Különös időtlenségben telik itt az élet, noha az egymáshoz hol szorosabban, hol lazábban kapcsolódó novellák cselekménye több mint egy évtizedet ölel át. Izgalmas egységet alkot az önmagukban is jól működő elbeszélések füzére, az egyes novellák a központi történetszál helyett egy sokkal komplexebb nyelvi és narratív koncepció szerint tartják össze a szerző első kötetét. Minden szövegben más-más szereplő kerül a középpontba, a későbbi elbeszélésekben újra és újra felbukkanó, immár ismerős alakok pedig a többiek tapasztalatainak, tudásainak és érzelmeinek tükrében válnak még plasztikusabbá.
Így tudunk meg egyre többet palacsintás Tibi versenytáncos múltjáról és talán még önmaga elől is titkolt homoszexualitásáról, a prostitúcióra kényszerülő Endzsi, vagy a férjét és kislányát gyászoló Ilus sorsáról, de például Kismara és az anyja múltjának meghatározó eseményeiről is csak másodkézből értesülünk. A regényként is értelmezhető novellaciklus elbeszélői stratégiái és strukturális sajátosságai Tar Sándor A mi utcánk című kötetének működését idézik. Az eseményekről itt is egy lokalizálhatatlan nézőpontból megszólaló, nehezen körülhatárolható tudáskerettel rendelkező narrátor tudósít, aki a szereplők dialógusait függő beszédként dolgozza bele a mese, az anekdota és a pletyka sűrű anyagába. Bonyolult és buktatókkal teli rendszer ez, de a szerző uralja a választott formát, új árnyalatokkal gazdagítva a megidézett prózahagyományt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
