Könyv

Nem csak kukkolás

Robert Schnakenberg: Híres filmrendezők titkos élete

  • Svébis Bence
  • 2012. május 18.

Könyv


„Ennek semmi értelme, de nagyon szórakoztató” – mondta állítólag Truffaut a Psychóról, de éppenséggel jelen kiadványra is igaz.

Talán a film az egyetlen olyan műfaj, melynek már első színrelépését legendák és anekdoták sora övezi. Elég csak a mindenki által ismert Lumière testvérek tekercsére, A vonat érkezésére és annak első vetítésére gondolnunk, melyről kimenekültek a nézők, nehogy elgázolja őket a vásznon közeledő szerelvény.

A Híres filmrendezők… persze nem kezdi ennyire régről, a némafilmek nagymesterével, D. W. Griffith-szel indul a kötet. A filmnek ekkor már önálló narratív nyelve volt, s vásári mutatványból világszenzációvá nőtte ki magát. Akárcsak maga a mesterség, mármint a direktori. Innen jutunk el korunk filmművészetéig, és a rajongóig, aki egyszerű videotékásból Quentin Tarantino lett.

Komplett filmtörténeti körutat kínál tehát a kötet, s bár a külcsín a bulvár harsányságával csábít, a belbecs jóval többet tartogat, mint néhány bárgyú blöff. Nemcsak sanda kukkolás ez a sztárvilág kulisszakulcslyukán, de mítoszok precíz górcsöve is. Hol cáfol, hol pedig megerősít, s az ellenirányú mozgások közepette szinte észrevétlenül épül fel előttünk a filmtörténet egy-egy szelete. Nagy érdeme, hogy nemcsak az Álomgyárral vakít, de Kuroszava vagy mondjuk a nácik celluloidcédája, Leni Riefenstahl is terítékre kerül. Sőt – ha csak pár rövid szócikk erejéig is, de – figyelmet szentel a többek szerint a világ legrosszabb – s éppen ezért kultikus státuszba emelkedett – rendezőjének, Ed Woodnak vagy William Beaudine-nak, aki személyes véleményem szerint az egyik legzavarbaejtőbb, ám legcsábítóbb filmcímmel ajándékozta meg az egyetemes mozgóképtörténetet: Jesse James esete Frankenstein lányával. Külön izgalmas az a válogatott szégyenfal, melyen azon más művészeti ágakban tevékenykedő alkotókat szedi össze a szerző, akiket sosem lett volna szabad kameraközelbe engedni. Egyaránt előkelő helyet foglal el itt Stephen King vagy épp a Beatles zenekar.

Ugyanakkor voltaképpen semmi sincs e kötetben, amit máshol – erről tanúskodik a könyvvégi irodalomjegyzék is – ne találnánk meg, tehát Truffaut idézett mondata továbbra is áll, ám ahogyan a Psychót, úgy e könyvet is érdemes olykor újból és újból elővenni.

Fordította: Bosnyák Edit. HVG Könyvek, 2012, 328 oldal, 3900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.