Könyv

Török András: Budapest könyv

  • Benedek Szabolcs
  • 2013. január 19.

Könyv

Az ember budapestinek nem születik, hanem azzá válik. Török András bevallottan nem az őslakosoknak szánta a legutóbbi kiadása (2001) óta kibővített könyvét, amely egyébként először idegen nyelveken jelent meg.

Az átdolgozás érthető: manapság gyorsan elavul minden, ez alól a bédekkerek sem kivételek, még akkor sem, ha Budapest fejlődésének tempója egyesek szerint elmarad a várttól. (Hadd szőrözzek kicsit az update-ek körül: Puskás Öcsi sírja hiányzik a Bazilika leírásából.)

A Budapest könyv eklektikus helytörténet és alternatív városkalauz, leginkább pedig szeretetteljes és kritikus rajongás tárgya iránt. Nem nélkülözi a szubjektivitást, ami jó, hiszen az embert arra készteti, hogy elmenjen és megnézze, ki volt az az ókori tárgyú malac regényei ellenére mára elfelejtett és e kötetben néven nem nevezett kisrealista író, akinek emléktáblája még mindig ott virít az egyik Váci utcai ház homlokzatán. Török András ama bizonyos régi, mára (sajnos, nem sajnos, ízlés dolga) letűnőben lévő pesti értelmiségi hangon beszél: okos, logikus, alapos, meggyőző, néha viszont túlságosan bőbeszédű és kedélyeskedő, és szeret bizonyos dolgokat újra meg újra elmondani. Idő- és térbeli bolyongásaihoz két útitársa akad: Simplicissimus és Complicatus viszik a személyességet a könyvbe - kár, hogy szerepeltetésük okairól kevés derül ki, előbbi nyilván a szerző alteregója, talán a másik is. A szép kivitelű kötetet régi életképek (személyes kedvencem: Mándy elsétál a Víg utcai fodrászüzlet előtt), valamint Felvidéki András rajzai és térképei díszítik. Utóbbiakat viszont jobban a szöveghez kellett volna igazítani, a józsefvárosi plébániatemplom, illetve a József telefonközpont számai például összecserélődtek. S talán egyszer lesz egy még tovább bővített kiadás is, amely nem csupán a turisztikailag frekventált területekre fókuszál.

Park, 2012, 520 oldal, 4500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.