Könyv

Anya kiáll és beszél

Könyv

A Dósa Mariann és Udvarhelyi Éva Tessza által szerkesztett interjúkötet olyan anyák életét mutatja be, akiknek az anyaság nem elég. Nem elég, mert azt érzik, hogy a társadalom, amelyben élnek, nem tökéletes, és ezen változtatni akarnak. Nem elég, mert folyamatosan tanulni szeretnének valamit. Nem elég, mert úgy gondolják, hogy a kiteljesedésükhöz a karriernél és a családnál több kell. A kötetben szereplő nők egytől egyig olyan civil aktivisták, akiket nem hátráltat az anyaságuk, éppen ellenkezőleg: tanulnak a gyer­me­keik­­­­­től, hiszen az anyai szerep türelmesebbé, elfogadóbbá és jobb vezetővé tette őket. A könyv szerkesztői gondosan figyeltek arra, hogy egymástól teljesen eltérő helyzetű és családi hátterű nőket mutassanak be. Van, aki a mélyszegénységből küzdötte fel magát arra a szintre, hogy lediplomázzon és a munkájával azokon segítsen, akik hasonló módon szeretnének kitörni. De olyan is akad, akinek nincsenek anyagi gondjai, viszont családon belüli erőszak áldozata. Mindenkinek másképpen nehéz, de a terhek előbb-utóbb előnnyé válnak. Amellett, hogy számos figyelemre méltó életút bontakozik ki előttünk, az interjúalanyok meglepő őszinteséggel beszélnek az anyaságról, és olyan dolgokat mernek kimondani, amelyek tabunak számítanak. Például azt, hogy van az úgy, amikor egy anyának egyáltalán nem hiányzik a családja, mert a munkájában piheni ki az otthoni robot fáradalmait, de bevallják azt is, ha véletlenül estek teherbe. A tizenhat aktivista anya vallomása motivációt és erőt adhat azoknak, akik még nem merték bevallani: az anyaság nem elég.

Napvilág Kiadó – Közélet Iskolája, 2017, 358 oldal, 2800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.