Pitti Zoltán rendszerezett, áttekinthetõ összegzését adja az elmúlt évtizedek (rövid kitekintés erejéig az 1989 elõtti húsz év) hullámzó teljesítményû magyar gazdaságának. Érdekes egyik kiinduló tétele is, miszerint bár az 1990-es évek külföldi beruházásai nélkül a magyar gazdaság nem lendült volna ki a holtpontról, a politika nem sáfárkodott jól a lehetõséggel: úgy vélte, most már minden rendben, s a társadalmat nem akarván fölöslegesen ingerelni, lemondott arról, hogy a valódi modernizációhoz biztosítsa a kereteket - és jórészt ennek hiányából származnak mai problémáink is. Ezek egyik legveszélyesebb következménye az lehet, hogy a forráshiányos, mind versenyképtelenebb gazdaság és fõképp a politika a látszólag könynyebb utat választva befelé fordul, s kiszakad a nemzetközi térbõl. Az írás nem bonyolódik fölösleges politikai fejtegetésekbe, következtetéseit a reálfolyamatok analízisébõl vonja le. Más kérdés, hogy a konklúziók alapján vázolt jövõkép helyenként optimistának tetszik, de a szerzõ munkája nyomdába adásakor aligha kalkulált forradalommal és annak vívmányaival.
Napvilág, 2010, 228 oldal, 2600 Ft
*****
