Nádas 70

Ön kivel készítene interjút? - Göröcs Jánossal

Nádas Péter cikkei a Pest Megyei Hírlapban

  • N.P.
  • 2012.11.11 13:10

Könyv

A futballistának nincs keresztneve, csak úgy ismerik: a Göröcs. Vagy becenevén, ami minden jelentősebb labdarúgónak kijár: a Titi. Egyébként Göröcs Jánosnak hívják, 27 éves. Az Újpesti Dózsa labdarúgócsapatának játékosa.

A Royal eszpresszóban beszélgetünk. Halk szavú fiatalember - s alig merem leírni, mert talán el sem hiszik - a beszélgetés elején, s közben is, többször elpirul.

ÚJSÁGÍRÓ: Megkérném, hogy beszéljen az életéről.

GÖRÖCS: A labdarúgó-pályafutásomról?

ÚJSÁGÍRÓ: Nem, úgy általában. Mivel foglalkozik?

GÖRÖCS: Gánton születtem, de kétéves koromtól Budapesten nevelkedtem...

ÚJSÁGÍRÓ: Polgári foglalkozása?

GÖRÖCS (mosolyog): Nincs polgári foglalkozásom. Rendőr alhadnagy vagyok, és közben a Rendőrtiszti Akadémiára is járok. A másik foglalkozásom a sport.

ÚJSÁGÍRÓ: A sport foglalkozásként is felfogható?

GÖRÖCS: Hát, hogy mondjam ezt... Ez a főfoglalkozásunk. Reggel fél 9-től 12-ig vagyok a munkahelyemen, aztán 2-4-ig tréning. Ha délelőtt is tréningezek, akkor kikérnek a munkahelyemről...

ÚJSÁGÍRÓ: Mostanában gyakran vitáznak arról, hogy ki kéne-e végre jelenteni, akik komolyan űznek egy-egy sportot, azok profik. Ugyanis gyakorlatilag ez a helyzet... Mi erről a véleménye?

GÖRÖCS: Félprofik vagyunk. (Mosolyog.) És van egy harmadik foglalkozásom is - a család. Egyéves a kislányom, Andrea.

ÚJSÁGÍRÓ: Hogyan zajlanak és mire irányulnak az edzések?

GÖRÖCS: Egy-egy edzés másfél óráig tart, elég fárasztó dolog, van olyan, hogy az ember 2-3 kilót is lead. A csatárok a bemelegítés után kapura rúgnak, labdakezelési technikával foglalkoznak.

ÚJSÁGÍRÓ: Bizonyára többször elmondta már, mégis megkérdezem, hogyan lett futballista?

GÖRÖCS: Egyszerűen. Már nyolc-kilenc éves koromban futballoztam.

ÚJSÁGÍRÓ: Mindenki futballozik akkor, legalábbis Magyarországon.

GÖRÖCS: Tízéves koromban bekerültem a Kender-Juta kölyökcsapatába, természetesen feketén, mert csak 11 éves kortól lehet... De jól játszottam már akkor is... Aztán 15 éves koromban az Egyesült Izzó csapatába kerültem. Ott dolgoztam akkor a gyárban. A főnököm a Dózsa elnökségének tagja volt, és egyszer megkérdezte tőlem, nincs-e kedvem a Dózsába menni? Minden futballista álma, hogy egyszer NB I-es csapatba kerüljön - hát hogyne akartam volna.

ÚJSÁGÍRÓ: Ön a válogatott keret tagja volt, most már nem az...

GÖRÖCS: Ötvenegyszeres válogatott voltam, és az olimpiai csapat tagja.

ÚJSÁGÍRÓ: Miért került ki a válogatottból?

GÖRÖCS: Sándor Karcsi kiesése után jobbszélsőt kellett játszanom - ez rosszul ment. Hol előretolt csatárt, hol jobbszélsőt, hol visszavont csatárt játszottam. Összezavarodtam, és ezért nem ment a játék. Aztán már az önbizalmam sem volt olyan nagy, többet akartam nyújtani, de nem ment... Én mindig belső csatár voltam.

ÚJSÁGÍRÓ: Szakemberek azt mondják, hogy a sport kemény idegmunkát is igényel.

GÖRÖCS: Az egészséges versenyláz az jó, de mindenkinél másképpen veszi igénybe az idegeket a játék. Ezt orvosilag is ki lehet mutatni. Van, akinek 30-40-nel is felugrik a pulzusa.

ÚJSÁGÍRÓ: Önnek mennyivel?

GÖRÖCS: A normális pulzusszámom 55-60, de volt olyan eset is, amikor felment 90-re. A meccs előtt. A játék gyakran annyira igénybe veszi az idegeket, hogy a mérkőzés után gyakran gyomorgörcsöt kapok. Aztán attól függ sok minden, hogy az ember hogyan tudja túltenni magát ezen...

ÚJSÁGÍRÓ: Ön hogyan?

GÖRÖCS: Mikor, hogy. Amikor az MTK ellen nehéz játék után 4:2-re győztünk, akkor meg kellett állnom a kocsival hazafelé menet. Szabályos hányingerem volt az idegességtől.

ÚJSÁGÍRÓ: Magyarországon mindenki futballszakember. Amikor tehát önök a pályán játszanak, több millió "szakember" figyeli kritikus szemmel a játékot. És azt mondják: ha én ott lettem volna...

