Könyv

Oliver Sacks: Hála

  • - kg -
  • 2017. július 29.

Könyv

Négy kis írás: egy a diagnózis előtti, három meg az az utáni időből. Az elsőből arról értesülünk, hogy Sacks professzor, megannyi népszerű könyv – köztük az Ébredések – orvos-író szerzője kedden 80 lesz, s mivel világ életében vonzódott a periódusos rendszerhez, egy igazi rajongó örömével rendeli hozzá születésnapjaihoz a megfelelő rendszámú kémiai elemet. Mivel a higany rendszáma 80, Sacks bizakodva néz elébe, hogy higanykorba léphessen; jó egészségnek örvend mind testileg, mind szellemileg, bízik benne, hogy még néhány jó év megadatik a számára. Nem adatik meg. A második írás így kezdődik: „Pár héttel ezelőtt megtudtam, hogy a májamon többszörös áttétek vannak.” A mondat másféle áttéteknek is megágyaz. Miközben az amerikai ideg­gyógyász-író kedvenc filozófusa, Hume halálközeli szavait idézi, nehéz nem a „hasnyálkát” a szépirodalomba bevezető nagy magyar íróra gondolni, aki Kosztolányi „rádiumélményeiről” írt versét lapozza fel hasonló helyzetben. Dr. Sacks mondatai akaratlanul is Esterházyig érnek – a rák, mint irodalmi szervező erő, ki hallott már ilyet! A rák biztosan nem, neki más dolga van: nem pihen, ahogy a szerző sem. Ahogy a májon az áttétek terjeszkednek, a máj gazdája szorgosan ír, mintha lábjegyzeteket készítene saját életéhez, amelyről a diagnózis előtt írt terjedelmes memoárt. És jön, aminek jönnie kell e könyvnek kicsi, de lábjegyzetnek nagy négy írásban: gyerekkor, zsidóság, melegség, kezelés és a címben is emlegetett hála, amely, köszönhetően a morbid humorra mindig kapható magyar nyelvnek, könnyen olvasható halálnak. Oliver Sacks még megélte, hogy ólomkorba (rendszám: 82) léphessen, elmenőben pedig még rehabilitálta a bizmutot (83): „Amúgy is gyengém a bizmut, ez a szerény kis szürke fém, amelyet gyakran még a fémimádók is félrelöknek…” Oliver Sacksban sok más mellett a szegény kis szürke fémek védelmezőjét is tisztelhettük.

Fordította: Dedinszky Zsófia. Park, 2017, 52 oldal, 1490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.