Könyv

Pier Paolo Pasolini: Korom vallása

  • - krusovszky -
  • 2013. július 20.

Könyv

Akár meghökkentő is lehet, hogy a Kalligram a maga remekbe szabott és hiánypótló Pasolini-sorozatába a szerző lírai életművéből nem válogatást készített, hanem egy 1961-es kötetet vett át.

Ha azonban van némi jártasságunk a fordítástámogatási programok működésében, rögtön az EU konok szabályrendszerére kezdünk gyanakodni - és valóban, ott a kötetben a csillagos zászló. Az unió ugyanis csak egészében fordított köteteket támogat, ami, ugye, a regények szempontjából nem akadály, a macerás költészet meg magára vessen. Most sikerült a kényszerből részben erényt kovácsolni: a költőként is figyelemre méltó fordító, Csehy Zoltán maga választotta ki a Korom vallását, és ebben valóban benne van szinte minden, ami miatt eddig is nagyra becsültük Pasolinit: műveltség és radikalizmus, bátorság és szelídség, tabudöntés és empátia - nagyszerű könyv tehát, csak éppen a teljes költői életmű szélesebb panorámáját nincs alkalmunk innen megtekinteni.

A versek java része az ötvenes évek végén született, de mintha valamiképpen a 68-as lázongó attitűdöt előlegeznék, csak kevesebb felszínességgel és sokkal több kétellyel magával a lázadás szükségességével szemben is. Mintha a hitében és egyházellenességében egyaránt tántoríthatatlan moralista, a folyton az elnyomottak érdekében felszólaló baloldali mozgalmár és a mindent hidegen szemlélő, kameratekintetű filmes egyazon pillanatban lenne jelen. A szövegek hol filozófiai esszébe, hol politikai pamfletbe hajlanak, de mindvégig megmaradnak költeménynek, köszönhetően Pasolini (és Csehy) örvénylő, de követhető mondatainak és gondolati érzékenységének.

"[A]ki vezeklőövet / visel, nem tud megbocsátani", olvassuk egy helyütt - márpedig ezek a versek azt mondják, hogy a lélek sötétségének beismerése önmagában nem elég annak valamiféle megbocsátása nélkül.

Fordította: Csehy Zoltán. Kalligram, 2013, 136 oldal, 2800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.