Interjú

„Rossz verset nem írt”

Osztovits Szabolcs magyartanár Petőfi hétköznapjairól

Könyv

Sors, nyiss nekem tért címmel írta meg Petőfi Sándor életének „krónikáját”. Az Osiris kiadásában megjelent kötet Petőfi napjait igyekszik dokumentálni. A budapesti Fazekas Mihály Gimnázium egykori tanárával, számos tankönyv szerzőjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Miért éppen ebben a formában nyúlt hozzá a Petőfi-életműhöz?

Osztovits Szabolcs: A nyugdíjazásom előtti években elkezdtem gyűjteni a Petőfi-irodalmat, és már vagy kétmázsányi anyag összegyűlt, amikor Margócsy István egyik tanulmányában olvastam a legteljesebb Petőfi-kronológiáról, amelyről hamar kiderült, hogy összesen négyoldalnyi. Ezután vettem a fejembe, hogy elkészítek egy napokra lebontott kronológiát, bár ezt a szót nem szabad használnom, mivel a komoly irodalmárok szerint kronológia csak sűrű lábjegyzetekkel ellátott tudományos anyag lehet, az enyém viszont nem az. Sőt valójában nem is gondoltam arra, hogy egyszer megjelenik. Inkább a magam örömére készítettem. A munka három-négy évet vett igénybe – jobb napokon 8–12 órát dolgoztam vele –, és csak akkor kezdtem el kiadót keresni, amikor már úgy 90 százalékban kész volt.

MN: Milyen forrásokból dolgozott?

OSZ: A legfontosabb Ferenczi Zoltán háromkötetes Petőfije, amelyet még 1896-ban adtak ki, illetve Kerényi Ferenc kiváló, 2008-ban megjelent monográfiája. Hatalmas segítséget jelentettek a különféle helytörténészi munkák – ezekből értesülhetünk például Petrovics István üzleti vállalkozásairól –, de segített maga Petőfi is az Úti jegyzetekkel és a Kerényi Frigyeshez címzett Úti levelekkel, hiszen ezekben naplószerűen írja meg, hogy mi történt vele. Ezzel együtt is igyekeztem minden adatot több forrásból is megerősíteni.

MN: A kötet alaposan rácáfol az egyszerű alföldi fiú képére éppúgy, mint arra is, hogy szegény emberek voltak a szülei. Hogyan maradhatott meg Petőfi körül ez az egyszerűgyerek-imázs több mint 170 évvel a halála után is?

OSZ: Ez olyannyira így van, hogy ma is gyakran hallom Petőfivel kapcsolatban azt, hogy „parasztcsaládba született”. Ezzel szemben apja jómódú szakmunkás, hentes-mészáros volt, ez a szakma a 19. században a legmegbecsültebbek és legjövedelmezőbbek közé tartozott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.