A 440 oldalas monumentális munka, amelybe a szerző több önéletrajzi elemet is beleszőtt, a brit és a karibi női irodalmi hagyomány és a női Bildungsroman örököse, miközben magán viseli a posztmodern irodalom jegyeit is. Utóbbinak megfelelően nincs főszereplője vagy domináns nézőpontja: mind a tizenkettő (életkor, osztályhelyzet, foglalkozás, világnézet, szexuális orientáció és nemi identitás szempontjából sokféle) nő perspektíváját megismerjük. A központozás részleges (a szöveg csak vesszőkkel tagolt, mondatzáró pontok és így nagy kezdőbetűk nincsenek), és ez a szöveg ritmusát az élőszóhoz, vagy épp a fejünkben csapongó gondolatokhoz teszi hasonlatossá, és egyben főhajtás a tudatfolyamregényt megalkotó Virginia Woolf előtt. A szereplőket előbb a jelenben látjuk, aztán a múltjukba merülünk, megismerjük faji szempontból összetett örökségüket, majd újra a jelenben búcsúzunk el tőlük, hogy aztán egy következő fejezetben, immár más megvilágításban újra felbukkanjanak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
