Könyv

Mucha Attila: Konyha, sör, főzés. Így főzök sört a konyhában

  • Vincze Ádám
  • 2016. szeptember 11.

Könyv

A Magyarországra is begyűrűző kézművessör-őrület mostanában van a csúcspontján, a trend pedig magával húzta a hazai iparágat is. Ennek egyik hozadéka, hogy Budapesten már nem is számít igazán igényes kocsmának az, ahol ne rejtőzne, ha csapon nem is, legalább a hűtőben pár tucatnyi kisüzemi sör, a másik pedig az, hogy egyre többen próbálkoznak saját főzéssel, kisebb-nagyobb sikerrel, előszeretettel használva saját magukra például a gerillafőző kifejezést, aminek, valljuk be, nem sok értelme van, de legalább jól hangzik.

Mindezt azért fontos elmondani ennek a könyvnek a recenziójában, mert Mucha Attila munkája egyáltalán nem nekik szól, sőt, a konkrét sörreceptek még tíz oldalt sem foglalnak el ebben a szép kiállítású kiadványban. Mucha saját bevallása szerint is műkedvelő sörínyenc, így egyáltalán nem szakkönyvet írt, sokkal inkább egy olyasfajta szórakoztató, rövidke, könnyen fogyasztható, olvasmányos munkát, amely közérthetően vezeti be az olvasót a sörfőzés technológiájába. A tapasztalt sörfőzőknek tehát nem ez lesz a bibliájuk, pláne azért, mert a szerző karakánul bevallja, hogy ő bizony lényegesen leegyszerűsíti a dolgokat, és malátakivonatot használ, aminek segítségével egyrészt végképp elássa magát a szakemberek előtt, másrészt viszont a folyamatot tényleg annyira leegyszerűsíti, hogy szó szerint a konyhában, az ott rendelkezésére álló eszközök segítségével készülnek a főzetei. Így viszont a receptek és az eljárás sem lesz obskúrusabb az Ínyesmester szakácskönyve receptjeinél, úgyhogy akár a konyhai sörfőzéssel kacérkodóknak, akár a szimpla érdeklődőknek jó szívvel ajánlható a könyv, amelyet az amúgy az Origo gasztrorovatának vezetőjeként dolgozó Zirig Árpád szellemesen komponált fotói tesznek még szórakoztatóbbá.

Zirig Árpád fotóival. Athenaeum, 2016, 120 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.