poeta.doc

Szülinapunkra

Könyv

 

Zemlényi Attila: A férfi, ha

 

A férfi, ha negyvenkilenc, és a fia, ha három,

már nem úgy mutatkozik be egy csinos nőnek, hogy Bármi Áron.

Nagyfaternak nézik az őzik az erdőszéli óvodánál,

bensejébe ki-be jár az Ősz, megáll, legyint, majd továbbáll.

A pank már csak a satunak jó, hol tesz-vesz, rézhalat kalapál,

a Dead Kennedys már nem front, nem saját halál.

Szeme alatt Árkádia, a hanyatt-homlok élet ránca,

az asszony minden ár kádija, teszkós labyrinth, gazdaságos pénztárca.

Mákos a sérója, nem tarajos,

szürke szakálla sem túl karajos.

Turkálós a zakója, cipője sáros,

munkahelye Miskolc, a jó Tesz-Vesz Város.

Az egész Avast átjárja a szú.

Röpül, dzsanázik az idő, a vasfaszú,

szmogos, hideg zephyr, mellette, felette,

régi ellenségét, szegényt, a sors tegnap temette.

Szilajon mosogat, porszívózni bátor,

hitellel terhelt ház, a családi inkubátor.

Tisztesen adózik, jogkövet, nem ő szüli a rendet,

nem játssza már, kajakra, a sárkányölő szentet.

 

De néha még, csak úgy pénteken,

uncsi–sör-kombóban úszva bár,

felriad a harci dal, ha nem hajt a tatár.

A parázs újra lángra kap, Biafra megest rivall.

Gyí! Gyí! – hallja, csapassad csak, borsodi bivaly!

Kettétört száraz ágként ropog, gyűrött árnyéka a havon,

szabadon engedett állatok, hét lakatra zárt zöld vadon.

Az „élet” hesteg tovaszáll és tétova minden óda.

A távolban a kaszás riszál, hiába ellenállás, dióda.

De addig is, Ember, gyerünk, avázzál, éleszd magad újra!

A halál úgyis alászáll a kékmadár bőrébe bújva.

Aztán még vagy negyven percet néz szembe kötelesség a vággyal.

Mikor meg már túltolja, feje lebakkan, nem szárnyal.

A másnap mindig sommás nap, didereg a lélek.

Vallási fanatikus leszek, hálás Istennek, hogy élek.

A férfi, ha negyvenkilenc, és a fia, ha három,

nincs szebb ettől: Apamama, te vagy a legjobb barátom!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy időben elég sok költő végzett számvetést, betöltve a harminckettőt. A példát a Születésnapomra jelentette, bár már József Attilának is lehetett példája, mégpedig Kosztolányi: „Most harminckét éves vagyok. / Nyár van. / Lehet, hogy tán ez, amire / vártam.” (Érdemes megfigyelni a harmadik sor esetlenségét – de persze lehet, hogy tán ez is kell a teljes hatáshoz.)

Néhány éve aztán úgy tűnt, a költészetben a negyven lesz az új harminckettő.

Az egész azzal kezdődött, hogy 2011-ben Szabó T. Anna tréfás versben köszöntötte fel az akkor épp negyedik kerek születésnapját ünneplő Lackfi Jánost, A férfi, ha negyven címmel. A rímes játék évekig megmaradt bizalmas baráti ajándéknak, amit a költő évekkel később kiposztolt a Facebookra, Lackfi pedig válaszolt rá: „A nőci, ha negyven, még gondos a sminkje, / a nőci, ha negyven, aligha riszál, / a nőci, ha negyven, már taxikat int le, / és áll körülötte az éjjeli bál.” És aztán már tényleg állt a bál, elindult a lavina. A könnyelmű hangvétel szinte védjegyévé vált a negyvenkedésnek, és idővel olyan sok költőt kapott el a lendület, hogy a személyes köszöntőből szinte új műfaj született, amelynek alkalmi konfettiágyúin kár lett volna nehézkesebb tartalmakat számonkérni.

Ehhez a lavinához szólt hozzá Zemlényi Attila verse.

„A férfi, ha” – már a csonkának ható cím is az eredetileg pergő ritmusú, keresztrímes négysorosokban megszólaló előzmények dekonstruálását ígéri, és az első sorok nem is okoznak csalódást: „Bármi Áron” – ez tényleg nagyon blőd. A következő sorpárban viszont már akadnak költői komolyságok: a „nézik az őzik”, majd az aztán ezekre mindössze két vagy inkább másfél hang segítségével visszarímelő „Ősz”. És itt az évszak nevébe beleérezhető a szó azonos alakú párja, a szürke is, amely később a szakáll színében meg is jelenik.

De még csak ott tartunk, hogy a „pank csak satunak jó”, amit egyébként önfeledten nem értettem, amíg egyszer meg nem tudtam, hogy a szó – nemcsak a punkot, hanem – a satu padját is jelenti. Az „Árkádia” és az „ár kádija” hangzóösszecsengése kifogástalan, de, talán a már parodisztikusnak ható tökélye miatt, mégis kicsit kínos. A „Mákos a sérója” sorral az olvasó fellélegezhet a forma megváltoztán, bár a tónus még mindig kicsit közhelyes, úgyhogy Miskolc Tesz-Vesz Várossal való váratlan azonosítása a legjobbkor jön, és az „Avas” is – a domb, hazánk egyik legnagyobb lakótelepével – pont jókor erősíti meg a borsodi színezetet. Az első szakasz végén szerencsés a „dzsanázik” és a „zephyr” ellentéte – pláne ebben a formában írva –, és találó a szilaj mosogatóban testet öltő kortárs férfikép felvillantása.

És a vers mégis csak ezután kezd igazán jó lenni, mert eddigi részeredményeit valahogy mindig átírta a blődlibe való ismételt visszalendülés. (Igaz, ez a blődli talán a sok léhaságot is magával sodró „verslavina” burkolt kritikája.)

A bolondozásnak tehát a vers felénél vége szakad. A keserűt keserűvel kortyolgató férfit pénteki darvadozásából egyszer csak felrázza egy önmegszólító gesztus és egy „igazi” panknak, a Dead Kennedys énekesének, Jello Biafrának a megidézése. Aztán, a borsodi bivaly önironikus telitalálatát követően, a verset rögtön nagy magasságokba is emeli egy rendkívül komplex kép: „Kettétört száraz ágként ropog, gyűrött árnyéka a havon, / szabadon engedett állatok, hét lakatra zárt zöld vadon.” Feljebb innen nemigen vezet út, inkább megint az első szakasz linkebb megoldásai jönnek elő (az óda–dióda szinte készen kapott, az alászáll–avázzál meglepőbb), de itt már más akusztikával.

Az utolsó hat sorban pedig a „negyven perc” pontos, de pontoskodónak nem érzett adatközlésével, a fej leejtését a hangzás révén is remekül érzékeltető lebakkanás gesztusával, a másnap–sommás nap szójátékával, a lélektől a vallás (sőt „vallási fanatikus”-ság) felé meghúzott ironikus ívvel és a végén a kisfiúval minden visszakerül a helyére, de ez persze, épp versbeli megformálása miatt, már mégsem ugyanaz a hely.

A végén a kisgyerek megszólaltatása egy kissé giccsveszélyes ziccer, de egyrészt a sok sprőden mélázó kiábrándultság után ennyi talán a legtöbb olvasónak belefér, másrészt pedig, mivel az utolsó előtti sorban az első tér vissza változatlanul, csak a legszigorúbbak reklamálhatnak azzal, hogy nem tudták, mire fizettek be.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.