Muszatics Péter Utazás Európa mélyére című könyve valahol félúton jár a szokatlan útikönyv és a várostörténeti esszé között. Mondhatni, a Zónában van: éppúgy, mint azok a városok, amelyeket megfejteni próbál, s amelyekhez Tarkovszkij Sztalkerének hasonlatán keresztül közelít. Muszatics nyolc város (Tallinn, Vilnius, Łódź, Lemberg, Pozsony, Temesvár, Szarajevó, Thesszaloniki) felrajzolásán keresztül a kelet-európaiság és a közép-európaiság összemosódó határait próbálja felfejteni. „Cseppfolyós határok között élő cseppfolyós társadalmakról” tudósít, mindezt úgy, hogy a turista esetleges benyomásait, a középkori történelem távlatait és a popkultúra, a filmipar vagy épp az irodalom motívumait fűzi egymás mellé. Ehhez novellisztikus körítést ad, amely néha túlontúl érzékletes próbál lenni, olykor feláldozódik a világos érthetőség, a nagy szavak és nagy következtetések oltárán. Muszatics, bár épp ezen akar túllépni, sokszor a nemzeti identitás, vagy egyfajta ősi önazonosság felől közelít. Pedig épp emiatt nehezen értelmezhetők ezek a városok; a nem nyelvi és nem nemzeti alapon szerveződött helyek nemzeti történelemírása okozza a zavart. A nyelveket és népcsoportokat – legyenek azok magyarok, bolgárok, szlovákok vagy németek – a könyv mint elkülönült identitásokat tárgyalja, pedig a nacionalizmus eszméje előtt nehezen beszélhetünk nyelvi alapú önmeghatározásoktól. A közösség más jellemzők szerint definiálta magát – erre kevés és nem mindig következetes a könyv reflexiója.
Gyors és átfogó történeti áttekintést kapunk viszont, amely segít, hogy tisztában legyünk ezzel a zavaros, minket körülvevő és minket is tartalmazó múlttal. „Az igazi múlttal” – írja Muszatics, ami „helyett sokszor gyanútlanul giccses pótszerekkel és hamisítványokkal találjuk szembe magunkat”. A könyv ezt igyekszik átlépni, de néha sajnos elfelejti, hogy minden leírás konstruálás.
Osiris, 2016, 124 oldal, 2180 Ft
