Legalább annyira biztos vagyok a Scolar ifjúsági sorozatának fontosságában és hasznosságában, mint abban, hogy nem a legnépszerűbb tagja, vagyis Janne Teller könyve a legizgalmasabb darab.
A Semmi instant bölcsessége, parabolája hathat távolabbra is a kamaszgenerációnál, de élvezeti értékét tekintve mind a Csikk, mind pedig az itt tárgyalt Luke és Jon felülmúlja. A Csikk humora nyomokban megvan a Luke és Jonban is, miközben legalább annyira drámai, mint Teller már bábelőadást is megért remeke.
Luke kissé elveszett fiú - nem lúzer, de az osztályban elég alacsony státusza van. Egy nap aztán megfordul vele a világ: anyja autóbalesetben meghal, fajátékkészítő apja beleroppan a gyászba, és erősen italozni kezd. Minek következtében mindenüket elveszítik, és új helyre, az isten háta mögötti angol városkába, Duardale-be költöznek, egy éppen csak szét nem eső házba. A közelben lakó fura szerzet, a folyamatos zaklatásnak és piszkálódásnak kitett Jon Mansfield megjelenik Luke-ék portáján, és nem tágít: jön, esőben-szélben, ha kell, ha nem. A két fiú barátságának szorosabbra válásánál is fontosabb e regényben a helyszínrajz, az iskola, Jon környezete. A szürreális helyek leírása miatt lehet az az érzésünk, hogy e könyv valójában fantasy. Maga a sztori olykor meginog a giccset a magas művészettől elválasztó pallón, ám a szerző stílusérzéke mindig visszarántja.
Fordította: Simonyi Ágnes. Scolar Kiadó, 2012, 288 oldal, 2750 Ft
