könyv

Star Wars – Évről évre

  • - kg -
  • 2017. október 7.

Könyv

Ideje lenne alaposabban szemügyre venni a barlangrajzokat is, hátha már az ősembernek is köze volt a Star Warshoz, vagy ha mégsem, bőven akadnak még kutakodásra alkalmas korok az emberiség történetében, miért is állnánk meg 1914-nél? Innen, Gertie, a dinoszaurusz 1914-es színre lépésétől eredezteti a Star Wars történetét ez a dohányzóasztalnyi képeskönyv, mely évről évre, Gertie-től a Zsivány egyesig haladva ismétli át a kötelező tananyagot, kis történelmi és popkulturális kitekintésekkel. Aki tehát a „Star Wars és az ipari forradalom” vagy a „Han Solo gyökerei a reneszánszban” fejezetekre kíváncsi, máshol kutakodjon, de azért Gertie-ig visszamenni, az sem rossz teljesítmény, tekintve, hogy George Lucas csak 30 évvel később látta meg a napvilágot. De persze hatni sok minden hathatott a kis George-ra.

Mint a legtöbb új SW-kiadvány, e sokadik könyvszerű képződmény is egyszerre kelti a gondosan kimatekolt üzleti lenyúlás kissé ragacsos érzését és azt az elégedettséget, amit csakis egy éltes rajongó érezhet, amikor immár sokadszorra térítik el a régóta esedékes felnövéstől. A minőség kifogástalan, rengeteg színes apróság lett a padlásról összehordva, talán a kelleténél több is, így kerülhetett – mint­egy jellemző példaként – egymás mellé a gülüszemű Ackbar admirális és Ronald Reagan, csak azért, mert az előbbi műanyag figuraként már ’83 februárjában kapható volt, míg utóbbi ugyanezen év márciusában az Evangélikusok Nemzeti Szövetségének éves találkozóján legonoszbirodalmazta a Szovjet­uniót. A jó admirális véleménye nem ismert Ronnie-ról, várjuk nagyon azt a könyvet (Ackbar: A Reagan-éra), amelyből erre is fény derül. Arra viszont már itt fény derül, hogy a Lucasfilm 2001. július 24-én beperelt egy buffalói orvosi eszközöket gyártó céget, amiért az a fénykard nevet adta az egyik új berendezésének. Ezt például itt olvastuk először.

Fordította Bus András. Kolibri, 2017, 368 oldal, 9999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.