GÖRÖCS: Meg kell hagyni, nagyon sokan értenek nálunk a labdarúgáshoz. Majdnem mindenkit oda is lehetne állítani a csapathoz. De a tényleges hozzáértésnek van egy rossz oldala is. Ez az az ország, ahol a szurkolók jobban tudnak focizni, mint a játékosok. Ezért amikor a pályán valami nem megy, bekiabálnak, lehülyézik a játékosokat, meg ilyesmi. Nem hiszik el, hogy mi nem azzal az elhatározással megyünk ki játszani, hogy rosszul játsszunk. Például Szentmihályit a vb óta egyszerűen lehetetlenné teszi a közönség. Ilyesmiket kiabálnak be: "Te hülye, te miért jöttél ide?" - meg ilyesmi. A játékos úgy van vele, hogy az első bekiabálások még nem érdeklik, de ha elront valamit, akkor már hallja a kiáltásokat, és ez zavarja a játékban, csökkenti az önbizalmát, megtörténik, hogy annyira, hogy elront aztán sok mindent, amit egyébként nem rontana el.

ÚJSÁGÍRÓ: Külföldön ez hogy van?

GÖRÖCS: Ott szerencsére nem értjük.

ÚJSÁGÍRÓ: A labdarúgás bizonyos ponton hasonlít a színészmesterséghez. Hiszen, mint mondja, azzal mennek ki az öltözőkből, hogy jól akarnak játszani, tehát tetszeni akarnak a közönségnek...

GÖRÖCS: Persze. Van benne valami, hogy hasonlítunk a színészekhez, de nálunk a pályán vannak zavaró körülmények. (Nevet.) Például az ellenfél. Ha az ellenfél erősebb, szerencsésebb, akkor nem engedi meg a jó játékot.

ÚJSÁGÍRÓ: Mivel tölti a szabadidejét?

GÖRÖCS: Olyan sok szabadidőm eddig még nem volt, meccs, edzőtábor, túra. Ez elvesz minden időt. A jövő hónap talán szabad lesz, akkor valószínűleg elmegyünk a feleségemmel Ausztriába.

ÚJSÁGÍRÓ: A labdarúgókat sokan irigylik, mert rengeteget utaznak. Ön hol járt már eddig?

GÖRÖCS: Ausztráliát és Japánt kivéve mindenütt.

ÚJSÁGÍRÓ: Mit látnak a labdarúgók ezekből az országokból az utazásaikon?

GÖRÖCS: A repülőteret, a szállodát és a pályát. Mondjuk ha szerdán van a meccs, akkor kedden elrepülünk, utána edzés, pihenés, elvásároljuk a napidíjat...

ÚJSÁGÍRÓ: Mennyi a napidíj?

GÖRÖCS: Három dollár nyolcvan cent. Ezt az összeget nem nehéz elvásárolni. Amikor például elvoltunk Milánóban és megvertük az Intert, akkor kedden értünk oda, este volt a mérkőzés - onnan egyenesen ki a repülőtérre, és utaztunk vissza.

ÚJSÁGÍRÓ: Tehát nem is jut idejük, nincs módjuk megismerkedni városokkal, emberekkel?

GÖRÖCS: Nem, semmi.

ÚJSÁGÍRÓ: A labdarúgáson kívül mi érdekli önt a legjobban?

GÖRÖCS: Szeretek moziba, színházba járni.

ÚJSÁGÍRÓ: Milyen filmeket, darabokat szeret? Érdeklődésének iránya, ízlése érdekelne.

GÖRÖCS: A jobb darabokat szeretem.

ÚJSÁGÍRÓ: Mégis, melyek voltak azok a filmek, drámák, amelyek az utóbbi időben tetszettek önnek?

GÖRÖCS: Film, ami nekem tetszett az utóbbi időben, a Filmmúzeumban az Édentől keletre. Színházban pedig a Pillantás a hídról.

ÚJSÁGÍRÓ: Miért éppen ez?

GÖRÖCS: Az alakítások, a rendezés maga, az egész darab nagy élmény volt számomra... (Elgondolkodik.) Egyébként Huszár Tamást Tatáról ismerem, előadást tartott nekünk egyszer. Azt mondják, hogy nagy Dózsa-drukker. Mi ő, professzor?

ÚJSÁGÍRÓ: Egyetemi tanár, filozófus.

GÖRÖCS: Arról tartott előadást Tatán, hogy ki az intelligens ember...

ÚJSÁGÍRÓ: Beszéltünk arról, hogy a futballista kicsit hasonlít a színészhez, de a színész nem öregedik ki. Nagy megrázkódtatás lesz, ha nem játszhat már többé?

GÖRÖCS: Nem. Ez nem megrázkódtatás, hiszen a kapcsolat nem szakad meg. Egyrészt dolgozhatom tovább a szakmámban, másrészt a szakoktatói vizsga letétele után edző lehetek. És az edzőnek legalább olyan lényeges szerepe van a játékban, mint annak, aki a labdát rúgja.

ÚJSÁGÍRÓ: Ön kivel készítene interjút?

GÖRÖCS: Berkesi Andrással.

(Az interjúban szereplő "egyetemi tanár, filozófus" helyesen Huszár Tibor, és nem Tamás. Az interjúkészítő - saját szíves közlése szerint - azért nem akarta a pirulós labdarúgót kijavítani, mert az olyan lett volna, mintha rápirítana. "Ezt azonban csak azért tehettem meg, mert Huszár Tibor akkor közismert személyiség volt" - emlékezett vissza az esetre Nádas Péter. - A szerk.)

Neked ajánljuk