Nádas 70

Ön kivel készítene interjút? - Göröcs Jánossal

Nádas Péter cikkei a Pest Megyei Hírlapban

  • N.P.
  • 2012. november 11.

Könyv

A futballistának nincs keresztneve, csak úgy ismerik: a Göröcs. Vagy becenevén, ami minden jelentősebb labdarúgónak kijár: a Titi. Egyébként Göröcs Jánosnak hívják, 27 éves. Az Újpesti Dózsa labdarúgócsapatának játékosa.

A Royal eszpresszóban beszélgetünk. Halk szavú fiatalember - s alig merem leírni, mert talán el sem hiszik - a beszélgetés elején, s közben is, többször elpirul.

ÚJSÁGÍRÓ: Megkérném, hogy beszéljen az életéről.

GÖRÖCS: A labdarúgó-pályafutásomról?

ÚJSÁGÍRÓ: Nem, úgy általában. Mivel foglalkozik?

GÖRÖCS: Gánton születtem, de kétéves koromtól Budapesten nevelkedtem...

ÚJSÁGÍRÓ: Polgári foglalkozása?

GÖRÖCS (mosolyog): Nincs polgári foglalkozásom. Rendőr alhadnagy vagyok, és közben a Rendőrtiszti Akadémiára is járok. A másik foglalkozásom a sport.

ÚJSÁGÍRÓ: A sport foglalkozásként is felfogható?

GÖRÖCS: Hát, hogy mondjam ezt... Ez a főfoglalkozásunk. Reggel fél 9-től 12-ig vagyok a munkahelyemen, aztán 2-4-ig tréning. Ha délelőtt is tréningezek, akkor kikérnek a munkahelyemről...

ÚJSÁGÍRÓ: Mostanában gyakran vitáznak arról, hogy ki kéne-e végre jelenteni, akik komolyan űznek egy-egy sportot, azok profik. Ugyanis gyakorlatilag ez a helyzet... Mi erről a véleménye?

GÖRÖCS: Félprofik vagyunk. (Mosolyog.) És van egy harmadik foglalkozásom is - a család. Egyéves a kislányom, Andrea.

ÚJSÁGÍRÓ: Hogyan zajlanak és mire irányulnak az edzések?

GÖRÖCS: Egy-egy edzés másfél óráig tart, elég fárasztó dolog, van olyan, hogy az ember 2-3 kilót is lead. A csatárok a bemelegítés után kapura rúgnak, labdakezelési technikával foglalkoznak.

ÚJSÁGÍRÓ: Bizonyára többször elmondta már, mégis megkérdezem, hogyan lett futballista?

GÖRÖCS: Egyszerűen. Már nyolc-kilenc éves koromban futballoztam.

ÚJSÁGÍRÓ: Mindenki futballozik akkor, legalábbis Magyarországon.

GÖRÖCS: Tízéves koromban bekerültem a Kender-Juta kölyökcsapatába, természetesen feketén, mert csak 11 éves kortól lehet... De jól játszottam már akkor is... Aztán 15 éves koromban az Egyesült Izzó csapatába kerültem. Ott dolgoztam akkor a gyárban. A főnököm a Dózsa elnökségének tagja volt, és egyszer megkérdezte tőlem, nincs-e kedvem a Dózsába menni? Minden futballista álma, hogy egyszer NB I-es csapatba kerüljön - hát hogyne akartam volna.

ÚJSÁGÍRÓ: Ön a válogatott keret tagja volt, most már nem az...

GÖRÖCS: Ötvenegyszeres válogatott voltam, és az olimpiai csapat tagja.

ÚJSÁGÍRÓ: Miért került ki a válogatottból?

GÖRÖCS: Sándor Karcsi kiesése után jobbszélsőt kellett játszanom - ez rosszul ment. Hol előretolt csatárt, hol jobbszélsőt, hol visszavont csatárt játszottam. Összezavarodtam, és ezért nem ment a játék. Aztán már az önbizalmam sem volt olyan nagy, többet akartam nyújtani, de nem ment... Én mindig belső csatár voltam.

ÚJSÁGÍRÓ: Szakemberek azt mondják, hogy a sport kemény idegmunkát is igényel.

GÖRÖCS: Az egészséges versenyláz az jó, de mindenkinél másképpen veszi igénybe az idegeket a játék. Ezt orvosilag is ki lehet mutatni. Van, akinek 30-40-nel is felugrik a pulzusa.

ÚJSÁGÍRÓ: Önnek mennyivel?

GÖRÖCS: A normális pulzusszámom 55-60, de volt olyan eset is, amikor felment 90-re. A meccs előtt. A játék gyakran annyira igénybe veszi az idegeket, hogy a mérkőzés után gyakran gyomorgörcsöt kapok. Aztán attól függ sok minden, hogy az ember hogyan tudja túltenni magát ezen...

ÚJSÁGÍRÓ: Ön hogyan?

GÖRÖCS: Mikor, hogy. Amikor az MTK ellen nehéz játék után 4:2-re győztünk, akkor meg kellett állnom a kocsival hazafelé menet. Szabályos hányingerem volt az idegességtől.

ÚJSÁGÍRÓ: Magyarországon mindenki futballszakember. Amikor tehát önök a pályán játszanak, több millió "szakember" figyeli kritikus szemmel a játékot. És azt mondják: ha én ott lettem volna...

