Könyv

Anya kiáll és beszél

Könyv

A Dósa Mariann és Udvarhelyi Éva Tessza által szerkesztett interjúkötet olyan anyák életét mutatja be, akiknek az anyaság nem elég. Nem elég, mert azt érzik, hogy a társadalom, amelyben élnek, nem tökéletes, és ezen változtatni akarnak. Nem elég, mert folyamatosan tanulni szeretnének valamit. Nem elég, mert úgy gondolják, hogy a kiteljesedésükhöz a karriernél és a családnál több kell. A kötetben szereplő nők egytől egyig olyan civil aktivisták, akiket nem hátráltat az anyaságuk, éppen ellenkezőleg: tanulnak a gyer­me­keik­­­­­től, hiszen az anyai szerep türelmesebbé, elfogadóbbá és jobb vezetővé tette őket. A könyv szerkesztői gondosan figyeltek arra, hogy egymástól teljesen eltérő helyzetű és családi hátterű nőket mutassanak be. Van, aki a mélyszegénységből küzdötte fel magát arra a szintre, hogy lediplomázzon és a munkájával azokon segítsen, akik hasonló módon szeretnének kitörni. De olyan is akad, akinek nincsenek anyagi gondjai, viszont családon belüli erőszak áldozata. Mindenkinek másképpen nehéz, de a terhek előbb-utóbb előnnyé válnak. Amellett, hogy számos figyelemre méltó életút bontakozik ki előttünk, az interjúalanyok meglepő őszinteséggel beszélnek az anyaságról, és olyan dolgokat mernek kimondani, amelyek tabunak számítanak. Például azt, hogy van az úgy, amikor egy anyának egyáltalán nem hiányzik a családja, mert a munkájában piheni ki az otthoni robot fáradalmait, de bevallják azt is, ha véletlenül estek teherbe. A tizenhat aktivista anya vallomása motivációt és erőt adhat azoknak, akik még nem merték bevallani: az anyaság nem elég.

Napvilág Kiadó – Közélet Iskolája, 2017, 358 oldal, 2800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.