Könyv

Orrhosszal

Londontól Londonig - Hatvannégy év olimpiai sikerei

  • - ts -
  • 2013. január 15.

Könyv

A versenysport, bár kétségkívül a szórakoztatóipar szerves része, semmiben nem hasonlítható az irodalomhoz vagy a fotóhoz, alkalmasint az ellenkezője. Ugyanez a helyzet a tévével is, ami annál is meglepőbb, hiszen a két muri kéz a kézben jár, ha nem lenne televíziós közvetítés, csak néhány szerencsés élvezhetné például könyvünk főszereplőinek, az olimpiáknak a csodáit. Csakhogy az "élő" közvetítés a tévében visszajátszható, lelassítható, ezer kunsztot lehet vele csinálni.

A versenysport, akárminő látványosság, mégsem hasonlítható össze a színházzal, mert ugyan élő műfajok, s mondják azt is, hogy nincsen két egyforma színielőadás, de a királyfit a végin úgyis megbökik... A sport csodája, amivel mindent, de mindent beelőz, az a cáfolhatatlan jelenidejűség, egyszersmind a megismételhetetlenség.


 

Ilyenformán a sporttal foglalkozó irodalom mindig - ledolgozhatatlan - hátrányból indul: amikor olvassuk, már tudjuk az eredményt, nincs miért izgulnunk.

Amúgy persze közeleg a karácsony, és itt az év vége, a nagy és színes albumok, illetve a nagy sportösszefoglalók szezonja. Karle Gábor immár második nagy és színes albuma (az előző a minden fenti állításunkat címében cáfoló Aranyak élőben volt) magabiztosan hozza a tőle elvárhatókat: képek, interjúk, CD-melléklet a nagy pillanatok hanganyagával, adott esetben jó mondatokkal, muzeális kincsekkel. A válogatás érdekes, izgalmas és legfőként szórakoztató, még meg is tudunk ezt-azt belőle, épp csak az élő sportot nem éri utol – alig marad le tőle, tán csak orrhosszal.

Szóvilág Kiadó, 2012, 304 oldal, 8990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.