KÖNYVMELLÉKLET

Moritz Föllmer: A Harmadik Birodalom kultúrtörténete

  • - banza -
  • 2018. július 7.

Könyv

Pofonegyszerű, ám remekül működő ötlettel teszi roppant méretű anyagát áttekinthetővé a szerző. A fejezetek élén egy-egy fotót közöl, és a képen látható motívumokkal közelíti meg tárgyát. Talán a legfrappánsabb, amikor indulásként és kedvcsinálóként egy 1928-ban, Berlinben lefényképezett újságosbódé kínálatát elemzi. Látható tehát, hogy Föllmer az ún. Alltagsgeschichte módszereivel is él, vagyis a mindennapi élet mozzanatait ügyes kézzel helyezi a világtörténelmi súlyú események mellé. Már a könyv eredeti címében Goebbels naplóját idézi, aki Párizs eleste után ezt rögzíti: „Olyan az egész, akár egy álom.” Föllmer koncepciója szerint a „kultúra mindig, mindenütt vágyakhoz és álmokhoz kötődik”, ami nem feltétlenül igaz, de módszertanilag gyümölcsöző alaptétel, ráadásul szerfölött olvasóbarát.

Aztán jönnek a további naplók. Például a hamburgi tanárnő, Luise Solmitz 1933-as hátborzongató, ámde tipikus bejegyzése: „Nagyszerűen érzem magam a diktatúrában.” De amikor rádöbben, hogy zsidó férjével nem is lesz olyan álomszerű az élet, 1941-ben már ezt írja: „Minden önállóságot, minden személyességet és individualitást államellenesnek nyilvánít a rendszer, mely kizárólag az állami akarat eszközének tekinti az embert.” És végső summája, melyet Föllmer már nem idéz: „Soha nem volt még nép, mely nagyobb lelkesedéssel képviselt volna egy rossz ügyet.”

E szélsőértékek közt lezajló folyamatokat elemzi higgadtan, ötletesen a kötet, mely remek fordításban, odaadó szerkesztésben került elénk.

Fordította Kurdi Imre. Corvina, 2018, 267 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.