Könyv

Orrhosszal

Londontól Londonig - Hatvannégy év olimpiai sikerei

  • - ts -
  • 2013. január 15.

Könyv

A versenysport, bár kétségkívül a szórakoztatóipar szerves része, semmiben nem hasonlítható az irodalomhoz vagy a fotóhoz, alkalmasint az ellenkezője. Ugyanez a helyzet a tévével is, ami annál is meglepőbb, hiszen a két muri kéz a kézben jár, ha nem lenne televíziós közvetítés, csak néhány szerencsés élvezhetné például könyvünk főszereplőinek, az olimpiáknak a csodáit. Csakhogy az "élő" közvetítés a tévében visszajátszható, lelassítható, ezer kunsztot lehet vele csinálni.

A versenysport, akárminő látványosság, mégsem hasonlítható össze a színházzal, mert ugyan élő műfajok, s mondják azt is, hogy nincsen két egyforma színielőadás, de a királyfit a végin úgyis megbökik... A sport csodája, amivel mindent, de mindent beelőz, az a cáfolhatatlan jelenidejűség, egyszersmind a megismételhetetlenség.


 

Ilyenformán a sporttal foglalkozó irodalom mindig - ledolgozhatatlan - hátrányból indul: amikor olvassuk, már tudjuk az eredményt, nincs miért izgulnunk.

Amúgy persze közeleg a karácsony, és itt az év vége, a nagy és színes albumok, illetve a nagy sportösszefoglalók szezonja. Karle Gábor immár második nagy és színes albuma (az előző a minden fenti állításunkat címében cáfoló Aranyak élőben volt) magabiztosan hozza a tőle elvárhatókat: képek, interjúk, CD-melléklet a nagy pillanatok hanganyagával, adott esetben jó mondatokkal, muzeális kincsekkel. A válogatás érdekes, izgalmas és legfőként szórakoztató, még meg is tudunk ezt-azt belőle, épp csak az élő sportot nem éri utol – alig marad le tőle, tán csak orrhosszal.

Szóvilág Kiadó, 2012, 304 oldal, 8990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.