Könyv

Egy finom angol úr

Két P. D. James-krimi

Könyv

Az angol úriember igazán figyelemre méltó történeti típus volt. Hajdanán egy egész világbirodalmat eligazgatott, következetesen tartózkodott a szélsőséges érzelemnyilvánításoktól, és hitelesen viselte a szmokingot éppúgy, mint a tweedzakót.

Az irodalomban is előszeretettel kultivált figura volt Oscar Wilde vígjátékaitól John Galsworthy regényfolyamáig, ám azóta sajna onnan is kihalt. A szemre oly gáncstalan gentleman a legtovább a krimik világában tudta megőrizni kitüntetett pozícióját, sokszor egyenesen a rejtélyes bűnesetek tévedhetetlen felderítője gyanánt.

Sherlock Holmes meg a Dorothy L. Slayers által megteremtett Lord Peter Wimsey alakja mellett e zsáner mintapéldájának, méghozzá utolsó mintapéldájának alighanem Adam Dalg­liesh főfelügyelő tekinthető. Ez a költői tehetséggel is megáldott bűnügyi szakember P. D. James legelső regényében, a Takard el az arcát! című, 1962-es krimiben lépett az olvasó elé. Dalgliesh mindenkor maga a szolid korrektség, akit jószerint épp ez a megveszekedetten zárt és rendezett homlokzat tesz érdekes alakká. Valamint az írónő átütő és kifogyhatatlan rokonszenve, amely már-már Mr. Darcy vonzó titokzatosságával kívánta felruházni kedvelt alakját. (A hasonlítás korántsem légből kapott: a 2014-ben elhunyt bárónő utolsó bűnregényével éppenséggel a Büszkeség és balítéletet folytatta…)

Az első Dalgliesh-történet, amely idén a 21. Század Kiadó jóvoltából jelent meg ismét magyarul (Nemes Anna újragondozott, minőségi fordításában), már rögtön teljében mutatja P. D. James krimiírói erényeit. A műfajhoz Agatha Christie életműve felől közelítő magyar olvasó számára ez mindenekelőtt az ismerős közeg és az éppily ismerős alakok megelevenítésének és ötletes újrarendezésének készségét jelenti. A nemes múltú vidéki udvarházban élő, de persze már lecsúszásnak indult famíliától a fontoskodó vénkisasszonyokig meg a mértéktartóan hedonista falusi doktorig mindenkivel találkozhattunk már más krimikben, s még azt sem állíthatnánk, hogy legalább a rejtély és annak megoldása az újdonság erejével hat az olvasóra. Ám a történet meg az elbeszélői hang mégis frissnek és meggyőzőnek bizonyul, épp csak annyi sterilitást éreztetve, amennyi majd’ minden lengébb angolszász kriminek sajátja. S őszintén szólva, ez a vonulat fikarcnyival sem mesterkéltebb, mint a hard-boiled krimik középmezőnyének életszagfétise.

A 20. század nagy brit hanyatlástörténete meg a szexuális forradalom mellett mindazonáltal
P. D. James sem ment el csukott szemmel, miként erről a másik, most újra kiadott krimije, a Nem nőnek való (1972) is meggyőzően tanúskodik. Az érintkezési szabályok lazábbakká, a társadalmi viszonylatok és kötések bizonytalanabbakká, a világ pedig erőszakosabbá vált, bizony még Cambridge-ben is. Itt kell egy gyanús haláleset végére járnia a huszonéves Cordelia Greynek, aki éppen csak megörökölte nyomozói praxisát öngyilkossá lett mentorától. S habár a néhai Róna Ilona fordításának mai utógondozása nem sikerült tökéletesen, ezen a krimin is valósággal végigszáguld az olvasói kíváncsiság. Ez a sietség pedig már csak azért is megéri, hiszen Dalgliesh főfelügyelő végül e regény lapjain is elénk kerül, hogy mélyen beleérző élet- és emberismeretével az ifjú Cordeliát csakúgy lenyűgözze, mint bennünket.

 

P. D. James: Takard el az arcát! (Ford.: Nemes Anna), 21. Század Kiadó, 2018, 333 oldal, 2990 Ft.

P. D. James: Nem nőnek való (Ford.: Róna Ilona), 21. Század Kiadó, 2018, 333 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.