Könyv

Poptankönyv

Török Gábor: A lakott sziget – Utazás a politika világába

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2017. december 23.

Könyv

Török Gábor 2015 tavaszán nekrológgal búcsúzott a politikai elemzéstől, amelynek halálában önmagát is felelősnek találta.

Akkori érvelése szerint az értékmentességre törekvés többnyire semmitmondáshoz vezet, mert „a többség saját véleményének megerősítésére vágyik, az értékmentes, politikai állításoktól tartózkodó mondatokkal nem tud mit kezdeni”. Ezzel saját korábbi munkásságát is részben zárójelbe tette, bár írását azzal zárta, hogy maga nem hagy fel az elemzéssel, ami „kell a tudományos megismerésnek is, egy szűk olvasóközönségnek, akik beszélik ezt a nyelvet és értik a célt”.

Ennek ellenére Török most egy egész könyvvel jelentkezik, amelynek kimondott célja, hogy „elmélyítse a politika iránt érdeklődők tudását”, mert a politika „a világ egyik legérdekesebb és legfontosabb jelensége”. A politika mindig és mindenhol ott van, ahol egy embernél több van jelen: Robinson Crusoe szigetén is azonnal megjelent, amint a hajótörött már nem volt egyedül (innen is a könyv Arkagyij és Borisz Sztrugackijtól kölcsönzött címe). A politika az, ami valójában megszervezi az emberi társadalmakat, nem azonos tehát a közéleti hírek címeiből és a magyar politikusok megnyilvánulásaiból áradó, jellemzően rosszindulatú vagy cinikus világgal, de még a négyévente megrendezendő választásokkal sem. Erre fontos felhívni a figyelmet, és Töröknek abban igaza van, hogy a magyar társadalom politikai tudása és kultúrája alacsony. Hiszen nemcsak a politikai, de az alapvető társadalomismereti oktatás sincs jelen a magyar iskolarendszerben. Hogy ez a tudáshiány mennyiben járult hozzá ahhoz, hogy Orbán Viktor 2010 óta sikerrel bontja le a demokratikus intézményeinket, nem tudni. Ennek megválaszolására Török sem vállalkozik, de valószínű, hogy jobb hely lenne Magyarország, ha többet tudnánk a politikáról.

Kérdés azonban, hogy hányan vannak azok, akiket nem riasztott még el a hazai köz­élet színvonala, és érdeklődésük eddig még nem lépett túl az újságcikkek olvasásán. A könyv ugyanis azoknak az olvasóknak lehet igazán érdekes, akiket a napi hírfogyasztáson túl is érdekel a politika, de még nem foglalkoztak semmilyen szinten társadalomtudományokkal. Nekik ez a könyv valóban jó kapaszkodót nyújthat a politikai folyamatok megértéséhez, a döntések értelmezéséhez és végső soron a körülöttünk lévő világ megismeréséhez. A lakott sziget ugyanis egy leegyszerűsített és poposított „bevezetés a politológiába” tankönyv, amely bemutatja a fontosabb politológiai elméleteket és értelmezéseket a klasszikus példákon keresztül. Noha a műfaji kötöttségek nyilván nem teszik lehetővé a mindenre kiterjedő magyarázatot, a fejezetek részletessége hullámzó. Néhány helyen talán elbírt volna a könyv egy kicsit több magyarázatot, ám ezt ellensúlyozandó, a végén Török bőségesen ajánl további olvasnivalót az érdeklődőknek.

A szerző 11 fejezeten keresztül mutatja be a politika különböző aspektusait (például politikai tudás, vezetők, rezsimek, kommunikáció stb.), és veszi sorra ezen területek fejlődését, jelentőségét és működését. A közönsége nyelvén mindig jól értő Török történelmi példák, filozófusok, a politikatudomány klasszikusai és a popkultúra segítségével próbálja bizonyítani, hogy valóban izgalmas a politika világa, ám az érdeklődést csak részben sikerül felkeltenie.

A történelmi példák (lásd Szent István és Koppány is politizáltak) vagy a popkulturális minták nem mindig izgalmasak (a House of Cards sorozattal előjönni elég kézenfekvő, a posztapokaliptikus művek politológiai vizsgálata viszont érdekes, bár Tóth Csaba politika és sci-fi kapcsolatát vizsgáló kötetei után már nem hat akkora újdonságként). Nagyobb probléma viszont, hogy a könyv sok helyen közhelyes (például „nincs demokrácia tartósan demokraták nélkül”). Néhol olyan kijelentéseket tesz a szerző, amelyek talán senkinek nem jelentenek újdonságot (így megtudjuk: attól, hogy egy párt szociáldemokratának nevezi magát, még lehet jobboldali). Ráadásul akadnak vitatható kijelenté­sek is a könyvben: például Török szerint a baloldal nem tartja rossznak a globalizációt, csak a jobboldalra jellemző a globalizációkritika. Ezzel szemben az anarchista és kommunista mozgalmaktól kezdve az újbaloldali és zöld pártokig meglehetősen sok kritika éri a globalizációt.

Török egyedül a választási rendszerek manipulálhatóságának illusztrálásakor beszél Magyarországról, a konkrét hazai helyzetre való utalásokat viszont kínosan kerüli. Ez többnyire érthető, hiszen, ha állandóan a jelenlegi Magyarországgal példálózna, könyve hamar érvényét vesztené. Az viszont furán veszi ki magát, amikor Magyarország említése nélkül ír arról, hogy a demokrácia fejlődése visszafordulhat egy kommunista diktatúrából szabaduló országban, vagy előfordulhat, hogy egy országot valójában egy oligarcha irányít, nem pedig a választott politikusok. Ugyanakkor nem nehéz kihallani az optimizmust vagy inkább biztatást abból a többször is leírt (amúgy valóban fontos és igaz) kijelentésből, hogy a történelem folyamán a politika lényege és eszközei nem változtak, viszont formája soha nem állandó: a jelenlegi politikai berendezkedés is meg fog változni. Noha Török kitér arra, hogy miért tartják sokan meghaladottnak a politika bal-jobb felosztását, jó lett volna annak eldöntéséhez is kapaszkodókat adnia, hogy az elmúlt években lezajlott változások (így Trump vagy Macron győzelme) valóban egy újabb korszakváltás előjelei-e, vagy csak kisebb kilengésekről van szó.

A könyvre ugyanakkor – főleg az első fejezetekre – ráfért volna egy kicsit gondosabb szerkesztés, mert becsúszott néhány kisebb hiba és értelmetlen mondat is, ami ront az olvasási élményen. Mindezek ellenére könnyen befogadható stílusával sokaknak hasznos olvasmány lehet, csak nem biztos, hogy pont ők fogják a kezükbe venni A lakott szigetet.

 

Athenaeum Kiadó, 2017, 310 oldal, 2999 Ft

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.