Interjú

„Rossz verset nem írt”

Osztovits Szabolcs magyartanár Petőfi hétköznapjairól

Könyv

Sors, nyiss nekem tért címmel írta meg Petőfi Sándor életének „krónikáját”. Az Osiris kiadásában megjelent kötet Petőfi napjait igyekszik dokumentálni. A budapesti Fazekas Mihály Gimnázium egykori tanárával, számos tankönyv szerzőjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Miért éppen ebben a formában nyúlt hozzá a Petőfi-életműhöz?

Osztovits Szabolcs: A nyugdíjazásom előtti években elkezdtem gyűjteni a Petőfi-irodalmat, és már vagy kétmázsányi anyag összegyűlt, amikor Margócsy István egyik tanulmányában olvastam a legteljesebb Petőfi-kronológiáról, amelyről hamar kiderült, hogy összesen négyoldalnyi. Ezután vettem a fejembe, hogy elkészítek egy napokra lebontott kronológiát, bár ezt a szót nem szabad használnom, mivel a komoly irodalmárok szerint kronológia csak sűrű lábjegyzetekkel ellátott tudományos anyag lehet, az enyém viszont nem az. Sőt valójában nem is gondoltam arra, hogy egyszer megjelenik. Inkább a magam örömére készítettem. A munka három-négy évet vett igénybe – jobb napokon 8–12 órát dolgoztam vele –, és csak akkor kezdtem el kiadót keresni, amikor már úgy 90 százalékban kész volt.

MN: Milyen forrásokból dolgozott?

OSZ: A legfontosabb Ferenczi Zoltán háromkötetes Petőfije, amelyet még 1896-ban adtak ki, illetve Kerényi Ferenc kiváló, 2008-ban megjelent monográfiája. Hatalmas segítséget jelentettek a különféle helytörténészi munkák – ezekből értesülhetünk például Petrovics István üzleti vállalkozásairól –, de segített maga Petőfi is az Úti jegyzetekkel és a Kerényi Frigyeshez címzett Úti levelekkel, hiszen ezekben naplószerűen írja meg, hogy mi történt vele. Ezzel együtt is igyekeztem minden adatot több forrásból is megerősíteni.

MN: A kötet alaposan rácáfol az egyszerű alföldi fiú képére éppúgy, mint arra is, hogy szegény emberek voltak a szülei. Hogyan maradhatott meg Petőfi körül ez az egyszerűgyerek-imázs több mint 170 évvel a halála után is?

OSZ: Ez olyannyira így van, hogy ma is gyakran hallom Petőfivel kapcsolatban azt, hogy „parasztcsaládba született”. Ezzel szemben apja jómódú szakmunkás, hentes-mészáros volt, ez a szakma a 19. században a legmegbecsültebbek és legjövedelmezőbbek közé tartozott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.