Könyv

Jánossy Lajos a múlt héten nagyon szimpatikus kísérletbe fogott, nevezetesen egy igen gyors és épp ezért nem körültekintő glorifikációs folyamatot próbált revideálni, helyesebben véleményével árnyalni szerette volna azt. Az, hogy Tarr Béla filmjének ilyen viharos sikere legyen, ilyen erős egyöntetűséggel lehessen bekerülni a kánonba, nos, ez mindenképp az alkotás hatásmechanizmusát, jellegének elkülönböződő mivoltát támasztják alá. Az ilyen elsöprő erejű recepciók ugyanis a film részét képezik mint hatástörténeti horizont, s ennek milyensége immáron megkerülhetetlen.

"Az igazságban az ábrázoló mozzanat általában a szépség menedékhelye."

"Anyai nagyapám orosz zsidó származású. Basszbariton énekes volt. Nem tudjuk pontosan, honnan való a család (amint ezt kimondja, háta mögött leesik a falról egy kép), hoppá, mintha azt üzenné, hogy ne is beszéljek róla; na mindegy, azt hiszem, talán Ukrajnából, Kijevből. Moszkvába ment énekelni, és a behívó elől meglógni. Egy német zsidó családban élt Moszkvában, a 19. század végén, aztán Amerikába jött, zeneiskolát nyitott, és templomokban, koncerteken énekelt. Sajnos a mamám nem nagyon kérdezgette, mert az ő nemzedéke bolond módon egyáltalán nem érdeklődött a szülei dolgai iránt, és a bevándorlók sem szerettek beszélni a múltról. Annyira nehéz életük volt, hogy csak előre akartak nézni, nem hátra. Nagyon keveset tudok róla, pedig millió kérdésem volna. Kicsikoromból emlékszem, ahogy énekel, Eej uhnyem, még nyolcvanéves korában is bámulatos hangja volt. Anyám kilencvenéves, beteg már. Megindító volt számomra Oroszországban járni, mintha így lenne teljes a kör. Oroszul énekeltem az Ermitázsban."

Meredith Monk 1998-ban a New York-i Joyce Theaterben bemutatott legújabb darabját, a Magic Frequenciest most kis késéssel a budapesti éterhullám-érzékeny generáció is élvezhette három alkalommal a Trafóban.

Magyar Narancs: Mi történt veled a

A társulat tíz tagja lemondásra szólította fel Csányi János alapító igazgatót,

Ad-e pénzt koldusnak, helyesli-e az apás szülést, könnyen sír-e, volt-e már Kínában?

"Létezik társadalmi felelősségvállalás, jótékonyság, nemes adományozás!"

ASouth Park története médiaszempontból klasszikus sikersztori. Két főiskolás összeállt, hogy valami olyat csináljon, amilyet még senki sem, és az átlaggal ellentétben nekik tényleg sikerült. A South Park dramaturgiailag a Twin Peaksszel és A Farm, ahol élünk című sorozattal rokon: szereplői egy zárt közösségben élnek, és el vannak foglalva ügyes-bajos dolgaikkal, miközben reagálnak a külvilágból érkező ingerekre. Innentől aztán minden a fejére áll.

Egyik barátom kéziratos szövegéből emeltem át e combos Borges-idézetet, de nem azért, hogy - kétszeresen is - idegen tollakkal ékeskedjek, hanem mert nehéz volna pontosabban leírni azt a helyzetet, ami itt és most a kortárs magyar irodalom talán legfőbb paradoxona. Borges ugyanis kendőzetlen őszinteséggel és egyszerűséggel arról írt, amiről a magyar írók többsége a nyilvánosság előtt nem, vagy csak utalásszerűen, homályos metaforákat eregetve hajlandó beszélni. Akár a derék Bodóné, ha a bor árát kérdik.

hogy belássam: Budapest nem Mannheim, pünktlicht. (Nemrég említette az eseményt előkészítő "szemletanács" egyik illusztris tagja itt, hogy a híres mannheimi fesztivált is üzletközpontban rendezik.) A Mammuttól