könyv

Star Wars – Évről évre

  • - kg -
  • 2017. október 7.

Könyv

Ideje lenne alaposabban szemügyre venni a barlangrajzokat is, hátha már az ősembernek is köze volt a Star Warshoz, vagy ha mégsem, bőven akadnak még kutakodásra alkalmas korok az emberiség történetében, miért is állnánk meg 1914-nél? Innen, Gertie, a dinoszaurusz 1914-es színre lépésétől eredezteti a Star Wars történetét ez a dohányzóasztalnyi képeskönyv, mely évről évre, Gertie-től a Zsivány egyesig haladva ismétli át a kötelező tananyagot, kis történelmi és popkulturális kitekintésekkel. Aki tehát a „Star Wars és az ipari forradalom” vagy a „Han Solo gyökerei a reneszánszban” fejezetekre kíváncsi, máshol kutakodjon, de azért Gertie-ig visszamenni, az sem rossz teljesítmény, tekintve, hogy George Lucas csak 30 évvel később látta meg a napvilágot. De persze hatni sok minden hathatott a kis George-ra.

Mint a legtöbb új SW-kiadvány, e sokadik könyvszerű képződmény is egyszerre kelti a gondosan kimatekolt üzleti lenyúlás kissé ragacsos érzését és azt az elégedettséget, amit csakis egy éltes rajongó érezhet, amikor immár sokadszorra térítik el a régóta esedékes felnövéstől. A minőség kifogástalan, rengeteg színes apróság lett a padlásról összehordva, talán a kelleténél több is, így kerülhetett – mint­egy jellemző példaként – egymás mellé a gülüszemű Ackbar admirális és Ronald Reagan, csak azért, mert az előbbi műanyag figuraként már ’83 februárjában kapható volt, míg utóbbi ugyanezen év márciusában az Evangélikusok Nemzeti Szövetségének éves találkozóján legonoszbirodalmazta a Szovjet­uniót. A jó admirális véleménye nem ismert Ronnie-ról, várjuk nagyon azt a könyvet (Ackbar: A Reagan-éra), amelyből erre is fény derül. Arra viszont már itt fény derül, hogy a Lucasfilm 2001. július 24-én beperelt egy buffalói orvosi eszközöket gyártó céget, amiért az a fénykard nevet adta az egyik új berendezésének. Ezt például itt olvastuk először.

Fordította Bus András. Kolibri, 2017, 368 oldal, 9999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”