„Ennek semmi értelme, de nagyon szórakoztató” – mondta állítólag Truffaut a Psychóról, de éppenséggel jelen kiadványra is igaz.
Talán a film az egyetlen olyan műfaj, melynek már első színrelépését legendák és anekdoták sora övezi. Elég csak a mindenki által ismert Lumière testvérek tekercsére, A vonat érkezésére és annak első vetítésére gondolnunk, melyről kimenekültek a nézők, nehogy elgázolja őket a vásznon közeledő szerelvény.
A Híres filmrendezők… persze nem kezdi ennyire régről, a némafilmek nagymesterével, D. W. Griffith-szel indul a kötet. A filmnek ekkor már önálló narratív nyelve volt, s vásári mutatványból világszenzációvá nőtte ki magát. Akárcsak maga a mesterség, mármint a direktori. Innen jutunk el korunk filmművészetéig, és a rajongóig, aki egyszerű videotékásból Quentin Tarantino lett.
Komplett filmtörténeti körutat kínál tehát a kötet, s bár a külcsín a bulvár harsányságával csábít, a belbecs jóval többet tartogat, mint néhány bárgyú blöff. Nemcsak sanda kukkolás ez a sztárvilág kulisszakulcslyukán, de mítoszok precíz górcsöve is. Hol cáfol, hol pedig megerősít, s az ellenirányú mozgások közepette szinte észrevétlenül épül fel előttünk a filmtörténet egy-egy szelete. Nagy érdeme, hogy nemcsak az Álomgyárral vakít, de Kuroszava vagy mondjuk a nácik celluloidcédája, Leni Riefenstahl is terítékre kerül. Sőt – ha csak pár rövid szócikk erejéig is, de – figyelmet szentel a többek szerint a világ legrosszabb – s éppen ezért kultikus státuszba emelkedett – rendezőjének, Ed Woodnak vagy William Beaudine-nak, aki személyes véleményem szerint az egyik legzavarbaejtőbb, ám legcsábítóbb filmcímmel ajándékozta meg az egyetemes mozgóképtörténetet: Jesse James esete Frankenstein lányával. Külön izgalmas az a válogatott szégyenfal, melyen azon más művészeti ágakban tevékenykedő alkotókat szedi össze a szerző, akiket sosem lett volna szabad kameraközelbe engedni. Egyaránt előkelő helyet foglal el itt Stephen King vagy épp a Beatles zenekar.
Ugyanakkor voltaképpen semmi sincs e kötetben, amit máshol – erről tanúskodik a könyvvégi irodalomjegyzék is – ne találnánk meg, tehát Truffaut idézett mondata továbbra is áll, ám ahogyan a Psychót, úgy e könyvet is érdemes olykor újból és újból elővenni.
Fordította: Bosnyák Edit. HVG Könyvek, 2012, 328 oldal, 3900 Ft
