Könyv

Nem kell félni

Meseország mindenkié

  • Szekeres Nikolett
  • Szekeres Nikoletta
  • 2020. november 8.

Könyv

Az antológia előszava olyan meséket ígér, amelyekben azok is hangot kaphatnak, „akik ma ritkán jutnak szóhoz”, mindezt szépirodalmi igényességgel.

A második ígéret – mint szinte minden antológiában – a sérülékenyebb terület, bár jellemzően az első reakciók nem ezzel kapcsolatban érkeztek, és az optimizmusra okot adóan sok pozitív és lelkesítő hang mellett számos kritika is érte közvetlenül a megjelenés után a könyvet. A legdurvább (jól ismert) reakcióktól eltekintve az váltotta ki a legtöbb negatív visszhangot, hogy mégis hogyan veszik az írók a bátorságot a régi mesék, népmesék átírásához. Egyfelől ez volt a kiadói felkérés, másrészt köztudott, hogy a mai és a régi mesék nagy része átirat, a parafrázis műfaja pedig körülbelül a szépirodalommal egy időben született. A modern kutatásoknak hála egyre nyilvánvalóbb, hogy a nagy közös ősnarratíva komplex kérdés, az általunk népmesének titulált szövegek javarészt átiratok, és a transzfer nemcsak a népi irodalomból működött a szépirodalom irányába, hanem visszafele is. A különféle korokból ismert mesék kiválóan mutatják be az aktuális társadalmi berendezkedést, hol kiszolgálva az adott rendszert és irodalmi ízlést, hol éppen kritizálva azt. A történetek az újramesélés mellett attól válnak élővé, ha azokat minden korban használjuk, alakítjuk, újraírjuk, ahogyan ez, mint számos hasonló kiadvány esetében, a Meseország mindenkié című kötetben is történt.

A könyvben található mesék könnyen csoportosíthatóak tematikus alapon, így találkozunk több olyan történettel is, ahol a gyerekek vagy éppen a felnövés küszöbén álló felnőttek nem szeretnének a nekik szánt nemi szerepek szerint élni, viselkedni. Gimesi Dóra ír népmese parafrázisában, az Óriásölő Margaretben a lány elhagyhatja végre a szülői házat, és vállalhatja önmagát, ahogy a történetek erejével őt megmentő, mások számára léhűtőnek gondolt Simon is. EFI meséjében egymásra talál két fiú, Zeke és Batbaján (a névválasztás kissé erőltetett, s a mese modernizálása sem sikerült százszázalékosan), míg egyes mesék annak a lehetőségét is felvillantják – segítve az értelmetlen társadalmi szerepelvárások és az abból fakadó szorongások legyőzését –, hogy barna bőrrel és fekete hajjal is lehet egy lány csodaszép, és akkor is elveheti őt álmai férfija, ha éppenséggel sokkal szívesebben viselkedik fiúsan (mint Gangl Eszter Hófehérke-átiratában, az Avarbarnában). Pengő Edit Az elrabolt királykisasszony című mesében a nemi identitás kérdését dolgozza fel a boldogság lehetőségének reményével. Alapvetően minden mese jól mutatja, hogy a traumatizáltság, a feldolgozatlanság, a kényszerített életpályák és a ki nem mondás mennyire fontos téma napjainkban. Talán szerencsésebb lett volna a szerzőknek néhol elengedni az olyan didaktikus mondatokat, mint: „Mindenki megérdemli, hogy magához hűen éljen”, vagy „Az igazi nagyság mércéje a szívekben lakozó szeretet”, és kevésbé sematikusan tárni fel bizonyos problémákat, de szerencsére sok helyen nemcsak tematikus, hanem irodalmilag is izgalmas reflexiókat találunk az alapmesékre. Lakatos István a Jancsi és Juliska boszorkányának történetét írja meg, megalkotva ezzel a mese „eredettörténetét”, Finy Petra pedig egy boldogtalan szerelem mindennapjainak bemutatásával folytatja Pöttöm Panna meséjét, akinek akkor lesz igazi esélye a boldogságra, ha megtalálja azt a királyt, aki nem csupán önmagát szereti benne. Molnár Krisztina Rita Kainisz-Kaineusz mítoszát írja újra, ahol erős képi megoldással illusztrálja a szerző az erőszaktevő Poszeidónt, ám a mese egy ponton döcögővé, nehézkessé válik, és belebonyolódik a „túl sokat öntött a garatra” fordulat magyarázásába. A kisebb hibák és a szövegek egyenetlensége ellenére a könyv mégis több ponton hű marad az előszóban ígértekhez. Néhány szerző hol a nyelvi megoldásokkal, hol remek ötletekkel, vagy épp az atmoszférateremtéssel lepi meg az olvasót. Ruff Orsolya meséjében egy elhallgatott családi történet nyomába eredünk, ahol az elfojtás a főszereplő kisfiút, Danit szinte láthatatlanná teszi a közösség számára. Ennek megjelenése egy mesében legalább annyira figyelemreméltó, mint Kertész Edina szövegében (Jancsi és Juliska újraírás) az alkoholista mostohaapa medveként való szerepeltetése. A már említett Gimesi mese pedig humorosan reflektál az állandó jelzők irodalmi tradíciójára, miközben Margaret a múltból fülében visszhangzó, őt becsmérlő jelzők hatására nehezen találja a sajátját. A kötetet Csehy Zoltán verses mesei átdolgozása zárja egy vidám esküvőről – két herceg között. Csehy a Koning & Koning című holland mesére egy cseh leporellóban, fordításban bukkant rá. Ez is jól mutatja, hányféle úton juthatnak el a mesék egyik nyelvről a másikra, és azt is, hogy tőlünk nem is annyira messzire már tudják, hogy a gyerekek mint kultúrafogyasztók nem attól fognak megbetegedni és elkorcsosulni, ha megfelelő minőségben, erőszakmentes tálalásban arról olvasnak, azzal találkoznak, ami körülveszi őket a világban.

 

Szerkesztette: Nagy Boldizsár, illusztráció: Bölecz Lilla. Labrisz Leszbikus Egyesület, 2020, 180 oldal, 3000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

99 éven át

Zielinski Szilárdot (1860–1924) a hazai vasbeton-építészet atyjaként őrzi az emlékezet, ám mielőtt ebbéli tevékenysége kibontakozhatott volna, nagyívű közlekedési koncepciót dolgozott ki.

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.

Prés alatt

  • Fleck Zoltán

Az év elején kezdte meg működését az új összetételű Országos Bírói Tanács (OBT), amely a 2018 és 2024 közötti, Magyarországon szokatlanul karakán és a függetlenségért harcokat vállaló testületet váltotta fel.

Az embert látni

Kultúrát közvetíteni – ez volt a népművelő feladata. Miközben a kultúraközvetítés kifejezés és a népművelő szó egyaránt kérdéseket vet fel, egy olyan szakma tűnt el, illetve alakult át, amelynek hetvenes évekbeli virágkora máig hatással van az életünkre.

Tesztidőszak

Újabb hecckampányában a Mi Hazánk a kormányoldaltól már ismerős stílusban mossa össze a homoszexualitást a pedofíliával, az utóbbival vádolva az LMBTQ-közösség ismert szereplőit. Az ügyek kirobbantói furcsa módon a kormánymédiából ugrottak ki a leleplezések hitelesebbé tétele érdekében.