Könyv

Maros András: Semmi negyven

  • - kg -
  • 2013. július 20.

Könyv

Wimbledoni győzelme után kirobbanó kereslet mutatkozott Boris Becker Puma márkájú teniszütői iránt - ennek a mondatnak a Kádár-kori fordítása úgy fest, hogy Maros András kamaszkorú teniszező nemcsak azt tudta, hogy hány ilyen ütő tartózkodik az országban, de azt is, hogy mindhármat egy külkeres papa ajándékozta a fiacskájának.

Bizony, a Kádár-kor langymeleg utolsó évtizede már csak ilyen volt egy tizenéves fejével. Ennek a rendszert nem bomlasztó (mert a legóról épp a Jugóból behozott képregényekre átszokó) korosztálynak a szemében a külkeres papák jelentették az istent; a teniszezők a hazánkba tévedt Puma ütők tulajdonosait ismerték név szerint, míg mások a Hulk képregények és Jedi-bábuk földrajzi helyzetéről rendelkeztek pontos adatokkal. Maros András gyermekkori ütő- és pólóvágyairól, vásárlási dilemmáiról a Mariahilfer Strassén és a kor tenisznagyságaihoz fűződő rajongói érzéseiről az ügyben legilletékesebb: Maros András ad tájékoztatást könyve oldalain. Arra jól ráérzett, hogy nincsen annál vérpezsdítőbb, mint mikor meglett férfiemberek felfedezik egymásban a nyolcvanas évekbeli kamaszt, mert azt más valóban nem értheti, hogy mit jelentett egy Puma ütő, egy Jedi-bábu vagy egy szamizdatban terjedő Hulk. Az ilyen egymásra találások azonban jobbára magánjellegű örömködések: egy kamasz ütővonzalmai, ha egyedül állnak, ha a kis Maros nem több mint póló- és ütővágyainak összessége; nos, erre az esetre még mindig ott van, ha nem is a regény, de a kedélyesen megírt publicisztika. Maros teniszmemoárjában sok a kedélyesen megírt, szellemesen megfogalmazott magánjellegű közlés - ezek a szórakoztatóbb passzusok, mert a kor sportközvetítési szokásairól, edzéskultúrájáról, lazsálási hajlandóságáról és buheratermészetéről már sok más forrásból értesülhetett, aki akart. De az csak most derült ki, hogy a szerző nagyon szeretett volna Puma ütőt. Nem állt ezzel egyedül.

Magvető, 2013, 275 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.