E sorok szerzője még élénken emlékszik, amikor 1989 nyarán, lemezbolti eladóként, óva intette a nála érdeklődő NDK-s fiatalokat, hogy fejjel menjenek a falnak, mondván: hamarosan legálisan kelhetnek majd át a magyar–osztrák határon. Mintha csak ma lett volna. De nem ma volt, hanem immár tegnapelőtt. És hogy mennyire, azt ez a kiváló könyv is alátámasztja.
Az alcím (A berlini fal ledöntésének története a globális médiában) amolyan sajtótörténeti, médiaszociológiai tanulmányt ígér. Az is, meg sok egyéb más. A szerző hihetetlen aprólékossággal, a szinte teljes szakirodalmat végigkövető türelemmel és elemzőkedvvel taglalja az 1989. november 9–10. éjszakáján előbb Kelet-, aztán Nyugat-Berlinben, végül, hajnal táján már egyszerűen csak Berlinben történt eseményeket. Közben teoretikus fantáziája is remekül működik, amennyiben bevezeti a globális ikonikus esemény (global iconic event) fogalmát, és elemzi annak különféle stációit. Az ilyen esemény „az, amit a nemzetközi média részletesen taglal, majd a későbbiekben rituálisan megemlékezik róla”. Egy szakember nyilván képes érvényesen belekötni e definícióba, én, az amatőr, egyszerűen csak élveztem a hatalmas kondérokban feltálalt ismeretanyagot, információhalmazt, a mellbevágó idézetek és történetek tömegét, és persze a parádés képanyagot.
A kötet mindamellett előrevetíti a leendő (vagy kissé már jelenkori) tipikus magyar tudóssorsot: a szerző Berlinben dolgozott, aztán New Yorkban, ahol jelenleg a New School oktatója; könyvét angolul írta, mely most Lázár Júlia fordításában jelent meg az anyanyelvén.
Corvina, 2018, 210 oldal, 3990 Ft
