Könyv

Török András: Budapest könyv

  • Benedek Szabolcs
  • 2013. január 19.

Könyv

Az ember budapestinek nem születik, hanem azzá válik. Török András bevallottan nem az őslakosoknak szánta a legutóbbi kiadása (2001) óta kibővített könyvét, amely egyébként először idegen nyelveken jelent meg.

Az átdolgozás érthető: manapság gyorsan elavul minden, ez alól a bédekkerek sem kivételek, még akkor sem, ha Budapest fejlődésének tempója egyesek szerint elmarad a várttól. (Hadd szőrözzek kicsit az update-ek körül: Puskás Öcsi sírja hiányzik a Bazilika leírásából.)

A Budapest könyv eklektikus helytörténet és alternatív városkalauz, leginkább pedig szeretetteljes és kritikus rajongás tárgya iránt. Nem nélkülözi a szubjektivitást, ami jó, hiszen az embert arra készteti, hogy elmenjen és megnézze, ki volt az az ókori tárgyú malac regényei ellenére mára elfelejtett és e kötetben néven nem nevezett kisrealista író, akinek emléktáblája még mindig ott virít az egyik Váci utcai ház homlokzatán. Török András ama bizonyos régi, mára (sajnos, nem sajnos, ízlés dolga) letűnőben lévő pesti értelmiségi hangon beszél: okos, logikus, alapos, meggyőző, néha viszont túlságosan bőbeszédű és kedélyeskedő, és szeret bizonyos dolgokat újra meg újra elmondani. Idő- és térbeli bolyongásaihoz két útitársa akad: Simplicissimus és Complicatus viszik a személyességet a könyvbe - kár, hogy szerepeltetésük okairól kevés derül ki, előbbi nyilván a szerző alteregója, talán a másik is. A szép kivitelű kötetet régi életképek (személyes kedvencem: Mándy elsétál a Víg utcai fodrászüzlet előtt), valamint Felvidéki András rajzai és térképei díszítik. Utóbbiakat viszont jobban a szöveghez kellett volna igazítani, a józsefvárosi plébániatemplom, illetve a József telefonközpont számai például összecserélődtek. S talán egyszer lesz egy még tovább bővített kiadás is, amely nem csupán a turisztikailag frekventált területekre fókuszál.

Park, 2012, 520 oldal, 4500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.