könyv

Star Wars – Évről évre

  • - kg -
  • 2017. október 7.

Könyv

Ideje lenne alaposabban szemügyre venni a barlangrajzokat is, hátha már az ősembernek is köze volt a Star Warshoz, vagy ha mégsem, bőven akadnak még kutakodásra alkalmas korok az emberiség történetében, miért is állnánk meg 1914-nél? Innen, Gertie, a dinoszaurusz 1914-es színre lépésétől eredezteti a Star Wars történetét ez a dohányzóasztalnyi képeskönyv, mely évről évre, Gertie-től a Zsivány egyesig haladva ismétli át a kötelező tananyagot, kis történelmi és popkulturális kitekintésekkel. Aki tehát a „Star Wars és az ipari forradalom” vagy a „Han Solo gyökerei a reneszánszban” fejezetekre kíváncsi, máshol kutakodjon, de azért Gertie-ig visszamenni, az sem rossz teljesítmény, tekintve, hogy George Lucas csak 30 évvel később látta meg a napvilágot. De persze hatni sok minden hathatott a kis George-ra.

Mint a legtöbb új SW-kiadvány, e sokadik könyvszerű képződmény is egyszerre kelti a gondosan kimatekolt üzleti lenyúlás kissé ragacsos érzését és azt az elégedettséget, amit csakis egy éltes rajongó érezhet, amikor immár sokadszorra térítik el a régóta esedékes felnövéstől. A minőség kifogástalan, rengeteg színes apróság lett a padlásról összehordva, talán a kelleténél több is, így kerülhetett – mint­egy jellemző példaként – egymás mellé a gülüszemű Ackbar admirális és Ronald Reagan, csak azért, mert az előbbi műanyag figuraként már ’83 februárjában kapható volt, míg utóbbi ugyanezen év márciusában az Evangélikusok Nemzeti Szövetségének éves találkozóján legonoszbirodalmazta a Szovjet­uniót. A jó admirális véleménye nem ismert Ronnie-ról, várjuk nagyon azt a könyvet (Ackbar: A Reagan-éra), amelyből erre is fény derül. Arra viszont már itt fény derül, hogy a Lucasfilm 2001. július 24-én beperelt egy buffalói orvosi eszközöket gyártó céget, amiért az a fénykard nevet adta az egyik új berendezésének. Ezt például itt olvastuk először.

Fordította Bus András. Kolibri, 2017, 368 oldal, 9999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.