Gesztus dolga (Meredith Monk: Magic Frequencies)

  • - sissova -
  • 2001. március 29.

Könyv

Meredith Monk 1998-ban a New York-i Joyce Theaterben bemutatott legújabb darabját, a Magic Frequenciest most kis késéssel a budapesti éterhullám-érzékeny generáció is élvezhette három alkalommal a Trafóban.
Meredith Monk 1998-ban a New York-i Joyce Theaterben bemutatott legújabb darabját, a Magic Frequenciest most kis késéssel a budapesti éterhullám-érzékeny generáció is élvezhette három alkalommal a Trafóban.

Az avantgárd érzékenységéről a hatvanas évek óta híres amerikai művésznő sci-fi kamaraoperaként definiálja előadását, holott kevesebb füllel még éppen követhető minimál-ének van benne, amatőr fizikusok kedvelt hangszereivel kísérve, és több tánc, tudományos fantasztikum, kriptográf gesztus, mint eddigi munkáiban. Aki kedélyes dallamokra vágyik, csalódni fog, viszont aki fogékony a dramaturgiai bolondságokra, és képes otthonra lelni az interferenciafüttyök világában, könnyen rácuppanhat.

Hat színész és két zenész összehangolt munkájára épül az öt színből álló táncopera. Az első részben Monk és Ching Gonzales ismerkedik egy kerti reggelizőasztallal, artikulálatlan hangok kíséretében, miközben előbukkan három lidérc az üvegfal mögül, és érdeklődve tanulmányozza őket. A lidércek hirtelen leülnek az asztalhoz - a semmire. Ekkor még nem tudni, hogy a trükk titka a jelmezükbe épített szerkezet. Később is gyakran érik a nézőt abszurd meglepetések, tüsténtcsodák. Rövid közjáték után egy haldokló betegágyánál találjuk magunkat. Vagy egy ravatalnál? A színészek mindenesetre megmutatják, hogyan lehet ápolni és elsiratni valakit, pusztán gesztusokkal, jelzésszerű jelmezekkel. Majd fénykeret vetül a színpadra. Egy mozgólépcsőkkel teli nagyáruházban két ember, két bevásárlószatyor és két Götz-baba találkozik. Aztán a sötétben valaki végigvilágítja a saját testét egy zseblámpával. Lehet, hogy meztelen? A következő epizódban a vérszagra gyűlő média kap egy akkora pofont, hogy a hangfal adja a másikat. Végül eltáncolják az őslény-csűrdöngölőt csillagporban, bár-soha-ne-hallottuk-volna típusú zenére. Hogy a darab miről szól, arról nyilván lehetne vitákat nyitni. Számomra, akinek a lakásától amúgy sem idegenek a Givelet-féle hangfrekvencia-gerjesztő hangulatok, a fehérzajok, az éteri sikolyok, a monitorok segítségével való kommunikáció, a Földre pottyant ufók, illetve az ufóba esett földlakók típusú értelmezés látszik megfelelőnek. A szereplők ugyanis viselkedni tanulnak egymástól, apró dallamokkal, furcsa gesztusokkal teremtve kapcsolatot, amelyek nyilván szerves részei a Monk-galaxis útikalauzának is. Persze lehet, csak az a fontos, hogy az ember időnként túléljen egy-egy kisebb katasztrófát. Ha ráadásul még le is nyűgözik közben, az már tiszta haszon.

- sissova -

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.