Paliság

Szép Ernő: Édes

Könyv


 

"Ha lesz türelmök idefigyelni kérem, hát elmondok egy borzasztó nagy botrányt. Mink csináltuk azt Szentmártonban, mikor hetedikbe jártunk. Nő van a dologban. Szoknya, uraim!" Egy másik, nemrég előbányászott Szép Ernő-regény, a Hetedikbe jártam kezdődött ezekkel a sorokkal; az író gyermeki énjét akkor épp Szücs Palinak hívták, aki csuda egy dologba, egy kamaszkornak nevezett csodába keveredett. Majdnem ugyanezt a Palit veszi elő Szép Ernő a jó egy évtizeddel később (1937-ben) megjelent s ezzel könyvpiaci életének végére is érő Édes című regényében.

A paliságban mindössze annyi változás állt be, hogy a Szücs Kovácsra, Szentmárton pedig a beszédes nevű Nebándra változott, de Pali csak egy van: ezúttal mint kisiskolás kerül elénk, tisztes falusi szegénységben, látástól vakulásig robotoló szülők gyermekeként. Ennek a Palinak rettentő édes szája, két édestestvére és valami nagy gyónnivalója van. Az olvasónak meg az az egyre határozottabb érzése, hogy ezúttal egy másik Szép Ernő szólítja meg, nem az, akit az elmúlt ifjúság feletti sóhajok közepette azért rendre elővesz a viccelhetnék.

Anno vajon mire mentek a megszólított kedves gyerekek - mert a szerző, jó szokásához híven, ezúttal is ki-kiszól elképzelt közönségének - egy olyan történettel, mely nem ígért mást, mint elkerülhetetlen gyerekhalált? Mire a végére érünk a történetnek, Esztike, a kisebb testvér meg fog halni - ígéri a szerző, s így valóban bajos a viccelődés. Persze semmi sem lehetetlen, különösen nem Szép Ernőnél, az emelkedettségbe nála mindig be-becsúszik valami oda nem illő, s épp ezért nagyon is helyénvaló részlet, egy orr vagy egy kilincs, aminek formáján el lehet csodálkozni. Ezúttal se orr, se kilincs, a halál árnyékában viszont egy komplett falusi édesség-guide-ot kapunk, a szegénysorban tengődők korabeli irodalmának talán legteljesebb édességügyi értekezését. Ez a cukoréhség viszi bűnbe Palit, és ennek a cukoréhségnek hála szinte mindent megtudhatunk a fodormenta cukorról, a csillagcukorról, a kávécukorról, a fütyülőcukorról és még vagy tucatnyi másikról. Egyik-másik felemlegetése a szerzőnek is nagy örömére van, s ebbéli örömét nem is tartja magában: örüljön más is, ha már eszébe jutottak tovatűnt ifjúsága elgurult cukrai. "Hálátlanság volna nem szólani egy jó szót a malátacukorról..." - kezdi az író, és ami ezután következik, az nem más, mint a malátacukor régóta esedékes rehabilitációja, de Szépnél még számos más cukor is megkapja a megkésett elismerést.

Szép csalás, ahogy egy pillanatra mindennél fontosabb tud lenni a szultánkenyér vagy az ájbiscukor, kitakar mindent, szegénységet, betegséget, minden olyat, amit egy szigorúbb prózaíró soha egy pillanatra nem tévesztene szem elől. Ezek a szem elől tévesztések adnak, ha nem is humort, de valami játékos teret ennek az ígéreteit mind betartó történetnek. Csak a rend kedvéért: egy kis édeset ígért a szerző, meg halált és szegénységet.

Noran Libro, 2011, 161 oldal, 2600 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.