„Rossz verset nem írt”

Osztovits Szabolcs magyartanár Petőfi hétköznapjairól

Sors, nyiss nekem tért címmel írta meg Petőfi Sándor életének „krónikáját”. Az Osiris kiadásában megjelent kötet Petőfi napjait igyekszik dokumentálni. A budapesti Fazekas Mihály Gimnázium egykori tanárával, számos tankönyv szerzőjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Miért éppen ebben a formában nyúlt hozzá a Petőfi-életműhöz?

Osztovits Szabolcs: A nyugdíjazásom előtti években elkezdtem gyűjteni a Petőfi-irodalmat, és már vagy kétmázsányi anyag összegyűlt, amikor Margócsy István egyik tanulmányában olvastam a legteljesebb Petőfi-kronológiáról, amelyről hamar kiderült, hogy összesen négyoldalnyi. Ezután vettem a fejembe, hogy elkészítek egy napokra lebontott kronológiát, bár ezt a szót nem szabad használnom, mivel a komoly irodalmárok szerint kronológia csak sűrű lábjegyzetekkel ellátott tudományos anyag lehet, az enyém viszont nem az. Sőt valójában nem is gondoltam arra, hogy egyszer megjelenik. Inkább a magam örömére készítettem. A munka három-négy évet vett igénybe – jobb napokon 8–12 órát dolgoztam vele –, és csak akkor kezdtem el kiadót keresni, amikor már úgy 90 százalékban kész volt.

MN: Milyen forrásokból dolgozott?

OSZ: A legfontosabb Ferenczi Zoltán háromkötetes Petőfije, amelyet még 1896-ban adtak ki, illetve Kerényi Ferenc kiváló, 2008-ban megjelent monográfiája. Hatalmas segítséget jelentettek a különféle helytörténészi munkák – ezekből értesülhetünk például Petrovics István üzleti vállalkozásairól –, de segített maga Petőfi is az Úti jegyzetekkel és a Kerényi Frigyeshez címzett Úti levelekkel, hiszen ezekben naplószerűen írja meg, hogy mi történt vele. Ezzel együtt is igyekeztem minden adatot több forrásból is megerősíteni.

MN: A kötet alaposan rácáfol az egyszerű alföldi fiú képére éppúgy, mint arra is, hogy szegény emberek voltak a szülei. Hogyan maradhatott meg Petőfi körül ez az egyszerűgyerek-imázs több mint 170 évvel a halála után is?

OSZ: Ez olyannyira így van, hogy ma is gyakran hallom Petőfivel kapcsolatban azt, hogy „parasztcsaládba született”. Ezzel szemben apja jómódú szakmunkás, hentes-mészáros volt, ez a szakma a 19. században a legmegbecsültebbek és legjövedelmezőbbek közé tartozott.