A Metró 2033 ma már kultikus brand, de úgy tűnik, maga a szerző is az. Talán túlságosan is, hiszen olyat még vélhetően nem látott a hazai könyvkiadás, hogy egy külföldi író csak úgy járul hozzá műve kiadásához, ha nevét - fittyet hányva a magyar helyesírásra - "angolosan" tüntetik fel a borítón. Így lett Dmitrijból Dmitry, Gluhovszkijból meg Glukhovsky, s bár ettől az egésznek van valami egészen ellenszenves, parvenü kisugárzása, ne legyünk finnyásak: bárcsak a hazai, ún. sztárszerzőknek lenne akkora fantáziájuk, és tudnának úgy írni, ahogy ő.
Ráadásul legújabb kötetével valóban leszállt a metróról. A Szürkület 2012-ben játszódik, mi más lenne a témája, mint a közelgő világvége. A kifejezetten ízléstelen borítón spanyol konkvisztádor, maja piramis, no meg az a bizonyos naptár, amely szerint kábé december közepén köszönt ránk az örök sötétség.
A történet persze Moszkvában játszódik, főhőse egy kispályás fordító, akinek egy megbízás fenekestül felforgatja az életét. A kezébe nyomnak egy páratlan kéziratot a spanyol hódítás korából, ő pedig hirtelen felindulásból megtanul spanyolul, hogy az izgalmas anyag végére járhasson. A Szürkület egyik felét maga a titkos irat, a másikat a lúzer fordító egyre hátborzongatóbb delíriuma teszi ki, amelynek hatására Moszkva utcáin kóboroló hősünk például a Lenin-mauzóleumot maja piramisnak nézi.
Ettől függetlenül nem kell végigröhögni a könyvet, amely ugyanúgy az izgalmak miatt letehetetlen, ahogy bármelyik profi lektűr. Itt azonban szó sincs frappáns lezárásról, igaz, szocreál akciózásról sem. A világnak meg vagy vége lesz, vagy nem.
A könyv borítójára azt írták: "Az oroszok válasza Dan Brownra". Ez így nem pontos: a Szürkület hibái ellenére is sokkal izgalmasabb és "szerethetőbb" könyv, mint az amerikai bármelyik műve. Nyaralásra ideális.
Fordította: Herczeg Ferenc. Európa, 2012, 260 oldal, 3200 Ft