GÖRÖCS: Meg kell hagyni, nagyon sokan értenek nálunk a labdarúgáshoz. Majdnem mindenkit oda is lehetne állítani a csapathoz. De a tényleges hozzáértésnek van egy rossz oldala is. Ez az az ország, ahol a szurkolók jobban tudnak focizni, mint a játékosok. Ezért amikor a pályán valami nem megy, bekiabálnak, lehülyézik a játékosokat, meg ilyesmi. Nem hiszik el, hogy mi nem azzal az elhatározással megyünk ki játszani, hogy rosszul játsszunk. Például Szentmihályit a vb óta egyszerűen lehetetlenné teszi a közönség. Ilyesmiket kiabálnak be: "Te hülye, te miért jöttél ide?" - meg ilyesmi. A játékos úgy van vele, hogy az első bekiabálások még nem érdeklik, de ha elront valamit, akkor már hallja a kiáltásokat, és ez zavarja a játékban, csökkenti az önbizalmát, megtörténik, hogy annyira, hogy elront aztán sok mindent, amit egyébként nem rontana el.

ÚJSÁGÍRÓ: Külföldön ez hogy van?

GÖRÖCS: Ott szerencsére nem értjük.

ÚJSÁGÍRÓ: A labdarúgás bizonyos ponton hasonlít a színészmesterséghez. Hiszen, mint mondja, azzal mennek ki az öltözőkből, hogy jól akarnak játszani, tehát tetszeni akarnak a közönségnek...

GÖRÖCS: Persze. Van benne valami, hogy hasonlítunk a színészekhez, de nálunk a pályán vannak zavaró körülmények. (Nevet.) Például az ellenfél. Ha az ellenfél erősebb, szerencsésebb, akkor nem engedi meg a jó játékot.

ÚJSÁGÍRÓ: Mivel tölti a szabadidejét?

GÖRÖCS: Olyan sok szabadidőm eddig még nem volt, meccs, edzőtábor, túra. Ez elvesz minden időt. A jövő hónap talán szabad lesz, akkor valószínűleg elmegyünk a feleségemmel Ausztriába.

ÚJSÁGÍRÓ: A labdarúgókat sokan irigylik, mert rengeteget utaznak. Ön hol járt már eddig?

GÖRÖCS: Ausztráliát és Japánt kivéve mindenütt.

ÚJSÁGÍRÓ: Mit látnak a labdarúgók ezekből az országokból az utazásaikon?

GÖRÖCS: A repülőteret, a szállodát és a pályát. Mondjuk ha szerdán van a meccs, akkor kedden elrepülünk, utána edzés, pihenés, elvásároljuk a napidíjat...

ÚJSÁGÍRÓ: Mennyi a napidíj?

GÖRÖCS: Három dollár nyolcvan cent. Ezt az összeget nem nehéz elvásárolni. Amikor például elvoltunk Milánóban és megvertük az Intert, akkor kedden értünk oda, este volt a mérkőzés - onnan egyenesen ki a repülőtérre, és utaztunk vissza.

ÚJSÁGÍRÓ: Tehát nem is jut idejük, nincs módjuk megismerkedni városokkal, emberekkel?

GÖRÖCS: Nem, semmi.

ÚJSÁGÍRÓ: A labdarúgáson kívül mi érdekli önt a legjobban?

GÖRÖCS: Szeretek moziba, színházba járni.

ÚJSÁGÍRÓ: Milyen filmeket, darabokat szeret? Érdeklődésének iránya, ízlése érdekelne.

GÖRÖCS: A jobb darabokat szeretem.

ÚJSÁGÍRÓ: Mégis, melyek voltak azok a filmek, drámák, amelyek az utóbbi időben tetszettek önnek?

GÖRÖCS: Film, ami nekem tetszett az utóbbi időben, a Filmmúzeumban az Édentől keletre. Színházban pedig a Pillantás a hídról.

ÚJSÁGÍRÓ: Miért éppen ez?

GÖRÖCS: Az alakítások, a rendezés maga, az egész darab nagy élmény volt számomra... (Elgondolkodik.) Egyébként Huszár Tamást Tatáról ismerem, előadást tartott nekünk egyszer. Azt mondják, hogy nagy Dózsa-drukker. Mi ő, professzor?

ÚJSÁGÍRÓ: Egyetemi tanár, filozófus.

GÖRÖCS: Arról tartott előadást Tatán, hogy ki az intelligens ember...

ÚJSÁGÍRÓ: Beszéltünk arról, hogy a futballista kicsit hasonlít a színészhez, de a színész nem öregedik ki. Nagy megrázkódtatás lesz, ha nem játszhat már többé?

GÖRÖCS: Nem. Ez nem megrázkódtatás, hiszen a kapcsolat nem szakad meg. Egyrészt dolgozhatom tovább a szakmámban, másrészt a szakoktatói vizsga letétele után edző lehetek. És az edzőnek legalább olyan lényeges szerepe van a játékban, mint annak, aki a labdát rúgja.

ÚJSÁGÍRÓ: Ön kivel készítene interjút?

GÖRÖCS: Berkesi Andrással.

(Az interjúban szereplő "egyetemi tanár, filozófus" helyesen Huszár Tibor, és nem Tamás. Az interjúkészítő - saját szíves közlése szerint - azért nem akarta a pirulós labdarúgót kijavítani, mert az olyan lett volna, mintha rápirítana. "Ezt azonban csak azért tehettem meg, mert Huszár Tibor akkor közismert személyiség volt" - emlékezett vissza az esetre Nádas Péter. - A szerk.)

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.