Afrikai vadászkalandjai mindenkinek vannak, ám ezek nagy többsége gyerekkori tévelygés csupán, midőn Afrika vadonjai simán elfértek a nappaliban. Jó hír, hogy Afrika vadonjai ismét a nappaliban vannak, és még ennél is jobb hír, hogy immár kúszni-mászni sem kell az egzotikus földrészt megszemélyesítő szőnyegen; kímélőbb formában, képregényben folytatódik a vadászkaland, méghozzá nem is holmi kitalált, teljesen fiktív hősé, hanem Kittenberger Kálmáné (1881–1958, barátainak csak Kitty). Nem csalás, nem ámítás, a nagy vadászról és még nagyobb Afrika-kutatóról van szó, akinek kalandjairól hitetlenkedve olvashattunk (néhány évvel vagyunk csupán a nappaliban kúszás után) a ma már jobbára csak az antikvárban felellhető, orrszarvús-oroszlános borítójú könyvekben. Ezekről a kissé már megsárgult lapokról lép át a képregények színpompás kockáira az ereje és vadászkedve teljében lévő Kitty: irány 1907 és a vérgőzös Kongói Szabadállam, és irány a történelmi tények és ciánnal töltött pralinék, a kémek és kalandorok, a valós alakok és kitalált karakterek, az ember feletti hősök és ember alatti gazemberek, valamint az orrszarvú feletti orrszarvúk és a steampunk gőzölgő gépparkjának csodálatos, kevert világa. Míg filmeseink rendre elbuknak, ha nemzetközi műfajokkal próbálkoznak, a Kittenberger-képregény alkotói (Somogyi György, Tebeli Szabolcs, Dobó István, Bárány Áron) oly könnyedén veszik az akadályt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy Kittenberger Kálmán alakja képregényre termett. Külön bónusz, hogy Rejtő Jenő szelleme (ultiparti a vadonban) és a kor pesti szlengje („meghaltak és vidéken vannak eltemetve”), Damaszkin Arzén elfeledett alakja és még egy kis adag krúdyzás és pálutcaifiúzás is simán elfér a képkockákon – mintegy mellékesen, csak az íze kedvéért. Jó érzés leírni: The Man from Nagymaros, a nagy Afrika-vadász él és virul: go, Kitty, go!
Magánkiadás, 2016, 60 oldal, 1899 Ft
