Könyv

Orrhosszal

Londontól Londonig - Hatvannégy év olimpiai sikerei

  • - ts -
  • 2013. január 15.

Könyv

A versenysport, bár kétségkívül a szórakoztatóipar szerves része, semmiben nem hasonlítható az irodalomhoz vagy a fotóhoz, alkalmasint az ellenkezője. Ugyanez a helyzet a tévével is, ami annál is meglepőbb, hiszen a két muri kéz a kézben jár, ha nem lenne televíziós közvetítés, csak néhány szerencsés élvezhetné például könyvünk főszereplőinek, az olimpiáknak a csodáit. Csakhogy az "élő" közvetítés a tévében visszajátszható, lelassítható, ezer kunsztot lehet vele csinálni.

A versenysport, akárminő látványosság, mégsem hasonlítható össze a színházzal, mert ugyan élő műfajok, s mondják azt is, hogy nincsen két egyforma színielőadás, de a királyfit a végin úgyis megbökik... A sport csodája, amivel mindent, de mindent beelőz, az a cáfolhatatlan jelenidejűség, egyszersmind a megismételhetetlenség.


 

Ilyenformán a sporttal foglalkozó irodalom mindig - ledolgozhatatlan - hátrányból indul: amikor olvassuk, már tudjuk az eredményt, nincs miért izgulnunk.

Amúgy persze közeleg a karácsony, és itt az év vége, a nagy és színes albumok, illetve a nagy sportösszefoglalók szezonja. Karle Gábor immár második nagy és színes albuma (az előző a minden fenti állításunkat címében cáfoló Aranyak élőben volt) magabiztosan hozza a tőle elvárhatókat: képek, interjúk, CD-melléklet a nagy pillanatok hanganyagával, adott esetben jó mondatokkal, muzeális kincsekkel. A válogatás érdekes, izgalmas és legfőként szórakoztató, még meg is tudunk ezt-azt belőle, épp csak az élő sportot nem éri utol – alig marad le tőle, tán csak orrhosszal.

Szóvilág Kiadó, 2012, 304 oldal, 8990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.