Könyv

Anya kiáll és beszél

Könyv

A Dósa Mariann és Udvarhelyi Éva Tessza által szerkesztett interjúkötet olyan anyák életét mutatja be, akiknek az anyaság nem elég. Nem elég, mert azt érzik, hogy a társadalom, amelyben élnek, nem tökéletes, és ezen változtatni akarnak. Nem elég, mert folyamatosan tanulni szeretnének valamit. Nem elég, mert úgy gondolják, hogy a kiteljesedésükhöz a karriernél és a családnál több kell. A kötetben szereplő nők egytől egyig olyan civil aktivisták, akiket nem hátráltat az anyaságuk, éppen ellenkezőleg: tanulnak a gyer­me­keik­­­­­től, hiszen az anyai szerep türelmesebbé, elfogadóbbá és jobb vezetővé tette őket. A könyv szerkesztői gondosan figyeltek arra, hogy egymástól teljesen eltérő helyzetű és családi hátterű nőket mutassanak be. Van, aki a mélyszegénységből küzdötte fel magát arra a szintre, hogy lediplomázzon és a munkájával azokon segítsen, akik hasonló módon szeretnének kitörni. De olyan is akad, akinek nincsenek anyagi gondjai, viszont családon belüli erőszak áldozata. Mindenkinek másképpen nehéz, de a terhek előbb-utóbb előnnyé válnak. Amellett, hogy számos figyelemre méltó életút bontakozik ki előttünk, az interjúalanyok meglepő őszinteséggel beszélnek az anyaságról, és olyan dolgokat mernek kimondani, amelyek tabunak számítanak. Például azt, hogy van az úgy, amikor egy anyának egyáltalán nem hiányzik a családja, mert a munkájában piheni ki az otthoni robot fáradalmait, de bevallják azt is, ha véletlenül estek teherbe. A tizenhat aktivista anya vallomása motivációt és erőt adhat azoknak, akik még nem merték bevallani: az anyaság nem elég.

Napvilág Kiadó – Közélet Iskolája, 2017, 358 oldal, 2800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.