Interjú

„Rossz verset nem írt”

Osztovits Szabolcs magyartanár Petőfi hétköznapjairól

Könyv

Sors, nyiss nekem tért címmel írta meg Petőfi Sándor életének „krónikáját”. Az Osiris kiadásában megjelent kötet Petőfi napjait igyekszik dokumentálni. A budapesti Fazekas Mihály Gimnázium egykori tanárával, számos tankönyv szerzőjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Miért éppen ebben a formában nyúlt hozzá a Petőfi-életműhöz?

Osztovits Szabolcs: A nyugdíjazásom előtti években elkezdtem gyűjteni a Petőfi-irodalmat, és már vagy kétmázsányi anyag összegyűlt, amikor Margócsy István egyik tanulmányában olvastam a legteljesebb Petőfi-kronológiáról, amelyről hamar kiderült, hogy összesen négyoldalnyi. Ezután vettem a fejembe, hogy elkészítek egy napokra lebontott kronológiát, bár ezt a szót nem szabad használnom, mivel a komoly irodalmárok szerint kronológia csak sűrű lábjegyzetekkel ellátott tudományos anyag lehet, az enyém viszont nem az. Sőt valójában nem is gondoltam arra, hogy egyszer megjelenik. Inkább a magam örömére készítettem. A munka három-négy évet vett igénybe – jobb napokon 8–12 órát dolgoztam vele –, és csak akkor kezdtem el kiadót keresni, amikor már úgy 90 százalékban kész volt.

MN: Milyen forrásokból dolgozott?

OSZ: A legfontosabb Ferenczi Zoltán háromkötetes Petőfije, amelyet még 1896-ban adtak ki, illetve Kerényi Ferenc kiváló, 2008-ban megjelent monográfiája. Hatalmas segítséget jelentettek a különféle helytörténészi munkák – ezekből értesülhetünk például Petrovics István üzleti vállalkozásairól –, de segített maga Petőfi is az Úti jegyzetekkel és a Kerényi Frigyeshez címzett Úti levelekkel, hiszen ezekben naplószerűen írja meg, hogy mi történt vele. Ezzel együtt is igyekeztem minden adatot több forrásból is megerősíteni.

MN: A kötet alaposan rácáfol az egyszerű alföldi fiú képére éppúgy, mint arra is, hogy szegény emberek voltak a szülei. Hogyan maradhatott meg Petőfi körül ez az egyszerűgyerek-imázs több mint 170 évvel a halála után is?

OSZ: Ez olyannyira így van, hogy ma is gyakran hallom Petőfivel kapcsolatban azt, hogy „parasztcsaládba született”. Ezzel szemben apja jómódú szakmunkás, hentes-mészáros volt, ez a szakma a 19. században a legmegbecsültebbek és legjövedelmezőbbek közé tartozott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.