Könyv

Születésnapi összeállítást készíteni egy folyóirat számára is hálás, de nem veszélytelen feladat. Nehéz úgy ünnepelni nyilvánosan, hogy az ne csapjon át öncélú kellemkedésbe és/vagy önfényezésbe.

Pályafutása mindössze tizenöt évig tartott, de ezalatt olyan karriert futott be, ami szinte példa nélküli az újabb magyar irodalomban. Persze ehhez kellett a korai Kádár-korszak kultúrpolitikája, melyben elkötelezettsége révén kiemelt szerepet szántak neki. A szegény tanyasi tanítóból egy csapásra ünnepelt, díjakkal elhalmozott költő, országgyűlési képviselő lett, mint a mesékben. Végül pedig ő lett a vietnami háború egyetlen magyar "hősi halottja".

Noha Amerikai istenek című nagyregényének hazai kiadása szinte fellelhetetlen, és a Tükör és füst című novellagyűjteménye is ritka vendég a boltokban, a Csillagpor, a Sosehol és a Coraline című regényei révén Neil Gaiman a hazai polcokon is kezdi elfoglalni a munkásságát megillető helyet. A képregény- és fantasyirodalom egyik legnépszerűbb sztárjával telefonon beszélgettünk.

Még egy ideig nyilván minden a halálának körülményeiről szól majd, s azt sem zárhatjuk ki, hogy végül nem is tisztázódik egészen, de ez az esetleges homály is csak erősíti majd a legendát. Amibe immár beletartozik a rácsavarodott kötél is, de eztán sem - sohasem - az lesz benne az igazán izgalmas. Hanem a teljesítmény, a kanyargós pálya, a kétségkívül megkülönböztetett figyelem, amit ez a színész "kivívott magának", amifélével csak a szakmában kevesek bírnak. David Carradine nem volt egy Marlon Brando, de tipikus hollywoodi B sztár léte ellenére nevének említése mindig egy teljes univerzumot idéz fel. Valami messzi-messzi holdrendszert...

Spiró Györggyel Feleségverseny című új regényéről és a régiekről, mesterekről, drámákról, versekről és kávéházakról beszélgettünk.

A kaliforniai börtönök Michelin Guide-ja szerint a Folsom három és fél csillaggal áll az élen, míg San Quentin messze a sor végén kullog, a börtönkonyhák legszörnyűbbikével azonban még így is a Los Angeles Central Jail büszkélkedhet. A Michelin természetesen sohasem jelentetett meg semmiféle börtönkoszt-összeállítást, a patinás cég helyett Edward Bunker, a fegyveres rablóból és sokszoros visszaesőből lett prózaíró végezte el a munkát: a 18 év alatt, amit különböző amerikai fegyintézetekben töltött, volt alkalma a konyháig terjedő részletességgel kiismerni a rács mögötti életet, melyről önéletrajzában (Mr.

Mostanában nemigen adnak ki "legjobb" nagylemezeket, annál inkább olyan albumokat, melyekben a szerkesztők által legjobbaknak vélt kiadványok borítóját nézegethetjük, némi ismertető kíséretében. Láttunk 100, 200, 303 és 1001 "legjobb albumot", most a mértékadónak tekintett Rolling Stone is előállt (eredetileg 2005-ben) a maga ötszázas listájával, ami a szerény Minden idők legjobb... címet viseli. Mivel úgy vélték, világraszóló vállalkozásról van szó, a végeredménynél elsősorban nem a munkatársak szavazatai számítottak: - legát -

Abszurdnak, groteszknek lenni a legkönnyebb a világon. Minden másmilyen kicsit, de közben minden tök ugyanolyan. Na, de itt Kelet-Közép-Európában? Itt is könnyű groteszknek lenni? Itt, ahol minden eleve az? Ahol minden majdnem olyan, csak kicsit mégis másmilyen. Mindig kicsit tágabban értelmezett, kicsit mindig váratlan. Nekem persze gyanús az egész világ, nem csak Kelet-Európa. Mindazonáltal - ts -

Révai Gábor párbeszédsorozatának újabb epizódja magánéletünk legizgalmasabb kérdéseit, az intim szféránkat világítja meg. Méghozzá különböző oldalakról: egyrészt két idős pszichológusnő, másrészt négy fiatal felnőtt (két nő és két férfi) szemszögéből. Nem meglepő, hogy az idősebbek általában konzervatívak. Itt azonban két idős szakemberről van szó. Egyikük, Lux Elvira az egyik női klinika pszichológusaként húsz évig kezelte a meddő vagy szexuális problémákkal küszködő nőket, s ezt követően ő alakította meg tanítványaival a Magyar Szexológiai Társaságot, amit húsz évig vezetett. Mohás Lívia pedig tornatanárból lett könyvszerkesztő, majd regényíró, s közben pszichológiai tanácsadó. Dr. Szilágyi Vilmos

2007-ben botrányt és provokációt kiáltott a francia irodalmi közvélemény, amikor is az új regény pápája, Alain Robbe-Grillet 85 évesen lefóliázva és felvágatlanul közreadta legújabb (és legutolsó) művét. Mert hát - hangoztatták - az akadémia tagjainak erkölcsi felelősségük van, és az Érzelmes regény perverz, pedofil kínzásai nem nevezhetők éppen léleknemesítő olvasmánynak. (Ugyanakkor miről beszélünk, most, a pornóipar másodvirágzásának lejárta után?!) Csakhogy a mind tematikusan, mind attitűdjét tekintve szadista, azaz egyértelműen sade-i ihletésű "regény" távolról sem értelmezhető ilyen egysíkúan. Talán erre hívná fel a figyelmet a mű tagolása is: 238 számozott bekezdés és két számozatlan sor - az emberről. Molnár Zsófi

A hazájában a 2003-as Premio Strega elnyerése óta köztiszteletben álló fiatal olasz írónő, Melania Mazzucco második magyarra fordított regénye az Egy tökéletes nap, melyet a jól informáltak akár már Özpetek rendezéséből is ismerhetnek: a filmet tavaly mutatták be a Velencei Filmfesztiválon. Az, hogy film készült belőle, talán nem véletlen: Olaszországban egy filmes technika, a közelmúltban legfőképp Altman és Tarantino nevéhez kötött, több szálon futtatott cselekmény irodalmi adaptációjaként értékelték a könyvet - na, és persze az olasz regényírókat az 1930-as évek óta érdeklő labirintus, labirintusszerű írásmód problémájának továbbgondolásaként.

Hogy a Jóakaratúakat sok könyv előzte meg, az az első száz oldal elolvasása után nyilván-való: a Jóakaratúak sok tekintetben a (történelem)könyvek könyve. De az is biztos, hogy egyik elődjére sem hasonlít: ilyet még nem írtak a nácizmusról és a holokausztról. Bojtár B. Endre