A Magyarországra is begyűrűző kézművessör-őrület mostanában van a csúcspontján, a trend pedig magával húzta a hazai iparágat is. Ennek egyik hozadéka, hogy Budapesten már nem is számít igazán igényes kocsmának az, ahol ne rejtőzne, ha csapon nem is, legalább a hűtőben pár tucatnyi kisüzemi sör, a másik pedig az, hogy egyre többen próbálkoznak saját főzéssel, kisebb-nagyobb sikerrel, előszeretettel használva saját magukra például a gerillafőző kifejezést, aminek, valljuk be, nem sok értelme van, de legalább jól hangzik.
Mindezt azért fontos elmondani ennek a könyvnek a recenziójában, mert Mucha Attila munkája egyáltalán nem nekik szól, sőt, a konkrét sörreceptek még tíz oldalt sem foglalnak el ebben a szép kiállítású kiadványban. Mucha saját bevallása szerint is műkedvelő sörínyenc, így egyáltalán nem szakkönyvet írt, sokkal inkább egy olyasfajta szórakoztató, rövidke, könnyen fogyasztható, olvasmányos munkát, amely közérthetően vezeti be az olvasót a sörfőzés technológiájába. A tapasztalt sörfőzőknek tehát nem ez lesz a bibliájuk, pláne azért, mert a szerző karakánul bevallja, hogy ő bizony lényegesen leegyszerűsíti a dolgokat, és malátakivonatot használ, aminek segítségével egyrészt végképp elássa magát a szakemberek előtt, másrészt viszont a folyamatot tényleg annyira leegyszerűsíti, hogy szó szerint a konyhában, az ott rendelkezésére álló eszközök segítségével készülnek a főzetei. Így viszont a receptek és az eljárás sem lesz obskúrusabb az Ínyesmester szakácskönyve receptjeinél, úgyhogy akár a konyhai sörfőzéssel kacérkodóknak, akár a szimpla érdeklődőknek jó szívvel ajánlható a könyv, amelyet az amúgy az Origo gasztrorovatának vezetőjeként dolgozó Zirig Árpád szellemesen komponált fotói tesznek még szórakoztatóbbá.
Zirig Árpád fotóival. Athenaeum, 2016, 120 oldal, 3990 Ft
