Az univerzum tágul, Brooklyn nem tágul – tudjuk a híres univerzum- és Brooklyn-szakértőtől, Woody Allentől. Jó, jó, de mi a helyzet a levéltárakkal? Szomorú, de e tekintetben még egy olyan távoli holdon, mint az Orchis 2 is jobb a helyzet, mint a mi várnegyedünkben (Brooklynról egyelőre nincs hírünk). Igen lehangoló, de míg Orbán nagyúr uralkodása alatt az univerzum e nekünk oly kedves kis zugában már kutatni sem lehet rendesen (kell a hely a minisztériumnak), addig az Orchis 2 levéltárában zavartalanul folyik a kutatómunka és a múltfeltárás. És ennek meg is lett az eredménye: csodás kézimunkák, rajzolt térképoldalak kerültek elő, amelyek alighanem a híres ithoriai művész, Gammit Chond keze munkáját dicsérik. A Lucasfilm fizetési nyilvántartásai nyilván másnak – Tim McDonagh illusztrátornak – tulajdonítják e szemrevaló szakmunkákat, amelyek, ha valamit tágítanak, az csakis a pénztárcánkban keletkező űr lehet. De hagyjuk a corporate kötözködést, a nagy Star Wars-biznisz szikár olvasatát: aki atlaszszerű, képregényes feldolgozásban, a yavini időszámítás (Y. e. – Y. u.) szerinti rendszerben szeretné végigkövetni az örökkön-örökké táguló SW-univerzumot (vagyunk ezzel páran), annak végre nem kell többé álmatlan éjszakákat elszenvednie. Szívesen megnéznénk egyszer egy D. e. – D. u. (Disney előtt – Disney után) felbontású történeti munkát is, de most már tényleg elég: a végén nem csak azt kell elfogadnunk, hogy Savage Opress, a gaz Dooku tanítványa, rólunk, szívtelen újságírókról kapta a nevét, de azt is, hogy nem is túloztak a névadók. Egyébként meg emlékeznek a viccben szereplő vizsgázóra, akinek, protekció híján, a világháború valamennyi áldozatát fel kell sorolnia név szerint? Jó hír a Star Warsból PhD-zők számára, hogy a Galaktikus atlasz az ilyen szerencsétlen vizsgahelyzetekre is felkészít.
Fordította: Nagy Gergely. Kolibri, 2017, 80 oldal, 3499 Ft
