Könyv

Nem csak kukkolás

Robert Schnakenberg: Híres filmrendezők titkos élete

  • Svébis Bence
  • 2012. május 18.

Könyv


„Ennek semmi értelme, de nagyon szórakoztató” – mondta állítólag Truffaut a Psychóról, de éppenséggel jelen kiadványra is igaz.

Talán a film az egyetlen olyan műfaj, melynek már első színrelépését legendák és anekdoták sora övezi. Elég csak a mindenki által ismert Lumière testvérek tekercsére, A vonat érkezésére és annak első vetítésére gondolnunk, melyről kimenekültek a nézők, nehogy elgázolja őket a vásznon közeledő szerelvény.

A Híres filmrendezők… persze nem kezdi ennyire régről, a némafilmek nagymesterével, D. W. Griffith-szel indul a kötet. A filmnek ekkor már önálló narratív nyelve volt, s vásári mutatványból világszenzációvá nőtte ki magát. Akárcsak maga a mesterség, mármint a direktori. Innen jutunk el korunk filmművészetéig, és a rajongóig, aki egyszerű videotékásból Quentin Tarantino lett.

Komplett filmtörténeti körutat kínál tehát a kötet, s bár a külcsín a bulvár harsányságával csábít, a belbecs jóval többet tartogat, mint néhány bárgyú blöff. Nemcsak sanda kukkolás ez a sztárvilág kulisszakulcslyukán, de mítoszok precíz górcsöve is. Hol cáfol, hol pedig megerősít, s az ellenirányú mozgások közepette szinte észrevétlenül épül fel előttünk a filmtörténet egy-egy szelete. Nagy érdeme, hogy nemcsak az Álomgyárral vakít, de Kuroszava vagy mondjuk a nácik celluloidcédája, Leni Riefenstahl is terítékre kerül. Sőt – ha csak pár rövid szócikk erejéig is, de – figyelmet szentel a többek szerint a világ legrosszabb – s éppen ezért kultikus státuszba emelkedett – rendezőjének, Ed Woodnak vagy William Beaudine-nak, aki személyes véleményem szerint az egyik legzavarbaejtőbb, ám legcsábítóbb filmcímmel ajándékozta meg az egyetemes mozgóképtörténetet: Jesse James esete Frankenstein lányával. Külön izgalmas az a válogatott szégyenfal, melyen azon más művészeti ágakban tevékenykedő alkotókat szedi össze a szerző, akiket sosem lett volna szabad kameraközelbe engedni. Egyaránt előkelő helyet foglal el itt Stephen King vagy épp a Beatles zenekar.

Ugyanakkor voltaképpen semmi sincs e kötetben, amit máshol – erről tanúskodik a könyvvégi irodalomjegyzék is – ne találnánk meg, tehát Truffaut idézett mondata továbbra is áll, ám ahogyan a Psychót, úgy e könyvet is érdemes olykor újból és újból elővenni.

Fordította: Bosnyák Edit. HVG Könyvek, 2012, 328 oldal, 3900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.