Könyv

Egy finom angol úr

Két P. D. James-krimi

Könyv

Az angol úriember igazán figyelemre méltó történeti típus volt. Hajdanán egy egész világbirodalmat eligazgatott, következetesen tartózkodott a szélsőséges érzelemnyilvánításoktól, és hitelesen viselte a szmokingot éppúgy, mint a tweedzakót.

Az irodalomban is előszeretettel kultivált figura volt Oscar Wilde vígjátékaitól John Galsworthy regényfolyamáig, ám azóta sajna onnan is kihalt. A szemre oly gáncstalan gentleman a legtovább a krimik világában tudta megőrizni kitüntetett pozícióját, sokszor egyenesen a rejtélyes bűnesetek tévedhetetlen felderítője gyanánt.

Sherlock Holmes meg a Dorothy L. Slayers által megteremtett Lord Peter Wimsey alakja mellett e zsáner mintapéldájának, méghozzá utolsó mintapéldájának alighanem Adam Dalg­liesh főfelügyelő tekinthető. Ez a költői tehetséggel is megáldott bűnügyi szakember P. D. James legelső regényében, a Takard el az arcát! című, 1962-es krimiben lépett az olvasó elé. Dalgliesh mindenkor maga a szolid korrektség, akit jószerint épp ez a megveszekedetten zárt és rendezett homlokzat tesz érdekes alakká. Valamint az írónő átütő és kifogyhatatlan rokonszenve, amely már-már Mr. Darcy vonzó titokzatosságával kívánta felruházni kedvelt alakját. (A hasonlítás korántsem légből kapott: a 2014-ben elhunyt bárónő utolsó bűnregényével éppenséggel a Büszkeség és balítéletet folytatta…)

Az első Dalgliesh-történet, amely idén a 21. Század Kiadó jóvoltából jelent meg ismét magyarul (Nemes Anna újragondozott, minőségi fordításában), már rögtön teljében mutatja P. D. James krimiírói erényeit. A műfajhoz Agatha Christie életműve felől közelítő magyar olvasó számára ez mindenekelőtt az ismerős közeg és az éppily ismerős alakok megelevenítésének és ötletes újrarendezésének készségét jelenti. A nemes múltú vidéki udvarházban élő, de persze már lecsúszásnak indult famíliától a fontoskodó vénkisasszonyokig meg a mértéktartóan hedonista falusi doktorig mindenkivel találkozhattunk már más krimikben, s még azt sem állíthatnánk, hogy legalább a rejtély és annak megoldása az újdonság erejével hat az olvasóra. Ám a történet meg az elbeszélői hang mégis frissnek és meggyőzőnek bizonyul, épp csak annyi sterilitást éreztetve, amennyi majd’ minden lengébb angolszász kriminek sajátja. S őszintén szólva, ez a vonulat fikarcnyival sem mesterkéltebb, mint a hard-boiled krimik középmezőnyének életszagfétise.

A 20. század nagy brit hanyatlástörténete meg a szexuális forradalom mellett mindazonáltal
P. D. James sem ment el csukott szemmel, miként erről a másik, most újra kiadott krimije, a Nem nőnek való (1972) is meggyőzően tanúskodik. Az érintkezési szabályok lazábbakká, a társadalmi viszonylatok és kötések bizonytalanabbakká, a világ pedig erőszakosabbá vált, bizony még Cambridge-ben is. Itt kell egy gyanús haláleset végére járnia a huszonéves Cordelia Greynek, aki éppen csak megörökölte nyomozói praxisát öngyilkossá lett mentorától. S habár a néhai Róna Ilona fordításának mai utógondozása nem sikerült tökéletesen, ezen a krimin is valósággal végigszáguld az olvasói kíváncsiság. Ez a sietség pedig már csak azért is megéri, hiszen Dalgliesh főfelügyelő végül e regény lapjain is elénk kerül, hogy mélyen beleérző élet- és emberismeretével az ifjú Cordeliát csakúgy lenyűgözze, mint bennünket.

 

P. D. James: Takard el az arcát! (Ford.: Nemes Anna), 21. Század Kiadó, 2018, 333 oldal, 2990 Ft.

P. D. James: Nem nőnek való (Ford.: Róna Ilona), 21. Század Kiadó, 2018, 333 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.