Könyv

Molnár T. Eszter: Szabadesés

  • - banza -
  • 2017. július 29.

Könyv

Sok zsánerrel próbálkozott eddig az újabb (1989 utáni) magyar krimi. És voltaképpen mindegyikben kudarcot vallott. Csak vázlatosan jött össze a történelmi krimi (Baráth Katalin, Kondor Vilmos), miként a mai realista is (Kolozsi László); és a leghitelesebb próbálkozás inkább lírikus én- és bűnregény, mint krimi (Babiczky László: Magas tenger), amelyben a kriminalisztikai szál jelentéktelen.

Paradoxnak tűnik, de talán mégis igaz: a kudarcok fő oka, hogy az írók magyar anyaggal próbálkoztak. Ami máshol természetes (izlandi olvasónak izlandi miliőben játszódó regényt stb.), az nálunk félresiklott. Már a főhős kiválasztásakor borul az egész: a rendőrség iránti undor és gyanú miatt nálunk nem lehettek állami alkalmazottak főszerepben, de jogászok, bírók, ügyvédek sem; magánnyomozók sosem éltek idehaza, így maradt a szinte egyetlen lehetőség, az újság­író alakja. És valóban ők lépnek fel a felsorolt szerzők műveiben. De ekkor megint hiányzik az alapvető vonás: a hősök szabadságfoka nálunk a nulla felé tendál, különösen az utóbbi időkben, amikor az újságírás alapjait is eltörölte a rendszer.

Így íróilag hasznos döntés, hogy Molnár T. Eszter a mai Németországba teszi regénye színterét. Szereplői zömmel németek, kivétel a titokzatos szajha, Magdalena Becker, aki félig magyar. De akkor mennyiben magyar ez a krimi? Éppen csak. Viszont, mivel a szereplők szabadságfoka nyugat-európai (a nyomozó itt ügyvéd), minden erőltetés és kényszeredettség nélkül gördül előre az elég leleményes cselekmény. A bűnösök lelepleződnek, de közben Peter Brenner, az ügyvéd élete szilánkokra hasad. Vagyis valamiféle lélektani családregény is el van rejtve a könyvben, ami növeli értékét, miként az alapos német helyismeretet mutató miliőrajz.

Igazából egyetlen szó festi a legtalálóbban Molnár T. Eszter munkáját: tehetség.

Prae.hu–Palimpszeszt, 2017, 322 oldal, 3500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.