Könyv

Sylwia Chutnik: Női zseb­atlasz

  • Sisso
  • 2015. június 21.

Könyv

Nők, illetve nőknek tűnő alakok az időben, a társadalomban és az emlékeinkben – a manapság nálunk is virágzó városi séták irodalmi lenyomatai. Egy-egy ilyen polgári kiránduláson a nagyváros bizonyos kerületeit, lakónegyedeit szokás bemutatni tematikusan. Itt hangzanak el a legizgalmasabb történetek egy városról, és nem az idegenforgalmi omnibusz tetején. A szerző újságíró, nőjogi aktivista, aki praktizáló idegenvezetőként a város ikonikus nőalakjain keresztül mutatja be Varsót. De ez most irodalom.

Chutnik 2008-ban ezzel a kötettel debütált íróként, amely nyilván a városvezetői tapasztalataiból is táplálkozik, és a formája, felépítése meg a címe emlékeztet is egy turistakézikönyvre. Ha úgy tetszik, feminista nézőpontból született mű, amely annyit jelent, hogy hitelesen, társadalmi tabuk nélkül, leplezetlenül szól arról a rétegről, azokról az emberekről, akiket bemutat.

A négy fejezet egy varsói bérház négy lakójára fókuszál. Három nő és egy elnőiesedett férfi mélylélek­tanilag is pontos élettörténete. A fejezetek elején szinte felülről látni a helyszíneket, térkép a táj, a piac és a nagyváros egyik legszegényebb kerülete, aztán a töredezett történet még sokszor visszatér ebbe a perspektívába. Ismeretlen női archetípusok tengeréből (bazárosok, összekötők, utánzatok, kis hercegnők) emelkedik ki mindig egy központi figura, akinek az életét közelebbről megismerjük. Mintha egy rezervált példányt írna le egy természettudós, fenséges jelenségeket látunk, identitásuk utolsó harcosait, miközben a rongyos hétköznapi drámákat olyan szeretettel és érzékenységgel mutatja be a közömbös környezetben, hogy együtt érzünk a szereplőkkel. A gyerekkoruktól megszomorítottakkal és megalázottakkal, az erőszakba belehülyültekkel, akik nagyobb hősök, mint a honvédő katonák vagy a semmirekellő politikusok. Hogy miért, azt szépen meg lehet ebből a könyvből érteni.

Fordította: Mihályi Zsuzsa. Typotex, 2015, 194 oldal, 2500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.