Interjú

„Rossz verset nem írt”

Osztovits Szabolcs magyartanár Petőfi hétköznapjairól

Könyv

Sors, nyiss nekem tért címmel írta meg Petőfi Sándor életének „krónikáját”. Az Osiris kiadásában megjelent kötet Petőfi napjait igyekszik dokumentálni. A budapesti Fazekas Mihály Gimnázium egykori tanárával, számos tankönyv szerzőjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Miért éppen ebben a formában nyúlt hozzá a Petőfi-életműhöz?

Osztovits Szabolcs: A nyugdíjazásom előtti években elkezdtem gyűjteni a Petőfi-irodalmat, és már vagy kétmázsányi anyag összegyűlt, amikor Margócsy István egyik tanulmányában olvastam a legteljesebb Petőfi-kronológiáról, amelyről hamar kiderült, hogy összesen négyoldalnyi. Ezután vettem a fejembe, hogy elkészítek egy napokra lebontott kronológiát, bár ezt a szót nem szabad használnom, mivel a komoly irodalmárok szerint kronológia csak sűrű lábjegyzetekkel ellátott tudományos anyag lehet, az enyém viszont nem az. Sőt valójában nem is gondoltam arra, hogy egyszer megjelenik. Inkább a magam örömére készítettem. A munka három-négy évet vett igénybe – jobb napokon 8–12 órát dolgoztam vele –, és csak akkor kezdtem el kiadót keresni, amikor már úgy 90 százalékban kész volt.

MN: Milyen forrásokból dolgozott?

OSZ: A legfontosabb Ferenczi Zoltán háromkötetes Petőfije, amelyet még 1896-ban adtak ki, illetve Kerényi Ferenc kiváló, 2008-ban megjelent monográfiája. Hatalmas segítséget jelentettek a különféle helytörténészi munkák – ezekből értesülhetünk például Petrovics István üzleti vállalkozásairól –, de segített maga Petőfi is az Úti jegyzetekkel és a Kerényi Frigyeshez címzett Úti levelekkel, hiszen ezekben naplószerűen írja meg, hogy mi történt vele. Ezzel együtt is igyekeztem minden adatot több forrásból is megerősíteni.

MN: A kötet alaposan rácáfol az egyszerű alföldi fiú képére éppúgy, mint arra is, hogy szegény emberek voltak a szülei. Hogyan maradhatott meg Petőfi körül ez az egyszerűgyerek-imázs több mint 170 évvel a halála után is?

OSZ: Ez olyannyira így van, hogy ma is gyakran hallom Petőfivel kapcsolatban azt, hogy „parasztcsaládba született”. Ezzel szemben apja jómódú szakmunkás, hentes-mészáros volt, ez a szakma a 19. században a legmegbecsültebbek és legjövedelmezőbbek közé tartozott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.