Könyv

Oliver Sacks: Hála

  • - kg -
  • 2017. július 29.

Könyv

Négy kis írás: egy a diagnózis előtti, három meg az az utáni időből. Az elsőből arról értesülünk, hogy Sacks professzor, megannyi népszerű könyv – köztük az Ébredések – orvos-író szerzője kedden 80 lesz, s mivel világ életében vonzódott a periódusos rendszerhez, egy igazi rajongó örömével rendeli hozzá születésnapjaihoz a megfelelő rendszámú kémiai elemet. Mivel a higany rendszáma 80, Sacks bizakodva néz elébe, hogy higanykorba léphessen; jó egészségnek örvend mind testileg, mind szellemileg, bízik benne, hogy még néhány jó év megadatik a számára. Nem adatik meg. A második írás így kezdődik: „Pár héttel ezelőtt megtudtam, hogy a májamon többszörös áttétek vannak.” A mondat másféle áttéteknek is megágyaz. Miközben az amerikai ideg­gyógyász-író kedvenc filozófusa, Hume halálközeli szavait idézi, nehéz nem a „hasnyálkát” a szépirodalomba bevezető nagy magyar íróra gondolni, aki Kosztolányi „rádiumélményeiről” írt versét lapozza fel hasonló helyzetben. Dr. Sacks mondatai akaratlanul is Esterházyig érnek – a rák, mint irodalmi szervező erő, ki hallott már ilyet! A rák biztosan nem, neki más dolga van: nem pihen, ahogy a szerző sem. Ahogy a májon az áttétek terjeszkednek, a máj gazdája szorgosan ír, mintha lábjegyzeteket készítene saját életéhez, amelyről a diagnózis előtt írt terjedelmes memoárt. És jön, aminek jönnie kell e könyvnek kicsi, de lábjegyzetnek nagy négy írásban: gyerekkor, zsidóság, melegség, kezelés és a címben is emlegetett hála, amely, köszönhetően a morbid humorra mindig kapható magyar nyelvnek, könnyen olvasható halálnak. Oliver Sacks még megélte, hogy ólomkorba (rendszám: 82) léphessen, elmenőben pedig még rehabilitálta a bizmutot (83): „Amúgy is gyengém a bizmut, ez a szerény kis szürke fém, amelyet gyakran még a fémimádók is félrelöknek…” Oliver Sacksban sok más mellett a szegény kis szürke fémek védelmezőjét is tisztelhettük.

Fordította: Dedinszky Zsófia. Park, 2017, 52 oldal, 1490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.