Könyv

Somogyi Aranka: Testmértan

  • Bán Zoltán András
  • 2017. június 18.

Könyv

Mostanság, még körkérdésben is, folyamatosan az hallható irodalmi berkekből, hogy kockázatvállalás. Mintha ez lenne a mai irodalom legfontosabb követelménye, miközben az sem világos, mit is jelent voltaképpen: mikortól kockázatos valami a művészetben, és ha igen, az mennyiben garanciája a jelentős vagy fontos teljesítménynek. És: ha kockázatvállalásként valami sikeres, az mennyiben kockázatos úgy istenigazából!? Hiszen a rizikózásnak talán éppen az lehet az egyik értelme, hogy belekalkulálja a sikertelenséget. Megvannak az újabb (és régebbi: Hajnóczy Péter, Hazai Attila) szentjei ennek az új mítosznak, de akik tényleg vállalnak a művészetben valamiféle kockázatot, azoknak általában a nevüket sem említik sehol. Ami logikus, hiszen a sikeres kockázatvállalás egyik jele a totális sikertelenség. De hát persze ez is csak olyan idióta oximoron, mint a sikertelen öngyilkosság.

Legyen bárhogyan is, úgy érzem, Somogyi Aranka komoly kockázatot vállalt a kötetével. Mindjárt az aktfotókkal (Vincze Mariann és Magyar Mária képei), amelyek talán magát a szerzőt ábrázolják nem a legelőnyösebb beállításokban – lógó keblek, szappanossá mállott bőr etc. És éppen ilyenek a versszerű, rövid prózai futamok is a könyvben, egy valaha feltehetően „jó csaj”, egy „italozó életmódot folytató” prolinő lerobbanásának visszhangjai. Brutális viviszekció, amelynek a végén egy nagy vers, a Sidi-bou-Said című, rezignált és önironikus elégia próbálja megbékíteni a lírai Ént önmagával. De korántsem az olvasóval.

Műút Könyvek, 2016, 88 oldal, 2000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.

Ítélt az utókor

Szerették őket, így az államosításkor maradt 200-200 hold földjük. Később mégis ku­láknak minősültek az utolsó óföldeáki földes­urak, Návay László és testvére, Aranka. Egy cselédjük házában haltak meg. Kúriájukat most uniós pénzből felújítják. Bérelhető lesz, mint a közeli batidai vadászkastély.