mely kizárólag az állami akarat eszközének tekinti az embert.” És végső summája, melyet Föllmer már nem idéz: „Soha nem volt még nép, mely nagyobb lelkesedéssel képviselt volna egy rossz ügyet.”
E szélsőértékek közt lezajló folyamatokat elemzi higgadtan, ötletesen a kötet, mely remek fordításban, odaadó szerkesztésben került elénk.
Fordította Kurdi Imre. Corvina, 2018, 267 oldal, 3990 Ft
