Sok zsánerrel próbálkozott eddig az újabb (1989 utáni) magyar krimi. És voltaképpen mindegyikben kudarcot vallott. Csak vázlatosan jött össze a történelmi krimi (Baráth Katalin, Kondor Vilmos), miként a mai realista is (Kolozsi László); és a leghitelesebb próbálkozás inkább lírikus én- és bűnregény, mint krimi (Babiczky László: Magas tenger), amelyben a kriminalisztikai szál jelentéktelen.

Paradoxnak tűnik, de talán mégis igaz: a kudarcok fő oka, hogy az írók magyar anyaggal próbálkoztak. Ami máshol természetes (izlandi olvasónak izlandi miliőben játszódó regényt stb.), az nálunk félresiklott. Már a főhős kiválasztásakor borul az egész: a rendőrség iránti undor és gyanú miatt nálunk nem lehettek állami alkalmazottak főszerepben, de jogászok, bírók, ügyvédek sem; magánnyomozók sosem éltek idehaza, így maradt a szinte egyetlen lehetőség, az újság­író alakja. És valóban ők lépnek fel a felsorolt szerzők műveiben. De ekkor megint hiányzik az alapvető vonás: a hősök szabadságfoka nálunk a nulla felé tendál, különösen az utóbbi időkben, amikor az újságírás alapjait is eltörölte a rendszer.

Így íróilag hasznos döntés, hogy Molnár T. Eszter a mai Németországba teszi regénye színterét. Szereplői zömmel németek, kivétel a titokzatos szajha, Magdalena Becker, aki félig magyar. De akkor mennyiben magyar ez a krimi? Éppen csak. Viszont, mivel a szereplők szabadságfoka nyugat-európai (a nyomozó itt ügyvéd), minden erőltetés és kényszeredettség nélkül gördül előre az elég leleményes cselekmény. A bűnösök lelepleződnek, de közben Peter Brenner, az ügyvéd élete szilánkokra hasad. Vagyis valamiféle lélektani családregény is el van rejtve a könyvben, ami növeli értékét, miként az alapos német helyismeretet mutató miliőrajz.

Igazából egyetlen szó festi a legtalálóbban Molnár T. Eszter munkáját: tehetség.

Prae.hu–Palimpszeszt, 2017, 322 oldal, 3500 Ft