Könyvmelléklet

Szépen megélt szenvedés

Géher István: Polgár Istók. Első ének. 2003-2007

  • Sántha József
  • 2008. április 24.

Könyv

"Az én időmben a Paksi halászcsárda söntésébe jártak azok az írók, akik a Bolond Istók szinte vándortémává nemesedő folytatását kívánták volna megírni" - mondá egy deresedő szakállú szerkesztő, mikor a kezembe adta e könyvet. S lám, most a honi irodalomtudomány egyik legjelesebbje, Géher István hatvan fölött verses regény írásába kezd; és mint tudjuk, nem előzmények nélkül próbálkozik a szépirodalommal, a legkülönbözőbb klasszikus formákban (anakreoni dalok, haiku) tett kísérletei nagyon is tehetséges, eredeti költői megszólalásról árulkodnak.

 

Legutóbb megjelent hosszabb tanulmányában (Holmi, 2005. december) Arany János Hamlet-fordításának titkaiba vezet be. Géher láttató nyelven író, ihletett stiliszta, akinek írásaiban olyan intenzíven vannak jelen a tárgyalt művek, gondolatilag olyan sokoldalúan és eredeti meglátásokkal közelít a klasszikusokhoz, hogy az olvasó mindig a mű erőterében érezheti magát; az elemzett művek nem veszítenek soha a tört ezüst ragyogásából; úgy ír, úgy értelmez, hogy a remekművek új és más értelemmel telve ösztönzik újraolvasásra a befogadót. Tanulmánya végigkalauzol Arany lelkivilágának legrejtettebb zugain, amikor kimutatja, milyen alkotói válságokon (többéves hallgatás), szakmai érzékenységen (más fordítja a Hamletet) és egyéni tragédián (lánya, Juliska halála) kell keresztültörnie, hogy megszülessen a magyar irodalom egyik legoriginálisabb, semmivel össze nem vethető költői nyelve. (Vörösmarty Learje csak a félrefordítások miatt marad el mögötte.) Mindenképpen Arany János a kiindulópont a verses regényben is, hiszen a Polgár Istók előzménye az 1854-ben megkezdett, 1873-ban folytatott, de soha el nem készült Bolond Istók. A magyar irodalom örök rejtélye és vesztesége, hogy az egyik, magából legtöbbet megmutató, ma is friss és szellemes, tematikáját tekintve pedig egyedülálló második rész után miért nem írta meg Arany a további, vázlatokban maradt folytatást. Talán a formában talált kivetnivalót, a fogadtatás volt egy csöppet rideg, vagy a kor regényeinek ismeretében túlhaladottnak érezhette epikus szemléletét.

Ma, úgy látszik, divatba jött megint, az utóbbi időben többen is próbálkoztak a tizenkilencedik század elején oly divatos és sikeres verses regény műfajával. (Térey János, Varró Dániel). Géher a kortárs költőktől eltérően az Arany János-i (byroni) strófához és nyelvezethez tér vissza, ez kissé lassítja, visszafogja, ugyanakkor szélesebb mederbe tereli mondandóját, míg a puskini forma talán gyorsabb, pergőbb, több nyelvi leleményt és riposztot kínál (Térey: Paulusz).

Verstanilag tökéletesen meg is felel feladatának, hiszen rímei kifogástalanok, metrikája hibátlan, kötetlenül és könnyedén mozog ebben a nagyon is kötött formában, már-már szinte fölényesen, teljesen zavartalan olvasást és szemlélődést kínálva olvasóinak. Csupán a nyelvi frissesség, a szellemesség és a vallomás mélységének tekintetében marad el a nagy elődtől. Úgy érezzük, Géher epikája picit távol áll tőlünk, a "közízlés ma más", mint ő is írja.

Nagyon rokonszenves és őszinte ez a hang, telis-teli pontos megfigyeléssel és rezignált bölcsességgel; "tegyünk úgy, mintha az irodalom létezne", mondja, s úgy is tesz.

"Ha mérkőzhetnél: / tedd Isten mérlegébe / a lepke súlyát" - írja az egyik haikuban, s míg a korábbi költeményeiben izgalmas és feszes a költői nyelv is, itt kissé statikusnak tűnik. A sűrűn visszatérő életrajzi, világnézeti motívumokon kívül (szakmai előrehaladás, a polgári-értelmiségi tudat csődje, a politika visszásságai) kevés mondanivalója akad. A mű legemlékezetesebb epizódjai a fiatalság éveihez köthetők, a fasizmus és a kitelepítés évtizedéhez, amikor a költő szívéhez oly közel álló s oly mély jelentésű "polgár" szó erodálódni kezdett. A vészkorszak éveiben csak egy nagyon erős tartással bíró társadalmi réteg összefogása tudta volna megakadályozni vagy megnehezíteni, hogy polgárságunk színe-javát, a magyar zsidóságot megsemmisítsék. Ehhez képest az olyan gesztusok, amikor a költő édesapja, a jogi doktor tüntetően kezet fog a sárga csillagos ügyvéddel, csak álságos és hiteltelen gesztusok maradtak. A "kollektív bűnösség büntetését / az érintettek együtt viselik", de ennek történelmi hozadéka, hogy a kultúrát vérében hordozó, azt etikává növesztő társadalmi réteg és öntudat végképp eltűnt. Amit e néven ma forgalmaznak, az kongó üresség és politikai bűntett. A négy év munkájával elkészült első ének, ha nem is tud az lenni, ami szeretne, mindenképpen érdekes és izgalmas bepillantást nyújt egy tudománnyal töltött élet néha kiábrándult, öniróniával megfestett mindennapjaiba. A polgári értékek végletes devalválódásán való szomorgás azért is lehet olyan eleven a műben, mert a fennen hangoztatott politikai jelszavak mögött mára már teljességgel hiányzik az ember, az olyan tudós személyiség, mint Géher István, aki hatalmas tárgyi tudással, sokfelé terjeszkedő műveltséggel, irigylendő intellektussal, bájjal és kecses önsajnálattal tekint a világra: "az úriember? nemcsak sima szája / teszi, kés-villa, nexus és modor. / a gentleman-like eleganciája / belülről jön, nem követi a kor / ukázát: úr az, akinek világa / önértékű, az ízlése csiszolt - / aki a szenvedést szépen éli..."

Van remény azért, ha a verses regény kiterebélyesedik, ha a tudós alteregó szellemileg kimoccan pókhálós zugából, ha a cselekmény megvastagszik egy remélt folytatásban, és a lélek nyitottabban lép ki a szellem színpadára, ha "a szereplők szájába adott, de a közvetlen kommunikatív jelentésnél mindig többet tudó és mondó (...) beszéd célszerűen mozgalmasítja a hallgató vizuális fantáziáját, a beszélő láthatóvá tett mélytudatát" - ahogy említett tanulmányában olyan gyönyörűen írja.

Kalligram, 2008, 101 oldal, 1700 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.