Londonnál kevés metropolis hatott megtermékenyítőbben a fantasy műfajára, és miközben Moorcocktól Gaimanig előbb vagy utóbb minden zsánerközeli szerző megírja a maga Temze-parti meséjét, néhányan elszakadni sem tudnak tőle.
Manapság divatos úgy játszani identitáskeresősdit, hogy alapul vesznek egy valós családi történetet, kicsit utánanyomoznak, megspékelik az olvasó számára valójában sosem tudható mennyiségű fikcióval, és voilá, máris kész a főhős, aki lehet, hogy egyben maga a szerző is, ki tudja?
Egyre-másra jelennek meg irodalmi tudósításai önmagáról: a Winter Journalban a teste önéletrajzát írta meg, párdarabjában, az Amerikában frissen megjelent Report from the Interiorban pedig szellemi fejlődésének állít emléket. A Nobel-díjas J. M. Coetzee-vel folytatott levelezése Itt és most címen nemrég jelent meg magyarul. A 66 éves brooklyni íróval Brooklynban beszélgettünk.
Életműve arasznyi helyen elfér a polcon: Sorstalanság, A kudarc, Kaddis a meg nem született gyermekért, Jegyzőkönyv, A holocaust mint kultúra, Az angol lobogó, Gályanapló - Kertész Imre könyveinek súlya azonban, darabszámuktól függetlenül, a legnagyobbak közé sorolja szerzőjüket.
Én az élet dolgait két részre osztom: rettenetesekre és nyomorúságosakra - fogalmaz Woody Allen (figurája) az Annie Hall egyik híres jelenetében, s a rettenetesekre például rögtön elsőre a vakságot hozza fel.