Könyv

Tavaly egy rövidke kísértettörténet jelent meg tőle magyarul, az idén egy vaskos történelmi regény várható a német nyelvű irodalom sztárjától, Esterházy hajdani jó barátjától. A termékeny íróval telefonon beszélgettünk.

És elmesélte, hogy mit is olvasott.

Kertész özvegyének örököse és Schmidt Mária küzd a jogokért

Esélyes, hogy a tizenhárom éve az Egyesült Államokban angolul megjelent, pár hónapja itthon magyarul is kiadott könyv címe és alcíme közt feszülő ellentmondás a „világhírű elfelejtettekről” nem figyelmetlenségből került a borítóra.

Olykor-olykor akadnak kiemelkedő pillanatai a hazai populáris irodalomnak. Legutóbb – egész pontosan tíz éve – a magyar bűnügyi irodalom területén történt valami vélt vagy valós áttörés, ám mint egy veretes hard-boiled krimiben, itt sem minden egészen egyértelmű.

Amikor ezt írom, javában zajlik a téli olimpia, a sokadik azóta, hogy az Apa Szarajevóba ment elbeszélőjének édesapja 1984-ben elindult a téli olimpiára Ceau­șes­cu Romániájából, hogy azután soha ne térjen vissza. A disszidáló, szimbolikusan eltemetett apa hiánya, a vágyakozás utána, az apakép keresése és a hiány traumatizáltságától való szabadulás stratégiái állnak Király Kinga Júlia regényének középpontjában, amelyben a többi felmenő nem disszidál ugyan, de a maradásukban nincs sok köszönet.

Az ötlet pofonegyszerű volt, melyet Szondi György, a könyv szerkesztője és spiritus rectora igen világosan (bár némi szellemesnek vélt helyesírási kilengésekkel: mindigderűvel, egyszerlesz; vagy archaizáló szépelgésekkel: ha ki, fotómű, homályló cél) magyaráz el a Megannyi magát ecsetelő opus című bevezetőjében.